15. rész

Sziasztok! 

Ugyan nem gyűlt össze a 10 komment, de itt van az új rész. Tettem fel képet Noncsiról is. A mostani határ 8 komment lesz. Jó olvasást!

Puszi 

A könnyeim szép lassan csordogáltak le az arcomon. Remegő kezekkel csuktam össze a laptopomat és a kanapé egyik sarkába húzódtam. Felhúztam a lábaimat és a térdemre hajtottam a fejem úgy sírtam tovább. Félek. Nagyon félek, tudom, hogy mire képes és ezt a levelet sem viccből írta. Sosem viccelt, főleg ha rólam volt szó. Egy kéz simult a vállamra, amitől annyira megijedtem, hogy arrébb ugrottam.

- Mi a baj? – Kimi aggódó tekintettével találtam szemben magam.

- Félek – szipogtam.

- Mitől vagy kitől? – leült mellém és próbált rájönni, hogy mi történhetett.

- Emily – suttogtam magam elé.

- Ezt nem értem, mond el, hogy mi történt, mert így nem tudok segíteni – megfogta a kezem, ami még mindig remegett. Nem volt erőm elmondani inkább odaadtam neki a laptopom és így ő maga is meg tudott győződni erről a szörnyűségről. Hosszú percekig figyelte a monitort, majd letette az asztalra a gépet és felém fordult. Nem szólt egy szót sem csupán kinyújtotta a karját én, pedig szorosan hozzábújtam.

- Nem lesz semmi baj, megvédelek – simogatta a hátam.

- Utálom – szipogtam.

- Elhiheted, hogy most már én is – dühös volt a hangja.

Nem tudom mennyi idő telt el mire megnyugodtam, de még utána se engedtem el Kimit. Szükségem volt rá, ő az egyetlen a szüleimen kívül, akiben, teljes mértékben megbízok. Egy halk köhögésre lettünk figyelmesek és úgy rebbentünk szét, mint a párok.

- Bocsánat, nem akartam semmit sem megzavarni, csak gondoltam lejövök, mert már rég lejöttél- Noncsi a fal mellett áll és leszegett fejjel beszélt. Remélem, nem értette félre, mert nem szeretném, ha emiatt Kiminek ismételten magyarázkodnia kellene.

- Te sohasem zavarsz – mosolygott a barátnőjére.

- Ez az én hibám ismét- megtöröltem az arcom, amin még mindig lefolyt pár könnycsepp.

- Valami baj történt? – nézett rám aggódóan a lány.

- Megoldom egyedül – szegeztem a tekintetem Kimire, meg akart szólalni, de gyorsan folytattam – most pedig felmegyek és alszok egyet – meg sem vártam a reakciójukat felfutottam a szobámba és azonnal az ágyamba dőltem. Magamhoz öleltem a kis plüss majmomat és megpróbáltam nem a levélre gondolni Ha egy pillanatra elaludtam rögtön bevillant az a kép, ahogy kirángat a szobánkból és lelök a lépcsőn. Zihálva ébredtem fel és csak nagy nehezen tudtam megnyugodni. Már évek óta nem álmodtam ezekkel a pszichológusomnak köszönhetően.

A szobában uralkodó világosságra keltem fel. A telefonomat magamhoz vettem, hogy megtudjam hány óra van. Még csak hajnali fél 7 volt. A fürdőszobába mentem és megijedtem a látványtól. A szemeim alatt hatalmas táskák voltak, az így is hófehér bőröm még fehérebb volt. Lezuhanyoztam és a hajamat is, megmostam. Kicsit javult a helyzet, de még így is bárki észrevehette, hogy nincs minden rendben velem. Halkan osontam le a konyhába, hogy főzzek magamnak egy kávét.  A pultnak támaszkodtam és figyeltem a természetet. Március lévén már kezdtek nyílni a virágok és szép lassan a fák is éledezni kezdtek.

- Jó reggelt! – majdnem kiesett a kezemből a csésze.

- Neked is! – fordultam meg.

- Jobban vagy már? – odasétált mellém Noncsi és ő is öntött magának egy adag kávét.

- Egy kicsit – mosolyodtam el – bocsánat, hogy tönkre tettem a napotokat.

- Ugyan semmi baj – legyintett – tudom, hogy Kiminek fontos vagy úgy szeret, mintha a testvére lennél és én is inkább a testvéremmel törődnék, ha valami baj van. De ha esetleg gondolod velem is bármikor beszélhetsz – lehajtotta fejét.

