49.rész

Sziasztok! 
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez, ezért most egy extra hosszú részt hoztam, amihez szeretném, ha meglenne az 5-6 komment. 

A meglepettségtől nem tudtam megszólalni. A könnyeim lassan útra keltek az arcomon, ahogy a csodaszép gyűrűt figyeltem.

- Ig… igen – dadogtam, és a remegő kezemet feléje nyújtottam. Felhúzta a gyűrűt majd felegyenesedett én, pedig a nyakába borultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Csak akkor vettem észre, hogy időközben megvilágosodott a terem, amikor elváltak az ajkaink. Körül néztem, és egy mosoly jelent meg az arcomon, hiszen az egész család itt volt. Anya, apa mellett ácsorgott mellettük állt Linda, Nick és Anthony. A két anyuka arcán éppúgy, mint az enyémen pár könnycsepp futott végig.

- Tudtak mindenről – ölelt át hátulról Lewis – szerettem volna, hogy ha ők is jelen vannak – a fejét a vállamra hajtotta – ugye nem baj?

- Nem… sőt nagyon is örülök nekik.

Mindenkit megölelgettünk és fogadtuk a gratulációkat kivéve egy emberét. Anthony sem Lewishoz sem hozzám nem jött oda. Félve a páromra pillantottam, aki próbálta leplezni, hogy mennyire is fáj neki ez az egész.

- Szerintem lássunk neki a vacsorának – vetette fel anya.

Elfoglaltuk a helyünket, és hiába voltunk iszonyú boldogok mégis ott keringet a levegőben a szomorúság és feszültség is.

- Elnézést, mindjárt jövök – állt fel mellőlem Lewis. Elég volt csak az arcára néznem, és tudtam, hogy most azonnal utána kell mennem.

- Lewis – utána futottam már amennyire ez magassarkúban kivételezhető volt. Egészen a férfimosdóig követtem. Megálltam az ajtó előtt mivel pár ember épp akkor sétál el, és azért nem lett volna túl előnyös, ha most lépek be az említett helyiségbe. Miután senkit sem láttam gyorsan benyitottam. Lewis a mosdónak dőlve lehajtott fejjel állt a tükörrel szemben. Nem szóltam egy szót sem, csupán mögé léptem és átöleltem. Megfordult az ölelésemben és halk zokogásban tört ki.

- Nincs semmi baj szívem – simogattam a hátát.

- Miért… miért büntet? Soha nem tettem olyat, amivel megbánthattam volna. Megfogadtam a tanácsait, felnéztem rá, tiszteltem, vagyis a mai napig tisztelem. Miért nem fogadja el, hogy melletted vagyok boldog? Tudtam, hogy nem fog örülni az eljegyzésnek, de az hogy szótlanul ül, és haraggal figyel minket. Ez egyszerűen a legrosszabb még a pincér is gratulált csak ő nem – egyre szorosabban ölelt magához. A szívem majd megszakadt, ahogy hallgattam. Úgy szerettem volna segíteni neki, de semmit sem tudtam tenni.

- Minden rendeződni fog – eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy meg tudjam csókolni.- szeretlek – súgtam két csók között.

- Én is. Mindennél jobban.

A romantikázásunkat pár férfi zavarta meg, mire mi kicsit pironkodva elhagytuk a mellékhelyiséget. Visszatérve a család többi tagjához folytattuk a vacsorát. A desszert előtt úgy döntöttem, hogy ideje, hogy felszólaljak.

- Szeretnék egy kis figyelmet kérni – felálltam – El akarok mondani valamit, ami nagyon fontos. Pontosabban egy embernek szeretnék valamit mondani.  Anthony! – fordultam felé – Ezer dolgot szeretnék megkérdezni, hogy mit miért tettél a múltban, és miért teszel most is, de inkább csak egy kérdésre válaszolja, ami a legfontosabb. Miért bünteted a fiad? – felállni készült, de intettem neki, hogy maradjon még – legalább most hallgass meg. Itt a fiad, aki nagyon szeret, de ezt te is jól tudod. Remek apa - fia kapcsolatot ápoltatok, sok ember talán irigyelte is ezt a szoros köteléket, ami kialakult köztettek. De amióta együtt vagyunk folyamatosan bántod. Azzal tisztában vagyok, hogy engem ki nem állhatsz, aminek az okát nem tudom, hiszen sosem kaptam erre a kérdésre normális választ, de most nem ez a lényeg. Azt hiszem apák milliói lennének boldogak, ha a gyermekük megtalálná a boldogságot. Nem kérem, hogy elfogadj csupán csak annyit, szeretnék, ha tekintettel lennél a fiad érzéseire. Most volt az eljegyzése te pedig még egy – gratulálok szót se tudtál kipréselni magadból. Azt hiszem, leszerepeltél, mint apa.

