Sziasztok!
Mivel rég hoztam már részt a másik töriből ezért végre itt van a folytatás. Az enyém remélhetőleg elkészül a hétvégére.
Mivel rég hoztam már részt a másik töriből ezért végre itt van a folytatás. Az enyém remélhetőleg elkészül a hétvégére.
-A pilóták legjobb barátait bármikor szívesen látjuk.-mosolygott a mérnök.
-Így van, de azért bemutathatnád nekünk a leendő barátnődet.-vigyorgott Horner.
-Nem szállnátok le a témáról?-nevetett Seb.-Nem a barátnőm!-szögezte le a német, majd odajött hozzánk.-Elrabolhatom?-nézett Jaimere.
-Hát már kezdtünk belemelegedni a beszélgetésbe, de ha muszáj..-hajtotta le a fejét a spanyol.-De menjetek csak nyugodtan, majd még találkozunk!-mosolygott.
-Köszönöm!-vigyorgott Seb.
-Na, akkor sziasztok!-intett Jaime és tovább sétált.
-Szia.-köszöntünk.
-Úgy látszik már is megkedvelt.-vigyorgott megint a német.
-Igen, jól elvoltunk.-mosolyogtam.-Na és mit szóltak Christianék?
-Jöhetsz!-vágta rá boldogan.-De most bemutatlak nekik!-sétáltunk a két férfi felé.
-Oké és köszönöm nagyon!-nyomtam egy puszit Seb arcára.
-És még ő mondja, hogy csak barátok..-nevetett Newey.
-Ja.-nevetett Horner is.
-Szóval, ő itt Mollie.-mutatott megint rám.-Mollie, ők itt a Forma1-es apukáim.-nevetett Seb.
-Még mielőtt egy szót is szólna bárki ezután: légyszi, ne magázz minket!-vigyorgott rám a mérnök.-Tudom, hogy sokan elvárnák meg minden, de nem kell.
-Oké.-vágtam rá nevetve, majd kezet fogtam mindkét férfivel. Ők is arról faggattak pár percben minket, hogy hogyan és mikor ismerkedtünk meg stb.. Aztán elmentünk a csapathoz Sebbel, hogy bemutathasson nekik.
-Emberek!-állt meg Seb egy üres helyen, de lassan a csapat nagy része ott állt körülöttünk.-Szeretném bemutatni az egyik jó barátomat, Molliet. Elkísért a hétvégére és nem akartam, hogy az időmérőn és a futamon egyedül legyen, ezért megkérdeztem, hogy megnézheti-e veletek és..-próbálta tovább mondani, de erre az következett be, amit nem gondoltam. Azt hittem, hogy Seb bemutat nekik, aztán dobnak egy „Sziát” és foglalkoznak a saját dolgukkal tovább. Ehelyett szinte mindenki odajött és bemutatkozott, végül el kezdtünk beszélgetni. Közeledett az időmérő és Seb kicsit arrébb húzott a többiektől:
-Elmegyek, átöltözök, ha jön Mark, akkor..-kezdett bele halkan, hogy a többiek véletlenül se hallják meg.
-Megoldom. Te ezzel ne foglalkozz, mert teljesen az időmérőre kell koncentrálnod, nem pedig rám.-néztem Sebre.
-De..
-Nem! Te most szépen menj, és öltözz át!-mosolyogtam.
-Oké, de ha van valami..
-Akkor az időmérő után elmondom, oké?
-Jó.-sóhajtott.
-És te mondod folyton, hogy nem lesz semmi baj, szóval..
-Oké-oké.-mosolygott.
