5. rész

Sziasztok! 
Köszönöm a kommenteket. Itt az új rész, most nem lesz kommnet határ, de azért remélem, hogy így is írni fogtok. 

Az elkövetkezendő napokban Jenni szolgának használt. Állítása szerint ezzel kiérdemelhetem majd a bocsánatát.

- Lahja gyere ide – hallottam meg a számomra már szinte fájdalommal felérő kiáltást.

- Megyek már – dünnyögtem magam elé.

- Miért csinálsz magadból hülyét? – sétált el mellettem Kimi. Tulajdonképpen igaza van, mert tényleg hülyét csinálok magamból. Nem szándékosan ütöttem le, és már amúgy se látszik semmi se a homlokán, szóval nem kellene ugráltatnia.

- Nah végre, hogy ideértél – szólalt meg dühösen Jenni.

- Figyelj, nem vagyok a szolgád és nem vagy halálos beteg sem, hogy nekem kellene kiszolgálnom. Ha valamire szükséged van, akkor azt intézd el magad – meg se vártam, hogy válaszoljon, megfordultam és távoztam a szobából. Távolról még hallottam a dühödt rikácsolását, de az ajtómat erősen becsapva jeleztem, hogy nem kívánom tovább hallgatni. Leroskadtam az ágyamra és egy kis ideig csak meredtem magam elé. Az elmúlt pár napban alig pihentem valamit. Amikor épp nem Jennit pátyolgattam, akkor munkát kerestem, illetve lakás után kutattam. Sajnos nem sikerült olyan sok pénzt felhalmoznom, hogy hosszabb távon megéljek munka nélkül. A legolcsóbb ház bérlésére rá ment volna a megtakarított pénzem fele, és ha még ki is béreltem volna, akkor munka nélkül talán 1-2 hónapot, ha tudtam volna benne éldegélni. Kimi azt mondta, hogy addig maradok, ameddig akarok ő örül annak, hogy itt vagyok, én is szeretek itt lenni, hisz imádom ezt a pasit, de Jennivel nem jövünk ki túl jól, illetve az se tetszik, hogy most Kimi tart el. Újra elővettem a laptopom, hogy munka után kutakodjak, de már az első lépésnél megakadtam. Ez a nyavalyás gép nem akart bekapcsolni. Minden egyes gombot végig nyomkodtam rajta, de eredménytelenül. Dühösen indultam le a nappaliba, ahol utoljára láttam a Jégembert.

- Kims merre vagy?

- A dolgozószobában – jött a válasz.

Mindenhol papír halmok hevertek és ezek egyik pillanatról a másikra csak nőttek. Kimi egymás után dobálta a lapokat.

- Inkább nem zavarlak, majd visszajövök később – épp távozni akartam, amikor felpillantott.

- Mit szerettél volna?

- Csak kölcsön kérni egy kicsit a géped, mert az enyém, felmondta a szolgálatot – az ajtónak dőltem és figyeltem az omladozó papírtornyokat.

- Vidd el nyugodtan, nekem most úgy sincs rá szükségem, épp keresek valamit – átadta a laptopját és visszatért a kis várába.

- Köszönöm, hozom vissza nem soká.

Letelepedtem a nappaliban, ölembe húztam a laptopot, és neki láttam a keresésnek. Szomorúan állapítottam meg, hogy tegnap óta semmilyen új munkalehetőség sincs. Bánatosan böngésztem az oldalakon, majd miután feladtam a keresést, megnéztem a leveleimet. Anyától kaptam egy jó hosszú üzenetet, aminek az elejét vidáman, majd a végét már kicsit szomorúan illetve mérgesen olvastam. Épp válaszoltam, amikor hirtelen egy kis chat ablak ugrott fel

Seb üzenete

Hellooooo :D

Kims üzenete

Szia!

Seb üzenete

Ezer éve nem beszéltünk. Mi újság? Hogy megy a csapat megszervezése?

Kims üzenete

Bocsi, de nem Kimi vagyok

Seb üzenete

Ohh.. akkor szia Jenni

Kims üzenete

Nem Jenni vagyok. Az én nevem Lahja.

Seb üzenete

Lahja!? Még nem hallottam rólad, biztosan Kimi új „barátnője” vagy

Kims üzenete

Nem vagyok a barátnője…

Seb üzenete

Csak az ágyasa ugye? :P :P

Kims üzenete

Az unokatestvére vagyok te idióta!!!!!

Seb üzenete

Bocsi, nem tudtam, és nem vagyok idióta!

Kims üzenete

Nincs kedvem veled beszélni, majd megmondom Kiminek, hogy kerested. Szia!

Seb üzenete

Rendben! Egy élmény volt veled beszélgetni. Szia!

Mérgesen léptem ki a beszélgetésből. Mit képzel magáról ez a srác? Még hogy én Kimi ágyasa? Persze abban igaza van, hogy sok nő megfordult már az unokatesóm ágyában, de akkor sem nevezhet holmi olcsó kis lotyónak. Öntelt majom. Dühösen sétáltam vissza Kimi dolgozószobájába, akinek egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben velem.

- Mi történt?

- A bunkó világbajnok haverod akart veled beszélni – a szemeimet forgatva közöltem vele.

- Melyik?

- Az a szőke herceg – gúnyosan ejtettem ki ezt a pár szót.

- Áhh akkor Sebre gondolsz - mosolyodott el Kims.

Csak most volt időm körbenézni az irodában a papírhegyek eltűntek, minden be volt mappázva, az asztalon rend uralkodott. Az előbbi zűrzavarnak már nyoma se volt. Már voltam párszor ebben a szobában, de még sohasem néztem körül. A polcokon könyvek sorakoztak szép sorban, aztán az egyik kis szekrényen Kimi díjai közül is itt volt egy – kettő azok, amik a legjobban a szívéhez nőttek. Az egyik könyvespolcon voltak fényképek is, gyerekkori képek, barátokkal közös képek, a világbajnoki cím után készült kép is helyett kapott, de egy dolgot hiányoltam, Jenniről nem volt kirakva kép. Oda sétáltam és leemeltem egy képet, ami nekem is nagyon sokat jelentett. Az összes arcon végig húztam az ujjam, s Kimi felé fordultam.

- Nem is tudtam, hogy neked is meg van ez a kép–, mosolyogtam rá.

- Miért ne lenne meg? Egyik legszebb nap volt az életem során, a Räikkönen testvérek nagy napja.

- Pontosan. Te, Rami, Emily és én – eszembe jutott az a meseszép nap, amikor még mit sem sejtettünk a jövőről. – Emily jelentkezett anyuéknál – fordultam Kimi felé.

- Hogy – hogy? Nem úgy volt, hogy végleg lelép?

- Az volt, de most újra megjelent. Félek, hogy megint az lesz, mint régen – lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a lassan felszínre törő könnyeimet.

- Gyere ide – nyújtotta felém a karját, én pedig engedelmeskedtem és szorosan hozzábújtam – nem engedem, hogy azt tegye veled, amit akkor azon a szörnyű napon tett.

- Köszönöm, de akkor is ott vannak anyuék. Őket még bánthatja – szipogtam, és úgy kapaszkodtam Kimibe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba.

- Ne is gondolj ilyenekre – eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

Hosszú percekig vigasztalt Kimi, mire valamennyire megnyugodtam.

- Mit szólnál hozzá, hogy ha elvinnélek az első futamomra? – vigyorodott el.

- Annak örülnék.