- Te csak ne bíráskodj felettem – emelte fel a hangját – mindenről te tehetsz.

- Mégis mi a bűnöm? Az, hogy örülten szerem a fiad?

- Elintézted, hogy a saját fiam gyűlöljön – sziszegte dühtől elfojtott hangon.

- Nem gyűlöl, sose tudna gyűlölni. Gondolkozz ez azon, amin tettél Most, pedig szeretném lezárni ezt az estét és haza menni – visszaültem, habár féltem Lewis reakciójától, aki eddig a poharakat bámulta. Közelebb hajolt hozzám, és lágyan megcsókolt.

- Köszönöm – megsimogatta az arcom.

Mivel elég volt mára ennyi izgalom ezért hazaindultunk. Csendesen ültünk egymás mellett, Lewis az útra koncentrált, amíg én forgattam az ujjamon azt a gyönyörű szép ékszert, amit kaptam. Nem igazán figyeltem az útra, így még azt se vettem észre, amikor leparkoltunk.

- Kicsim, megjöttünk – végig simított a karomon Lewis.

- Rendben.

Anyáék már itthon voltak, hiszen a nappaliban égett a villany, noha ők nem tartózkodtak a helyiségben, de ennek most örültem is. Felmentünk a szobánkba, ahol tovább folytatódott a csend, ami eddig is körül vett minket. Leültem az ágyra, a cipőmet a szoba egyik végébe dobtam, majd eldőltem és a plafonomon lévő csillagokat, néztem, amit még apával készítettem kiskoromban. http://www.youtube.com/watch?v=HYCzzZF70Ys

- Elmegyek zuhanyozni – mellém lépett Lewis, de én nem néztem rá csak bólintottam.

Tudom, hogy nem így kellene viselkednem, hiszen ezzel a rideg távolságtatással is csak őt bántom pedig nem ez a célom. A ma este felkavart. A csillagokat figyelve egyre homályosabb lett a látásom, amit annak köszönhettem, hogy a könnyeim szép lassan utat törtek maguknak és versenyt vívva futottak végig az arcomon. Felültem és letöröltem őket, hiszen ma nem szabadna sírnom. Egy hirtelen ötlettől vezérelten a fürdőszobába siettem, ahol hamar megszabadultam a ruháimtól, és a párom mögé lopóztam. Szorosan hozzásimultam, megfordult, hogy a szemembe nézhessen, de amikor meglátta, hogy könnyektől csillogó tekintettél nézek vissza rá, elkomorult az arca.

- Mi a baj?

- Soha, de soha nem akarlak elveszíteni – sírva borultam a nyakába. Zokogva szorítottam magamhoz miközben a langyos víz simogatta a bőrünket.

Még a szobában is szipogva bújtam hozzá.

- Akármi is történjék nem foglak elhagyni ebben biztos, lehetsz – simogatta a hajam – szeretlek – lágyan megcsókolt.

Görcsösen szorítottam magamhoz egy pillanatra se akartam elengedni. Hajnaltájban felébredtem, de miután nem tudtam visszaaludni ezért inkább kimentem az erkélyre, hogy ott várjam a nap első sugarait. Mielőtt kimentem volna, megnéztem a telefonom.  4 nem fogadott hívást jelzett, ami mind Lindatól érkezett.  Kicsit haboztam, hogy visszahívjam-e hisz még nem volt reggel, de az utolsó hívása alig 10 perce volt így úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Az ötödik csörgés után felvette.

- Szia Linda – köszöntem bátortalanul.

- Szia Lili. Nagyon örülök, hogy végre el tudtalak érni – elég zaklatott volt a hangja.

