18. rész

Sziasztok!
Köszönöm a 7 kommentet és már itt is van az új rész. Most is a megszokott 6 komment lesz a határ :$
Puszii

Egyikőnk sem szólalt meg csak ültünk csendben a gondolatinkba merülve. Kimi a tv-t kezdte el szuggerálni, de látszott rajta, hogy valahol teljesen máshol jár. Biztos vagyok benne, hogy ezt még senkinek sem mondta el. Csak ő, Jenni és én tudok róla. Hiába van számtalan barátja egyikben, sem bízik meg annyira, hogy ezeket elmondja. Az egyetlen ember, akinek mindent elmondott az az apukája volt, amióta elment Kimi is megváltozott. Sokkalta visszahúzódóbb lett, még ha ezt a média felé nem is mutatta, de mi családtagok észrevettük.

Felálltam, egy pillanatra rám nézett, majd folytatta a bambulást. Megsimogattam a kezét és felsétáltam a szobámba. Az órára pillantottam és pánik lett rajtam úrrá, amikor megtudtam, hogy mindössze 3 órám van elkészülni a randira. Kapkodva siettem a szekrényemhez és minden ruhát kidobáltam az ágyra. Egyik se volt megfelelő. Már kezdtem feladni, amikor megláttam az egyik narancssárga rövid ruhámat. Miután mindent kikészítettem az ágyamra a fürdőbe rohantam. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. A telefonom csörögni kezdett én pedig magamra kaptam egy törülközőt és úgy futottam be a szobába. Meglepődtem, amikor a kijelzőre pillantottam.

- Szia – vettem fel vidáman, közben visszasétáltam a fürdőszobába.

- Szia, hogy vagy?

- Köszönöm jól épp készülődök. És te?

- Én is jól vagyok főleg, hogy az első nagydíjat én nyertem – hallatszódott a hangján, hogy mosolyog.

- Gratulálok. Sajnos még nem volt időm visszanézni, de így nem is lesz érdekes, ha lelövöd a poént – játszottam a durcás kislányt.

- Bocsánat, akkor hazudtam nem én nyertem. Egyébként hová mész?

- Randim lesz – megtöröltem a hajam és megpróbáltam kifésülni, de fél kézzel elég nehéz feladatnak tűnt.

- Patrickel? – érdeklődött vidáman.

- Igen, de honnan tudsz te erről?

- Kimi mondta.

- Még hogy a pasik nem pletykásak – morogtam. A válasza csak egy nevetés volt.  

- Várj egy kicsit kihangosítalak, mert felszeretnék öltözni – az ágyhoz sétáltam és letettem a kis készüléket – kész is.

- Hmm… szívesen végig nézném, ahogy öltözöl – búgta kajánul a telefonba.

- Azt elhiszem – nevettem fel.

- Ha kész leszel, küldhetnél egy képet.

- Mégis minek?

- Csak le akarom ellenőrizni, hogy megfelelő-e a ruha a randihoz.

- Nem tudtam, hogy az apukám vagy – a tükörhöz sétáltam és megigazítottam a ruhámat.

- Akkor most már tudod és vigyázz, mert ha rossz kislány leszel, elfenekellek – nevetett.

- Vicces vagy, de most térjünk át egy komolyabb témára. Hannaval beszéltél azóta?

- Igen, hogy mikor jön érte a cuccaiért – váltott komolyabb hangnemre.

- Nem értelek, olyan rendes lánynak tűnik. Rád kerestem és megtaláltam a tavalyi képeket, amik a nyaralásotokon készültek. Le sem tagadhattátok volna, hogy szerelmesek vagytok.

- Az akkor volt – válaszolt flegmán. – kérlek te ne tarts szent beszédet, mert azt már megkaptam anyuéktól – hirtelen nagyon bunkó lett.

- Rendben, nekem most mennem kell. Szia – meg sem vártam, amíg elköszön, inkább kinyomtam azonnal.

Ahogy szóba kerül a Hannas téma úgy lesz belőle egy idióta. A telefonomat beledobtam a táskámba, és még utoljára megnéztem magam a tükörben, majd elindultam.

- Hova-hova? – a nappali bejáratánál találkoztam Kimivel.

- Vacsorázni megyünk Patrickkel – válaszoltam mosolyogva.

- De így? – nézett végig rajtam.

- Mi a baj a ruhámmal? – felvontam a szemöldököm.

- Túl rövid, meg fogsz fázni – jelentette ki – szerintem vegyél fel egy farmert és egy nem túl kivágott felsőt.

- Egy elegáns étterembe megyünk ott nem szokás a farmer-póló összeállítás.

- Akkor pedig vegyél fel valami hosszabbat. Higgy nekem, ha így meglát rád fog mászni. Ő is pasiból van – vont vállát.

- Köszönöm a jó tanácsot, de inkább így maradok – a végszóra megszólalt a csengő és mosolyogva sétáltam ajtót nyitni.

- Szia, gyönyörű vagy – mért végig, majd megcsókolt.

- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.

Kb. 15 percet autóztunk az étteremig.  Az egyik eldugott kis asztalnál foglaltunk helyet és csak figyeltük a másikat.

- Még sohasem láttalak ilyen szépnek – megfogta a kezem.

- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok – lehajtottam a fejem.

- Ez csak az igazság – áthajolt az asztalon és egy érzéki csókot adott az ajkaimra.

Nagyon jó hangulatban telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

- Van kedved sétálni? – kiléptünk az étteremből és azonnal megfogta a kezem.

- Persze – mosolyogtam rá.

Az egyik közeli park felé sétáltunk, napközben már jártam erre, de így este talán még gyönyörűbb. A padok mellett végig fáklyák voltak elhelyezve.

- Fázol?

- Kicsit – összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.

- Tessék – rám terítette a kabátját.

- Köszönöm – adtam neki egy puszit.

Nem túl sokáig sétáltunk mivel a levegő eléggé lehűlt és én már a lenge ruhámnak köszönhetően a fagyhalál állapotában voltam. A kocsiban szerencsére felolvadtak a végtagjaim így már rögtön visszatért az életkedvem is. Hosszú búcsúzkodás után váltunk el. Épp hogy beléptem a lakásba megszólalt a telefonom.

Bocs, hogy bunkó voltam. Nem a te hibád.

Seb