45. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, ami nem lett túl hosszú, de talán még lesz rész a héten. Köszönöm a kommenteket.
Akik jelentkeztek a versenyre, azoknak köszönöm, és még egyszer leírom az e-mail címem, ahova várom a novellákat :nia7@freemail.hu

Az elkövetkezendő hetekben sorra jártunk vissza az orvosokhoz, de szerencsére minden eredmény azt mutatta, hogy Lewis állapota javul. Persze a hétvégék elég feszülten teltek A nappaliban fel-alá járkált, amikor végre megkezdődtek a szabadedzések.

- Nyugi – léptem be a helyiségbe.

- Nem vagyok ideges – meredten figyelte a tévét.

- Látom – nevettem fel és leültem a kanapéra.

- Az ott az én kocsim – mutatott a képernyőre – ha valami baja lesz én megölöm Garryt –végre leült mellém.

- Ugyan mi baja lenne? Talán egy kicsit összetöri, de a szerelők megcsinálják. Egyébként te is sokszor összetörted már, és még mindig megy – a kezemben lévő csoki darabokat néztem.

- Köszi ez jól esett.

Az eléggé unalmas szabadedzés számunkra mégis izgalmakkal tele zajlott le. Akárhányszor Lewis autóját mutatták annyiszor ugrott fel. Nagyon nehezen viselte, hogy nem ülhet autóba. Nem tudom mi lesz hónapok múlva. Alapjába véve elég egyhangúan teltek a napjaink. A sajtó teljes mértékben lemondott Lewisról. Már nem volt túl nagy hírértéke, hogy nem versenyezhet. Az összes figyelem a Red Bullra terelődött. Sorra robbantak ki a hírek, hogy nem egyenlő elbánásban részesül a két pilóta, de persze ők ezt teljes mértékben tagadták. Valamelyest bele látok ezekbe, a dolgokba apa révén, és kijelenthetem, hogy nincs egyenlő elbánás a csapatoknál. De azt hiszem, ezzel nem mondok újat.

Lewis pár napra haza látogatott a családjához, addig én egyedül lehettem egy kicsit. Megtaláltam a naplómat, amibe már ezer éve nem írtam, így úgy döntöttem, hogy most bepótolom.

http://www.youtube.com/watch?v=R9FZhr93V3A

Kedves Naplóm!

Sok idő elteltével ismét itt vagyok. Bocsánatot szeretnék kérni, amiért hanyagoltalak, de egyszerűen nem volt időm sem erőm írni. Most, hogy egy kicsit egyedül vagyok, elmondhatok neked mindent.

Először kezdjük azzal, hogy a számomra a világon legfontosabb ember felkelt a hosszú alvásból. Azóta nem sok dolog változott. Kettőnk között szinte semmi se. Jogosan kérdezed azt meg, hogy miért írtam azt, hogy szinte. Valami mégis megváltozott. Azt nem tudom megfogalmazni, hogy mi, de valami… Abban biztos vagyok, hogy ő is szeret engem és én is, szeretem őt. Nem ezzel van a baj.  A napokban megfigyeltem azt, hogy egyre kevesebbet kommunikálunk, ami nagyon zavar. Lewis általában egésznap a dolgozó szobájában ücsörög, és hol a csapattal hol pedig a családjával beszél. Én pedig csak járkálok a lakásban. Ez nagyon fáj.

A másik a probléma, amiről beszélni szeretnék, azaz, hogy még mindig nem mondtam el, hogy lefeküdtem Fernandoval. Minden szeretkezésünknél megjegyzi Lewis, hogy olyan fura vagyok, mintha nem élvezném, pedig ez nem így van, csak mindig ott lebeg előttem az, hogy megcsaltam, amikor kórházban volt. Párszor már elkezdtem, hogy elmondom neki, de egyszer sem sikerült. Tudom, hogy gyenge vagyok, és ezzel magamat készítem ki idegileg, de egyszerűen nem tudom elmondani. Féltem Nandot is, mert ismerve Lewis jelenlegi idegállapotát az is lehet, hogy neki esne, vagy ami a legrosszabb elhagyna. Nem akarom elveszíteni, mert nagyon-nagyon szeretem. Igen tudom, sokan azt mondjak, hogy ha ennyire szeretem, akkor miért tettem meg. Én sem tudom. Egyszerűen szükségem volt egy férfira, aki egy kicsit törődik velem. Ezt megkaptam Fernandotól…

Utálom magam, amiért nem tudom elmondani ezt az egészet. De itt is most ígéretet teszek neked naplócskám, hogy ha Lewis hazaért a szüleitől mindent elmondok.