- Miért érzem azt, hogy valami rosszat fogsz mondani? – sóhajtottam fel.

- Ne félj – érződött a hangján, hogy mosolyog – nem akarlak semmivel sem felzaklatni. Csupán érdekel, hogy hogy vagytok?

- Az igazat megvallva elég rosszul. A tegnap este óta nem igazán szóltunk egymáshoz, úgy érzem, hogy talán nem kellett volna felszólalnom. Csak tudod ezt már olyan régóta el akartam mondani. Az, hogy így kell látnom Lewist a lehető legrosszabb.

- Tudom drágám, hogy te nem akartál semmi rosszat sem és nem is, tettél. Itt volt már az ideje, hogy valaki kiossza Anthonyt. Rám már nem hallgat – nem volt túl nyugodt a hangja.

- Kérdezhetek valamit? – tettem fel bátortalanul a kérdésem.

- Persze.

- Te tudod az okát, hogy miért utál ennyire Anthony? – a korlátnak dőltem, és figyeltem a bent békésen alvó páromat.

- Nem, sajnos nem. Rengetegszer kérdeztem már tőle, de sose adott egyértelmű választ. Mostanában mindenkivel furcsán viselkedik. Van, hogy napokig nem lehet hozzászólni. Hidd el én, örülnék a legjobban, ha végre bevallaná, hogy mi a baja – sóhajtott bánatosan a leendő anyósom – nem akarlak tovább zavarni, remélem, hogy hamarosan tudunk beszélni személyesen is. Most pedig menj és pihenj egy kicsit. Puszi – búcsúzott.

- Köszönöm, hogy hívtál. Puszi –tettem le a telefont. Megfogadva a tanácsát visszamentem a párom mellé. Jól esett ismét hozzábújni.

11 óra körül keltünk fel, de még mindig érezhető volt köztünk az a kis feszültség. Mindenképpen beszélnünk kell. Lélekben már készültem erre a beszélgetésre, habár nem tudom, hogy mit fogok neki mondani.

- Lili, úgy gondolom, hogy beszélnünk kell – ült le mellém Lewis.

- Tudom – hajtottam le a fejem.

- Kezdem én, mert tovább nem tudom ezt magamban tartani. A tegnap sok dologra rádöbbentett. Sikerült rájönnöm, hogy ki az, aki bármire is képes lenne értem. Egyetlenegy barátnőm se tett meg értem ennyi mindent. Az, hogy szembe száltál apámmal bátor tett volt – egy pillanatra elmosolyodott – persze azt is tudom, hogy ez számodra egy nagyon nehéz lépés volt. Tisztellek érte. Sokat gondolkodtam, de végül meghoztam azt a döntést, ami végleg megváltoztatja majd az életem. Nem fog érdekelni apám. Nagyon szeretlek, és szeretném, ha a feleségem lennél – összekulcsolta az ujjainkat.

- Én is szeretlek. Kislányként arról álmodtam, hogy lesz majd egy srác, aki mindent megtesz értem, és én is ő érte. Ezerszer elképzeltem azt, hogy hogyan fogja majd megkérni a kezemet. Mennyire lesz romantikus és meghitt. Amikor a félhomályban felnyitottad előttem a kis ékszeres dobozt, tudtam, hogy ez lesz életem egyik legszebb napja. Leírhatatlanul boldog voltam, vagyis egy ideig. Rossz volt látni, hogy elrohansz az asztaltól, és az a pillanat ébresztett rá, hogy ez nem egy tündérmese, hanem a keserű valóság. Összeszedtem magam, és megtettem azt, amit már rég meg kellett volna. Sajnálom, hogy ezzel elrontottam a hangulatot, de nem hagyhattam tovább, hogy így viselkedjen. Egész este azon gondolkoztam, hogy visszaadom a gyűrűt, de nem azért, mert nem szeretlek, hanem mert nem szeretném, ha miattam, romlana meg végleg a kapcsolatot az apukáddal – lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a könnyeimet.

- De mégse tetted – óvatosan az állam alá nyúlt és felemelte a fejem – megbántad? – suttogta.

- Nem. Szeretlek, a feleséged akarok lenni – a nyakába borultam, és ebben a pillanatban vált előttem is tisztává, hogy tényleg a felesége akarok lenni.