24. rész

Egész délután hálálkodtam Kiminek, szegénynek már kezdtem az idegeire menni.

- Kims,….

- Ne, nem kell újra megköszönni – a kezeit maga elé emelte.

- Most nem is azt akartam mondani – összefontam a karjaimat magam előtt.

- Akkor mit?

- Csak annyit, hogy imádom az én nagy jegesmacimat – elővettem az angyali énem és rámosolyogtam, majd megöleltem.

- Én is imádlak, te kis majom – vigyorgott.

- Hééé nem vagyok majom – meglegyintettem a vállát.

- Bocs, nem jutott jobb az eszembe – nevetett.

Alig bírtam elaludni folyamatosan azon agyaltam, hogy hogyan fog majd kinézni, hogyha kész lesz, de egy épkézláb ötletem nem akadt, ami valljuk be lakberendező létemre szégyen. Hosszú forgolódás után sikerült átlépnem álomföld küszöbét. De nem sokáig tartózkodtam ebben a csodás világban ugyanis éjfél után egy picivel felébredtem, mert eszembe jutott pár fontos dolog. Azonnal az ölembe húztam a laptopomat és pár perc múlva már a kedvenc tervezőprogramom segítségével varázsoltam valósággá az álmomat. A konyhát teljes a nappalit pedig félig sikerült elkészítenem. Az órára pillantottam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy már hajnali 3 is elmúlt. Visszafeküdtem még egy kicsit, de nem nagyon tudtam aludni. Fél hét körül meguntam a forgolódást és elindultam a fürdőszoba felé. Miután mindennel végeztem lesétáltam a konyhába, hogy elfogyasszam a reggeli kávémat. Az egész házban néma csend honolt. Amíg a kávé főtt átsétáltam Kims dolgozószobájába és kinyomtattam az éjjel készült terveimet. Írtam egy kis üzenetet  Kiminek, majd elindultam Patrickhez. Kb, 20 perc alatt oda is értem, alig találkoztam pár emberrel az úton. Mivel otthon hagytam a kulcsomat ezért kénytelen voltam csengetni. Pár perc múlva egy nagyon álmos Patrick nyitott nekem ajtót.

- Jó reggelt – köszöntem vidáman.

- Lahja? Mit keresel te itt ilyen korán, amúgy neked is jó reggelt – próbálta kinyitni mindkét szemét, de nem nagyon ment – Gyere be.

- Nem akartalak felébreszteni, csak már hiányoztál – hozzábújtam ő pedig automatikusan átölelt és vállamra hajtotta fejét.

- Te is hiányoztál, de jöhettél volna egy kicsit később is – morogta a vállamba.

- Bocsi, csak egyszerűen már nem bírtam magammal, tegnap megvettük a házamat… - meséltem és meséltem, Patrick pedig szótlanul hallgatta a mondani valómat és néha-néha hümmögött egyet.

- Mit szólnál hozzá, hogy ha én csinálnék reggelit, amíg te rendbe szeded magad?- megsimogattam az arcát.

- Nem rossz ötlet – adott egy puszit az arcomra.

Elvonult a fürdőszobába, én pedig a konyhát vettem célba. Főztem teát és kávét illetve már az omlett is félig kész volt, amikor valaki átölelt hátulról.

- Hmm finom az illata -  belecsókolt a nyakamba.

- Remélem nem csak az illatára mondod majd ezt – levettem a tűzhelyről és kiszedtem egy tányérra, miután ezekkel végeztem szembefordultam vele, de lehet nem kellett volna. Csak egy fekete farmer volt rajta, a haja pedig még kicsit vizes volt és pár csepp víz jutott a felsőtestére is, elkaptam a tekintetem, mert teljesen elvörösödtem.

- Szerintem együnk- nyeltem nagyot.

- Mi a baj? – nem engedte, hogy mellé üljek, az ölébe húzott.

- Semmi – bizonygattam, és végig simítottam a felsőtestén.

- Szeretlek – megcsókolt. Kicsit hosszabbra sikerült a csók és közben ő is elkalandozott a kezével a testemen. Megemelt és leültetett az asztalra.

- Nem kellene bemennünk? – sóhajtottam fel kéjesen, amikor a combomat simogatta.

- Itt is tökéletes lesz- lehúzta rólam a pólómat. A kezemet az övére csúsztattam és kioldottam azt,  és megszabadítottam a nadrágjától. Végig simítottam a férfiasságán, amit  egy halk sóhajjal jutalmazott.

- Gyönyörű vagy – suttogta miközben a nyakamat csókolgatta.

- Sok a duma – a lábaimat a csípőjére tettem és közelebb húztam magamhoz.

Az érzelmek helyett a szenvedély irányított  minket, és kihasználva azt, hogy még hajnalok hajnala van hangosan adtuk a világtudtára, hogy milyen jól érezzük magunkat.

- Azt hiszem kihűlt a reggeli – mosolyodtam el, Patrick pedig hangosan felnevetett.

- Nem baj, én már úgy is megkaptam az adagomat – suttogta a fülembe és végighúzta az ujját a karomon.

- Dilis, azt hiszem ideje rendbe szedni magunkat – felálltam az öléből és összeszedtem az eldobált ruhák egy részét.

- Gyere zuhanyozz velem – megfogta a kezem és maga után húzott.

- Biztos, hogy jó ötlet ez?

- Nyugi, nem nyúlok hozzád – vigyorgott.

- Persze.

Fél órával később vidáman hagytuk el a fürdőt és most már tényleges megreggeliztünk. A mikro csodákra képes, igaz nem volt olyan finom, mint frissen, de így is megtette.

- Akkor eljössz velem?

- Persze, kíváncsi vagyok, hogy milyen a házad.

- Még egyenlőre üres, de már van ötletem a berendezéshez.

- Szuper – mosolyodott el és megcsókolt.

Láttam a tekintetén, hogy nagyon meglepődött, amikor megálltunk a ház előtt.

- Nos, itt lennénk – kiszálltam a kocsiból.

- Ez szép.

- Köszönöm, de menjünk be.

Ugyanúgy, mint tegnap ma is végig jártam minden helyiséget és közben rajzolgattam.

- Az az ágy kicsi – bökött a papírra – nem hiszem, hogy elférnénk rajta ketten.

- Honnan gondolod, hogy két embernek veszek ágyat?

- Azért szerény személyemet csak befogadod egy-két éjszakára.

- Talán lehet róla szó, de ahhoz meg kell győznöd, hogy megérdemled – végig simítottam a hasán.

- Bármikor bebizonyítom – suttogta az ajkaimba, mielőtt viszont elmélyíthettük volna a csókunkat nyitódott az ajtó.

- Megjöttünk- két szőke fiúval találtam szemben magam.

- Seb – azonnal a nyakába ugrottam – ezer éve nem láttalak.

- Te is hiányoztál – megölelt.

- Mit keresel te itt?

- Kimi hívott, hogy jöjjek segíteni.

- Nem kell megköszönni – intett a finn.

- Jajj tényleg ő itt a barátom Patrick – mutattam a mellettem álló srácra.

- Örvendek – nyújtott kezet Seb.

- Én is – motyogta a párom, majd a derekamra csúsztatta a kezét.

- Összeírtam pár fontos dolgot szóval, ha már így összegyűltünk elmehetnénk vásárolni úgy is szükség van erős férfiakra – próbáltam oldani a hangulatot ugyanis a két fiú nagyon morcosan méregette egymást. Bár ne ajánlottam volna fel, hogy menjünk közösen….