10. rész

Sziasztok!
Tudom kicsit sokat kellett várni arra, hogy feltegyem a másik töri új részét, de most itt van. Illetve felhívom a figyelmeteket arra, hogy már csak 1 hét van arra, hogy elkészítsétek a novellákat. 
Puszi 

Gyorsan megcsináltam az ágyat, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy harctér, aztán a ruháimhoz rohantam. Nem volt se kedvem, se időm csinosítgatni magam, ezért felkaptam egy színes, csíkos pulcsit, egy farmer csőnacit és a kedvenc tornacipőmet. Megkértem az egyik barátomat, hogy vigyen át Zürichbe. A repülőtérre az indulás előtt 15perccel értem ki, úgyhogy nem volt sok időm. Szerencsére a repülőn ki tudtam pihenni magam, bár az utolsó egy-két órában már majd megölt az unalom. Az mp3-as lejátszón lévő számaim nagy részét már kívülről fújtam és a könyv, amit elraktam már néhányszor ki lett olvasva abban a hónapban. Péntek este hétre érkeztem meg helyi idő szerint, a repülőtér egyik mosdójában pedig felvettem a parókámat, hogy ne ismerjenek fel. Megcéloztam a hotelt, ahol szobát foglaltam. Direkt nem ott volt a szállásom, ahol a pilótáknak és csapatoknak, csakhogy véletlen se bukjak le. Miután elfoglaltam a szobámat felhívtam Sebit.
-Szia.-köszöntem a mobilba.
-Szia.-köszönt boldogan.-Mi újság?
-Szerencsésen ideértem és azt hiszem megint aludni fogok, fárasztó az utazás.-nevettem.-És veled? Hogy sikerültek a szabadedzések?
-Akkor előre is jó éjt.-nevetett.-Az elsőn ötödik lettem, a másodikon tizenhat. De valószínűleg jobb lett volna a második, csak a végén megpördültem és nem jött össze a jobb eredmény. De tudod most még csak a beállításokat nézzük, az időmérőn remélhetőleg sokkal jobb eredményt érek/érünk el.
-Persze, tudom én. Majd szurkolok neked!
-Köszi. Amúgy kijössz a holnapi edzésre vagy csak az időmérőre?
-Szerintem csak az időmérőre, vagyis előtte.
-Akkor az edzés után gyere, és akkor tudunk találkozni.
-Rendben, ha nem talállak meg felhívlak.
-Okés.-nevetett.-Na, megyek én is aludni. Szia, puszillak.
-Jójó. Szia, puszi. Jó éjt.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a függönyön át süt be a szobába és egyenesen a szemembe, kimásztam az ágyból, aztán kimentem az erkélyre és mivel elég meleg volt egy farmer rövidnadrág és egy szürke, mintás póló mellett döntöttem. Mivel legtöbbször tornacipőt hordok, így most kivételesen magas sarkút vettem fel hozzá. Csak most tűnt fel, hogy a lábaim nem is annyira rosszak, régen alig hordtam nőies cipőket – maximum a szoknyákhoz, ruhákhoz vettem fel – és most rájöttem, hogy igazán szépek a lábaim. Ki tudja talán ez a titkolózás még a hasznomra is válhat és beújítok a ruhatáramba nőiesebb cuccokat is. Felraktam a parókámat, aztán kicsit sminkeltem, de nem vittem túlzásba. Lementem reggelizni, aztán visszamentem a szobámba, kicsit neteztem és észre se vettem, hogy ideje lenne indulnom. Felvettem a napszemüvegemet és a kalapomat, aztán megfogtam a táskám és mentem is le. A hotel előtt fogtam egy taxit, néhány perc múlva a pályánál szálltam ki. Mivel tudtam, hogy az edzésnek vége felhívtam Sebit, hogy jöjjön a pálya elé.
-Szia.-ért oda pár perc múlva mosolyogva.-Itt a V.I.P. jegyed.-akasztotta a nyakamba.
-Szia, köszi.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Csinos vagy!-puszilt meg, majd végig mért.
-Köszönöm!-mosolyogtam.-Hasonlítok magamra?
-Nem, vagyis igen, de más nem fogja tudni, nyugi.-mondta séta közben.
-Reméljük.-mondtam és a tömeget figyeltem. Mennyi ismerős arc?! És egyik sem tudja, hogy én vagyok az a lány, aki több, mint egy hónapja eltűnt..-Uramisten! Ott van Fernando!!-fordultam vissza.
-Ne!-fordított vissza Seb.-Így még feltűnőbb. Most szépen, lassan és nyugodtan elsétálunk mellette. Közben mesélem mi volt az edzésen.-karolta át a hátam, hogy megnyugodjak.
-Oké.-mondtam idegesen.
-Szóval, a negyedik lettem, de szerintem az időmérőn meg lehet valamelyik dobogós hely.-magyarázta.
-És.. és, hogy érzed jó az autó?-pillantottam volt vőlegényemre, aztán Sebre.
-Ö, igen, eddig jó minden.-mondta és kicsit jobbra tért, amikor látta, hogy Fernando éppen szembe jön velünk. Úgy látszik, nagyon beszél a spanyol, remélem előre is figyel.