-Na, azért!-vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem a többiekhez. A csapat tagjai úgy viselkedtek velem, mintha már évek óta ismernénk egymást – ami végül is igaz, csak a jelenlegi helyzetemet tekintve ezt nem mondhatom el nekik – ökörködtünk és hülyébbnél hülyébb dolgokat találtunk ki. Nem soká visszaérkezett Seb, aztán a csapat nagy része elvonult az autókhoz, hogy megnézzék minden rendben van-e és a szokásos dolgokat elintézzék az időmérő előtt. Én addig csendesen figyeltem az eseményeket, de Sebastian szinte percenként rám nézett és mosolygott. Szerencsére Markkal nem találkoztam, aminek nagyon örültem, mert tudtam, hogyha összefutunk, akkor a lebukás veszély elég nagy lett volna. Amíg a fiúk az autóval voltak elfoglalva Brittával beszélgettem, Seb sajtószóvivőjével. Az időmérő kezdetéig már csak néhány perc volt, Sebnek még gyors adtam egy szerencsepuszit, aztán felvette a sisakját és beült az autóba..
Az időmérőn ismét a Red Bullok taroltak, Seb és Mark sorrendben, a harmadik rajtrácsot Fernando szerezte meg. Az időmérő után jöttek az interjúk, aztán riporterek hada rohamozta meg a pilótákat, míg Sebit és Brittát vártuk vissza a csapattal beszélgettünk, hülyéskedtünk tovább. Hihetetlen milyen jó fejek.. Az interjúadások után Seb mondta, hogy várjam meg, míg letusol és átöltözik. Természetesen eleget tettem a kérésének és szűk félóra múlva már kettesben sétáltunk a paddockban.
-Köszönöm, hogy eljöttél a hétvégére.-mosolygott Seb.
-Inkább én köszönöm, hogy elhívtál.-öleltem meg.-Ki tudja, hogyha nem hívsz, meddig maradok még otthon..-gondolkodtam el.
-Ha még egy hétig otthon maradtál volna én magam rugdoslak el Hawaii-ig.-nevetett.-Több, mint egy hónapig nem voltál sehol, csak Zürichig mentünk el egyszer-kétszer.
-Tőlem vihetsz Hawaii-ba, csak ne rugdoss, az fájna!-nevettem.
-Sosem bántanálak, mert te vagy a világ legjobb lakótársa!-vigyorgott és megpuszilt.
-Te meg a másik legjobb.-vigyorogtam.
Miközben beszélgettünk, találkoztunk Jaimevel, így este hétig velük lógtam. Seb este „hazavitt”, aztán megbeszéltük a holnapot, miszerint 11re megyek a pályára. Ahogy ezt lebeszéltük már ment is, mert hamar le akart feküdni, hogy ki tudja magát pihenni a futamra.
-Így van, de azért bemutathatnád nekünk a leendő barátnődet.-vigyorgott Horner.
-Nem szállnátok le a témáról?-nevetett Seb.-Nem a barátnőm!-szögezte le a német, majd odajött hozzánk.-Elrabolhatom?-nézett Jaimere.
-Hát már kezdtünk belemelegedni a beszélgetésbe, de ha muszáj..-hajtotta le a fejét a spanyol.-De menjetek csak nyugodtan, majd még találkozunk!-mosolygott.
-Köszönöm!-vigyorgott Seb.
-Na, akkor sziasztok!-intett Jaime és tovább sétált.
-Szia.-köszöntünk.
-Úgy látszik már is megkedvelt.-vigyorgott megint a német.
-Igen, jól elvoltunk.-mosolyogtam.-Na és mit szóltak Christianék?
-Jöhetsz!-vágta rá boldogan.-De most bemutatlak nekik!-sétáltunk a két férfi felé.
-Oké és köszönöm nagyon!-nyomtam egy puszit Seb arcára.
-És még ő mondja, hogy csak barátok..-nevetett Newey.
-Ja.-nevetett Horner is.
-Szóval, ő itt Mollie.-mutatott megint rám.-Mollie, ők itt a Forma1-es apukáim.-nevetett Seb.
-Még mielőtt egy szót is szólna bárki ezután: légyszi, ne magázz minket!-vigyorgott rám a mérnök.-Tudom, hogy sokan elvárnák meg minden, de nem kell.
-Oké.-vágtam rá nevetve, majd kezet fogtam mindkét férfivel. Ők is arról faggattak pár percben minket, hogy hogyan és mikor ismerkedtünk meg stb.. Aztán elmentünk a csapathoz Sebbel, hogy bemutathasson nekik.
