27. rész

Sziasztok! 
Meghoztam az új részt, azt nem ígérem, hogy karácsony előtt hozok még egyet, de a két ünnep között megpróbálok írni egy keveset. :) Köszönöm a kommenteket, és örülnék, hogyha most is írnátok pár sort. 
Puszi,
Nikíí

 

Egyedül ébredtem. Lassan lecsúsztam az ágy szélére és körül néztem a szobában. Az asztalon egy papírlap hevert. Óvatosan felemeltem, de annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam elolvasni ezért inkább visszahelyeztem a helyére.

Jó reggelt!

El kellett mennem, találkozom van az ügyvédemmel, de ha hazajöttem mindent elmesélsz!

Kimi

Hosszú percekig mozdulatlanul ültem és próbáltam normálisan venni a levegőt. Kicsit összeszedtem magam és a fürdőszobába mentem. Bele néztem a tükörbe, az arcom fal fehér volt, a szemeim alatt karikák rajzolódtak ki. Megráztam a fejem és bemásztam a zuhany alá. A forró vizet folyattam magamra, de mégis fáztam és  a hideg rázott. Tudtam, hogy ez mind az éjjel történtek miatt van így. Megpróbáltam valami szépre gondolni, de nem ment aztán feladtam és hangos zokogásba kezdtem. A könnyeim egy idő után elapadtak és én is kiszálltam a víz alól. Felöltöztem és a hajamat is összefogtam. Lementem a konyhába, hogy készítsek magamnak egy bögre forró teát. Miközben azt szürcsölgettem a kertet bámultam. Ajax épp egy madarat akart elkapni, de hoppon maradt, az aprócska testű állat gyorsabb volt nála és egy másodperc alatt a levegőben járt.

- Igazán szólhattál volna, hogy hol vagy – unokatestvérem hangja térített vissza a valóságba.

- Bocsi, kicsit elbambultam – a bögrén fel-le húzogattam az ujjam.

- Vettem észre, már vagy 5 perce kiabálok neked – odasétált mellém és megpuszilta a homlokom. – Jól vagy?- leült velem szembe és az arcomat fürkészte.

- Szerinted? – nevettem fel kínomban.

- Nem, de fogalmam sincs, hogy mi történt – ingatta meg a fejét – elmondod?

- Álmomban visszatért Emily és megpróbált megölni – megpróbáltam visszatartani a könnyeimet – és nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy mindez olyan élethű volt, hogy szinte éreztem a fájdalmat, amit az ütései okoztak. – lehajtottam a fejem.

- De hogy jutott most eszedbe?

- Tegnap elmeséltem a múltam Patricknek és úgy tűnik még mindig nem tudtam lezárni.

- Nem akarlak megbántani, de nem kellene elmenned egy orvoshoz, aki segítene?

- De – jelentettem ki magabiztosan – én is gondolkodtam rajta, hogy ideje újra felkeresnem egyet, mert nem akarok olyan mélyre süllyedni, mint akkor.

- Helyes! – megsimogatta az arcom én pedig megfogtam a kezét.

- Ez aztán a rokoni szeretett – toppant be Jenni.

- Csak most az egyszer hagyj békén, kérlek – tekintettem rá.

- Jó – vonta meg a vállát

- Mit keresel még itt? – kérdezte Kimi közönyösen

- Csak a cuccaimért jöttem nyugodj meg nem akarok az utadban lenni – válaszolt hasonló stílusban, mint a férje.

Köszönés nélkül ott hagyott minket, fél óra alatt a cuccai nagy részét kipakolta és egy idegen férfi társaságában távozott.

- Mire jutottatok az ügyvédeddel?- a nappaliban ültünk és mindketten dolgozgattunk.

- Ha minden jól megy 1-2 hónapon belül hivatalosan is elvállnak az  utjaink. Jenni is minél hamarabb szabad akar lenni, így minden a lehető leggyorsabban zajlik majd le.

- Ennek örülök – mosolyodtam el – Noncsinak elmondtad már?

- Igen – sóhajtott fel.

- Nem örült neki – nem kérdeztem inkább kijelentettem, hiszen egyetlen egy nő sem örülne annak, amikor élete nagy szerelme közli vele, hogy még csak most fog elválni.

- Nem, de szerencsére sikerült megbeszélnünk vagyis úgy érzem – egy halvány mosoly jelent meg az arcán – pénteken utánunk repül Olaszországba.

- De jó, ennek örülök.

Az elkövetkezendő napokban is nehezen aludtam el, de már nem kínozott annyi rém álom. Felhívtam egy pszichológust, akivel megbeszéltem egy találkozót. Szerda kora reggel a repülőtér felé vettük az irányt. Fáradtam lépkedtem Kimi mellett, amikor valaki elkapott hátulról és a magasba emelt, azonnal felsikítottam és zokogni kezdtem. Pár pillanat múlva földet értem, de a kezek még mindig a derekamon voltak és szép lassan kirajzolódott előttem egy alak.

- Bocsi, nem akartalak ennyire megijeszteni – Seb aggódó tekintetével találtam szemben magam.

- Sajnálom – böktem ki.

- Mit? – közelebb lépett és magához ölelt.

- Mindent – zokogtam.

- Nem értelek, jól vagy?

- Rossz időszakon megy keresztül – szólalt meg mögöttem Kims.

- Mi történt? – suttogta.

- Majd ő elmondja, hogy ha elakarja – zárta le a témát Kimi – egyébként te hova utazol?

- Törökországba, a hétvégén futam. Már ezt sem tudod, hogy mikor vannak a versenyek?- szólalt meg a szőke német tetetett felháborodással a hangjában, közben pedig a hátamat simogatta.

- Jól van na,  tudom, hogy tökéletes vagyok, de azért néha én is tévedhetek – erre felnevettem .és egy kicsit eltávolodtam Sebtől.

- Olyan hülye vagy – mosolyogtam a finnre és megtöröltem a szemeimet.

- Köszönöm a bókot – hajolt meg előttem, erre még nagyobb kacagást tört fel belőlem.

- Ne haragudj – fordultam Sebastian felé.

- Semmi baj, nekem kellene bocsánatot kérnem.

- Nem kell, nem tudhattad, hogy hogyan reagálok – mosolyodtam el.

- Lahja gyere, mert elkésünk.

- Már megyek is – adtam két puszit Sebnek – nyerd meg a futamot – súgtam a fülébe.

- Rendben – én is kaptam két puszit, majd köszönt Kimsnek is és elindultunk.

Amikor odaértünk a csapat egy része már ott volt. Patrick egy újságot olvasott, így nem láthatta, amikor leültem mellé.

- Szia – a combjára tettem a kezem.

- Szia – köszönt közömbös hangnemben.

- Mi a baj? – kivettem a kezéből az újságot.

- Semmi, csak láttam milyen jót enyelegtél az előbb a barátoddal – megfogta a csomagját és ott hagyott.

A repülőn se mellém ült, hanem az egyik szerelő társa mellé. Azt hittem ezt a múltkor már megbeszéltük, de úgy tűnik hiába. Lehunytam a szemeimet és megpróbáltam kiverni a fejemből az előbbi jelenetet és nyugodt maradni. Hirtelen újra magamon éreztem Seb karjait és a parfümje illatát, ami olyan bódító volt…