- Köszönöm, de erről inkább most nem szeretnék beszélni, de nem azért, mert veled van bajom, csak ez elég személyes.

- Persze megértem. Készíthetek reggelit?

- Ööö szerintem igen – vontam vállat. – segítsek?

- Nem kell, te csak ülj le – mutatott a székekre.

- Biztosan?

- Igen – bólogatott – szeretnék Kiminek is kedveskedni, illetve neked is egy kicsit.

- Én meg sem érdemlem.

- Dehogynem – mosolygott rám.

Megmutattam neki, hogy mit hol talál utána vissza kellett ülnöm a helyemre és csak, mint csendes megfigyelő vehettem részt a munkában. Rengeteg finomságot készített igazából azt sem tudtam, hogy melyikből egyek. Pár perce volt kész a reggeli és már csak a terítés volt hátra, amikor megjelent Kimi. Először a párjának adott egy csókot majd én is kaptam egy puszit.

- Mi ez a sok finomság? – nézett az asztalra.

- Noncsi készítette – egy palacsintát tettem a tányéromra. Odasétált a lányhoz és egy újabb csókot adott neki, ami egy kicsit hosszabbra sikeredet.

- Én is itt vagyok – szólaltam meg, mire szétrebbentek.

Reggeli után segítettem Noncsinak rendbe tenni a konyhát és közben rengeteget beszélgettünk. Sikerült egy időre elűznie a gondolataimat Emlyről. Miután végeztünk felmentem a szobámba, és neki láttam a munkámnak. A volt sajtós lánytól kaptam egy 30 oldalas dokumentumot, amit el kellett olvasnom, illetve össze kellett állítanom a jövő heti programot, persze ennek még most meg volt a terve csak be kellett osztanom úgy a dolgokat, hogy azért maradjon a pilótáknak is szabadidejük. Mire mindennel végeztem már délután 4 óra is elmúlt. Éhesen mentem le a konyhába, de a nappaliban a szerelmespárba botlottam. Noncsi bőröndjei már a fal mellett sorakoztak.

- Végre előkerültél – nézett rám Kimi.

- El kellett intéznem pár fontos dolgot – még nem mondtam neki, hogy kaptam munkát, de lassan ideje lenne közölni vele.

- Örülök, hogy megismerhettelek – lépett közelebb Noncsi.

- Én is örülök – megöleltem és adtam neki két puszit.

Megvártam, amíg elmegy Kimi barátnője és csak azután sétáltam át a konyhába.

- Pizzát akarok enni – leültem az egyik székre.

- Mindjárt megkeresem a listát és akkor rendelünk.

- Nem rendelni akarok, hanem sütni –felpattantam és körülnéztem, hogy mi van itthon. Szerencsére minden volt, ami egy jó pizzához szükséges.

- Te tudsz sütni? – felvonta az egyik szemöldökét.

- Képzeld el igen – nyújtottam rá a nyelvem – még a nagyi tanított meg.

- Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz – vigyorodott el.

- Te csak ne vigyorogj, inkább segíts – felé dobtam az egyik kötényt.

- Én? Mégis miben?

- Feldarabolhatod a feltételeket, amíg én megcsinálom a tésztát.

Percenként megkérdezte, hogy jó-e ahogy csinálja. Már kezdett az idegeimre menni. Betettem a sütőbe, addig leültem és elmondtam neki mindent.

- Kaptam munkát – felém kapta a tekintetét.

- Itt a városban? – érdeklődött kedvesen.

- Nem és nem is helyhez kötött.

- Ez most nem értem.

- A Ford csapat sajtósa leszek – mosolyogtam rá.

- Te? – vigyorgott rám – biztos jól meggondolták?

- Kapd be – a kezembe lévő törülgető ruhával ráütöttem a karjára.

- Komolyra fordítva a szót, örülök neki, és jó helyre kerültél – megölelt – de azért remélem, nem fogsz elhanyagolni minket sem.

- Sosem foglak.

Csendben fogyasztottuk el a vacsorát és Kimi azt, mondta, hogy ilyen finomat még sohasem evett szóval most már sűrűbben kell neki sütnöm. Mindketten a saját szobánkba vonultunk. Én még egy kicsit dolgoztam, majd tv-t néztem. Már majdnem aludtam, amikor kiabálásra lettem figyelmes.