Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen soká hoztam az új részt, de be kell vallanom, hogy sem időm sem ihletem nem volt. Teljesen más dolgok kötötték le a gondolataimat. A következő rész nem tudom mikor fog jönni, megpróbálom hamar hozni, mint ezt.
Puszi: Nikii
Ne haragudjatok, hogy ilyen soká hoztam az új részt, de be kell vallanom, hogy sem időm sem ihletem nem volt. Teljesen más dolgok kötötték le a gondolataimat. A következő rész nem tudom mikor fog jönni, megpróbálom hamar hozni, mint ezt.
Puszi: Nikii
Meg sem tudtam szólalni csak
álltam ott, mint egy szobor. Az agyam zakatolt és próbáltam elhinni azt, amit
látok. Mit keres ő itt? Ki engedte be, és mit akar?
- Tami én most megyek pihenj le!
– sétált be a szobába Dan, de amint meglátta, hogy nem vagyok egyedül az ő
arcáról is leolvadt a mosoly. – Jobb lesz, ha én lépek – adott egy puszit az
arcomra és kisétált.
- Mit szeretnél? – leültem a
kanapéra, de iszonyatosan szédültem, így inkább lefeküdtem, de így sem volt a
legjobb.
- Csak beszélni szerettem volna
veled – léptek hangját hallottam, majd nem sokkal később leült mellém és a
kezembe nyomott egy pohár hideg vizet.
- Köszönöm – motyogtam – miután
kiittam a pohár tartalmát visszadőltem.
- A kérdésedre válaszolva, erre
jártam és úgy gondoltam meglátogatlak. Hiába hívtalak nem vetted fel, üzenetet
is hagytam, de arra sem jött válasz. A portás, pedig elég jól értesült volt és,
amikor meglátott rögtön a kezembe nyomta a kulcsot.
- Ühüm ez remek – álmosság lett
rajtam úrrá ezt a pár szót is alig bírtam kinyögni.
- Jobb lesz, ha alszol egy kicsit
– a karjaiba vett és a hálószobámba vitt. Még azt érzékeltem, hogy letett az
ágyra, de utána megszűnt a világ.
A beszűrődő fénysugarak bántották
a szememet, így kénytelen voltam kinyitni, de még rosszabb lett. A fejem
iszonyatosan fájt, még mindig szédültem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan
kerültem az ágyamba. Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam, ami bűzlött az
alkoholtól és a cigarettafüsttől. Amilyen gyorsan csak tudtam megszabadultam
tőle, magamra kaptam a köntösöm és elindultam a konyha felé ugyanis szükségem
volt egy jó erős kávéra. Amikor kiértem a nappaliba azt hittem, hogy szellemet
láttok és ijedtemben még fel is kiáltottam.
- Mi a baj? – azonnal előttem
termet Vitaly.
- Te. Mit keresel itt, mikor
jöttél, hogyan jutottál be? – soroltam a kérdéseket.
- Szóval nem emlékszel semmire
sem – nevetettet fel.
- Nem vicces – duzzogva indultam
el a konyha felé.
- De az. – tovább vigyorgott.
- Bármi történhetett volna velem,
ébredhettem volna egy idióta ágyában is vagy valamelyik kórházban is – soroltam
az elképzeléseimet.
- Ez igaz, de a barátod
hazahozott, én pedig ágyba dugtalak – nézett rám – nyugi nem úgy – a szemeit
forgatta.
- Dan? – végre elkészült a kávém,
neki is öntöttem.
- Gondolom. – vonta meg a vállát.
- Le kellene zuhanyoznom, bűzlök
– fintorogtam.
- Támogatom az ötletet.
- Annyira kedves vagy már így
korán reggel a menyasszonyoddal – amint kimondtam ezt a szót meg is borzongtam.
- Inkább menj, ne beszélj annyit.
20 perccel később már tisztábban
tértem vissza, de a hajamat lusta voltam megszárítani így az még nedvesen
omlott a vállamra. Az első utam a gyógyszeres dobozhoz vezetett, szükségem volt
egy fájdalomcsillapítóra, mert a fejem iszonyatosan lüktetet.
- Ma nem kell dolgoznod? – a
nappaliban ültünk és beszélgettünk.
- Nem szerencsére – sóhajtottam
fel.
- Remélem nem gond, hogy hozzád
jöttem, nem volt kedvem újra szállodába menni.
- Dehogy, legalább nem vagyok
egyedül.
- Nem akartam csak úgy rád törni,
de ha már a portás ide adta a kulcsot gondoltam bejövök és kényelembe helyezzem
magam, de nyugi semmihez sem nyúltam.
- Remélem is, nem szeretném, hogy
megtaláld a titkos kincseimet. – a fejemet a combjára hajtottam és így
figyeltem az arcát.
- Van ennek az eljegyzésnek egy
jó oldala is – a hajammal játszadozott.
- Mégpedig?
- Hogy, újra összehozott minket.
- Ez igaz, de valahogy meg kell
oldanunk ezt az egészet. Szeretlek, de csak, mint egy barátot, mint a legjobb
barátomat, de nem akarok hozzád menni feleségül ez senkinek sem lenne jó, talán
csak a szüleinknek.
- Tudom. Hidd, el nem akarlak
feleségül venni, nem mintha nem lennél csodás lány, de nem vagyok beléd
szerelmes. Azon dolgozunk, hogy találjunk egy másik támogatott vagy esetlegesen
év végén átmegyek egy másik kisebb csapathoz, ahová nem kell ilyen szintű
segítség, ha ez sem jön össze, akkor egy kis időt kihagyok. – vonta meg a
vállát, mintha csak valami buta témáról beszéltünk volna, de itt most a jövője,
az élete, a gyermekkori álma volt porondon.
- Nem szeretném, hogy miattam add
fel a karrieredet, ezt nem kérhetem tőled, ennyire nem lehetek önző.
- Így is többet teszel meg értem,
mint az egy baráttól elvárható.
- Ne beszéljünk most erről, inkább
bulizunk - felugrottam és egy CD-t kezdtem el keresni.
- Nincs még kicsit korán a
bulizáshoz? Meg te épp tegnap ütötted ki magad.
- Alkohol nélküli buli, csak
táncolunk – vigyorogtam rá, és már ki is választottam a tökéletes lemezt.
- Még mindig nem tudok táncolni –
próbálta túl kiabálni a zenét.
- Az engem nem zavar.
Először ugyan kicsit esetlenül
kezdett el mozogni, de utána már átadta magát a zenének és egyre bátrabb volt. (http://www.youtube.com/watch?v=YWDCDJeVq0o
) Az egyik kedvenc számom csendült fel,
amitől teljesen beindultam és átadtam magam a ritmusnak és csak ösztönösen
mozogtam. Közelebb jött hozzám és egyszerre mozogtunk lekövette szinte az
összes lépést. Forró, erotikus táncot lejtettünk. A szám végén zihálva vettük a
levegőt, elvesztem a tekintetében és csak egy dologra tudtam gondolni, meg kell
csókolnom, és hiába próbáltam meggyőzni magam, hogy ez rossz ötlet már késő
volt.