-Emberek!-állt meg Seb egy üres helyen, de lassan a csapat nagy része ott állt körülöttünk.-Szeretném bemutatni az egyik jó barátomat, Molliet. Elkísért a hétvégére és nem akartam, hogy az időmérőn és a futamon egyedül legyen, ezért megkérdeztem, hogy megnézheti-e veletek és..-próbálta tovább mondani, de erre az következett be, amit nem gondoltam. Azt hittem, hogy Seb bemutat nekik, aztán dobnak egy „Sziát” és foglalkoznak a saját dolgukkal tovább. Ehelyett szinte mindenki odajött és bemutatkozott, végül el kezdtünk beszélgetni. Közeledett az időmérő és Seb kicsit arrébb húzott a többiektől:
-Elmegyek, átöltözök, ha jön Mark, akkor..-kezdett bele halkan, hogy a többiek véletlenül se hallják meg.
-Megoldom. Te ezzel ne foglalkozz, mert teljesen az időmérőre kell koncentrálnod, nem pedig rám.-néztem Sebre.
-De..
-Nem! Te most szépen menj, és öltözz át!-mosolyogtam.
-Oké, de ha van valami..
-Akkor az időmérő után elmondom, oké?
-Jó.-sóhajtott.
-És te mondod folyton, hogy nem lesz semmi baj, szóval..
-Oké-oké.-mosolygott.
-Na, azért!-vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem a többiekhez. A csapat tagjai úgy viselkedtek velem, mintha már évek óta ismernénk egymást – ami végül is igaz, csak a jelenlegi helyzetemet tekintve ezt nem mondhatom el nekik – ökörködtünk és hülyébbnél hülyébb dolgokat találtunk ki. Nem soká visszaérkezett Seb, aztán a csapat nagy része elvonult az autókhoz, hogy megnézzék minden rendben van-e és a szokásos dolgokat elintézzék az időmérő előtt. Én addig csendesen figyeltem az eseményeket, de Sebastian szinte percenként rám nézett és mosolygott. Szerencsére Markkal nem találkoztam, aminek nagyon örültem, mert tudtam, hogyha összefutunk, akkor a lebukás veszély elég nagy lett volna. Amíg a fiúk az autóval voltak elfoglalva Brittával beszélgettem, Seb sajtószóvivőjével. Az időmérő kezdetéig már csak néhány perc volt, Sebnek még gyors adtam egy szerencsepuszit, aztán felvette a sisakját és beült az autóba..
Az időmérőn ismét a Red Bullok taroltak, Seb és Mark sorrendben, a harmadik rajtrácsot Fernando szerezte meg. Az időmérő után jöttek az interjúk, aztán riporterek hada rohamozta meg a pilótákat, míg Sebit és Brittát vártuk vissza a csapattal beszélgettünk, hülyéskedtünk tovább. Hihetetlen milyen jó fejek.. Az interjúadások után Seb mondta, hogy várjam meg, míg letusol és átöltözik. Természetesen eleget tettem a kérésének és szűk félóra múlva már kettesben sétáltunk a paddockban.
-Köszönöm, hogy eljöttél a hétvégére.-mosolygott Seb.
-Inkább én köszönöm, hogy elhívtál.-öleltem meg.-Ki tudja, hogyha nem hívsz, meddig maradok még otthon..-gondolkodtam el.
-Ha még egy hétig otthon maradtál volna én magam rugdoslak el Hawaii-ig.-nevetett.-Több, mint egy hónapig nem voltál sehol, csak Zürichig mentünk el egyszer-kétszer.
-Tőlem vihetsz Hawaii-ba, csak ne rugdoss, az fájna!-nevettem.
-Sosem bántanálak, mert te vagy a világ legjobb lakótársa!-vigyorgott és megpuszilt.
-Te meg a másik legjobb.-vigyorogtam.
Miközben beszélgettünk, találkoztunk Jaimevel, így este hétig velük lógtam. Seb este „hazavitt”, aztán megbeszéltük a holnapot, miszerint 11re megyek a pályára. Ahogy ezt lebeszéltük már ment is, mert hamar le akart feküdni, hogy ki tudja magát pihenni a futamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése