17. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a kommenteket. Meghoztam az új részt, amiben most már ki derül Kimi titka. Örülnék, ha összejönne 6 komment :$ 
Puszi 

 

Levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Megsimogatta az arcom és közelebb húzott magához. A mellkasára csúsztattam a kezem és apró köröket rajzoltam rá, amíg ő a hajamat simogatta.

- Lassan mennem kellene – sóhajtottam fel.

- Muszáj?

- Igen, nem kellene reggel elkésnem és neked sem – felemeltem a fejem a válláról és adtam neki egy puszit.

- Holnap mikor látlak?

- Délután vagy este még nem tudom, hogy mennyi dolgom lesz – húztam el a szám.

- Olyan soká? – simogatta meg a karom.

- Ha gondolod azért napközben pár percre, meglátogathatlak – apró puszikkal borítottam be az arcát.

- Annak nagyon örülnék – megcsókolt.

Hosszú búcsúzkodás után elváltak az útjaink. Mosolyogva sétáltam vissza a szobámba. Még pár papírt előkészíttettem holnapra, majd bedőltem az ágyamba és azonnal el is aludtam. A telefonom ébresztett fel, sms-t kaptam. Álmosan a készülék után nyúltam és rögtön mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam ki a feladó. Patrick küldött egy rövidke üzentet. Már nem tudtam visszaaludni, illetve arra a 15 percre már kár lett volna. Miután minden reggeli feladatommal végeztem elindultam a pályára. 7 órára már kint kellett lennem, mert fél 8 után pár perccel már el is indult a mai első szakasz. Elfoglaltam a szokásos helyem és neki láttam a reggelimnek. Egyre jobb időt mentek a srácok és végül az adott szakasz győztesének a helyét Mikko foglalhatta el. Utána a második helyen Jari-Matti végzett. Örült mindenki, hiszen így Jari-Matti feljött az összetettben a harmadik helyre. Kimi pedig maradt a nyolcadik helyen, innen sem, előre sem hátra nem mozdult nagyon megtetszett neki ez a hely. A következő szakaszon már nem állt mellénk a szerencse, Jari-Matti a harmadik helyet csípte el, míg Mikko csak a tizediket. Ezután egy kisebb szünet következett addig a pilóták is adtak pár interjút, illetve megebédeltek. A szervizparkban sétálgattam először csak céltalanul, majd amikor megláttam Patricket, ahogy épp magyaráz az egyik munkatársának azonnal gyorsabban dobogott a szívem. Távolról figyeltem őket és csak akkor mentem közelebb, amikor már egyedül volt a barátom.

- Szia – ugrottam a nyakába.

- Szia kicsim – megcsókolt.

- Jó újra látni – hozzábújtam.

- Te is hiányoztál.

- Hol hagytad Anna-t? – simogattam meg a karját.

- Bent van a kamionban az egyik lányra bíztam, de most szerintem épp az unokatesódat nyúzza. Reggel vett neki csokit és az óta le sem száll róla – nevettet.

- Kiminél jó kezekben van, szereti a gyerekeket – néztem a szemeibe, és csak most vettem észre, hogy milyen szépek is.

- Remélem is.

5 perccel a harmadik szakasz megkezdése előtt értem vissza a csapatomhoz. Mindenki feszült figyelemmel követe végig az elkövetkezendő két szakaszt. Végül hiába kezdtük jól a hétvégét csak egy dobogós helyet szereztünk Jari-Matti jóvoltából. Este hat óra után hagytuk el a pályát. Az utolsó egy órás sajtótájékoztató volt a legfárasztóbb már azt hittem sosem lesz vége. A csapatok már szinte teljesen össze voltak pakolva, amikor kigördültem a parkolóból. Küldtem egy sms-t Patricknek, hogy végeztem, és ha gondolja, akkor este ismét átmegyek hozzá. Még le sem tettem a telefonom, amikor jelzet, hogy megérkezett a válasz.

„Várlak és sok-sok csók”

 Lezuhanyoztam és felvettem egy kényelmesebb ruhát, így indultam le vacsorázni, ahol már várt rám Kimi.

- Szia kislány – magához ölelt.

- Szia – adtam neki két puszit.

- Veled meg mi történt? – kíváncsian fürkészte az arcom.

- Semmi – ráztam meg mosolyogva a fejem.

- Persze, 10 centivel a föld felett jársz – bökött felém a villájával.

- Azt hiszem újra szerelmes, vagyok – az asztalt néztem.

- Ki a pasi? Hány éves? Hol dolgozik? Ismerem? – csak úgy záporoztak felém a kérdések.

- Patrick Dunne, 26 éves és a szerelőd ezért gondolom, ismered – motyogtam alig hallhatóan.

- Végre – mosolyodott el.

- Tessék? – néztem rá értetlenül.

- Látszott rajtatok, hogy odáig vagytok egymásért, ideje volt már – vont vállat.

- Azt hittem leordítod majd a fejem, hogy az egyik alkalmazottaddal vagyok együtt.

- Ugyan miért? Patrick rendes srác és az unokahúga is aranyos.

- Igen tudom, láttalak ma titeket, utánatok érkeztem meg és épp akkor adtad át Patricknek a csöppséget. Úgy néztetek ki, mint egy meleg páros – nevettem fel.

- Köszönöm, a kedvességed most is határtalan.

A kellemes vacsora után átmentem Patrickhez. Anna már aludt így csak egymással foglalkoztunk. Hajnalban mentem vissza a szobámba, hogy össze tudjak pakolni.

Pár óra múlva már otthon voltunk és meglepődve tapasztaltuk, hogy Jenni is a házban tartózkodott. A férjével talán beszélt 5 mondatot és utána el is tűnt. Kimi a nappaliban a tv előtt ült.

- Zavarhatlak?

- Nem zavarsz – ütögette meg a kanapét így leültem mellé.

- Szeretnék valamit kérdezni, és kérlek őszintén, válaszolj – néztem rá komolyan.

- Rendben – sóhajtott fel – gondoltam, hogy előbb utóbb meg akarod kérdezni. Azt akarod megtudni, hogy miért nem válok el Jennitől ugye? – csak bólintottam. – Az én hülyeségem miatt, tudod jól, hogy régebben elég bulizós életet éltem és igazából mindenkivel megcsaltam Jennit, de az elmúlt más fél évben azért már valamennyivel kevesebbet járok el bulizni és kevesebbet is, iszok. Tavaly július végén volt az egyik haverom születésnapja, és nem keveset ittam. Ott volt egy lány, akivel lefeküdtem. Augusztusban felkeresett, hogy terhes. Meg sem tudtam szólalni, egyrészt azért, mert nem hittem el másrészt meg tudod jól, hogy minden vágyam egy gyerek és most ez valóra válni látszódott. El kellett mondanom Jenninek nem titkolhattam el előtte, és abban egyeztünk meg, hogy ha megszületik a kicsi, akkor elvégezzük az apasági vizsgálatot, ha tényleg enyém a gyermek, akkor magunkhoz vesszük és felneveljük, ha viszont nem, akkor elválunk, mert ennek a kapcsolatnak már semmi jövője sincs. Két hét múlva megszületik a kislány, és akkor minden kiderül – a tenyerei közzé temette az arcát.

Nagyon meglepett, ezt azért nem gondoltam volna és most már értem, hogy miért olyan zaklatott, ha felhozzuk neki ezt a témát. Jenni kijelentette, hogy ő sohasem fog szülni, Kimi pedig már lassan beletörődött, noha mindig is egy gyermekről álmodott. Most pedig itt van előtte karnyújtásira az esély, hogy valóra váljon az álma.

- Abban reménykedsz, hogy tied a baba – ez nem is kérdés volt igazából, hanem kijelentés.

- Igen – suttogta.

- Noncsi tudja az igazat? – kérdeztem meg óvatosan.

- Nem, még nem. Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Nem akarom megbántani, ahhoz túlságosan is fontos – nem nézett rám.

- Pedig jobb lenne, ha elmondanád neki, mert ha tényleg tied a kicsi, akkor Jennivel maradsz ugye?

- Ezt terveztük, és akkor felneveljük együtt, mintha a saját gyerekünk lenne.

- És akkor mi lesz Noncsival? A szeretőd lesz? Ő ennél többet érdemel – megemeltem a hangom. – Ne légy hülye Kimi, nem lenne jobb, ha Noncsi nevelné veled a kicsit?

- Sokkal jobb lenne, csak nem merem neki elmondani – kezébe vett egy díszpárnát és azt nézegette.

- Akkor pedig szedd össze magad és mond el neki, hidd el jobb lesz, ha minél hamarabb megtudja az igazat. Most pedig gyere ide – nyújtottam felé a karjaimat.

Szorosan öleltük egymást, igaz én az ő hatalmas karjaiban szinte elvesztem, de imádom az én nagyra nőt, Jegesmedvémet.