22. rész

A bentről kiszűrődő hangokat hallgatva ültem tovább a földön. Egyre dühösebb volt Christián, még sose hallottam ilyenek. És ez mind miattam van. Legszívesebben elmenekültem volna, de nem tehetem ezt meg újra elég volt egyszer. Az egyik szerelő srác oda jött és behívott a bokszba így is mindenki minket figyelt. Kár volt bemenni itt mindent jobban hallottam.
- Mégis mit képzelsz magadról?- kiabált Chris.
- Ezt muszáj volt megtennem- mentegetőzött Sebi.
- Mégis miért?- még mindig üvöltözött Horner úr.
- Mert szeretem Laurát és nem hagyom, hogy ez a szemét kihasználja- őrjöngőt Sebi.
- Szerencséd, hogy nagyon jó pilóta vagy és nem rúglak ki- már nyugodtabb hangnemben válaszolt Chris.
- Köszi- válaszolt Sebi, de akkor nyílt az ajtó és ki is viharzott rajta a kis bika.
Elment mellettem, de nem nézett rám. Egyedül éreztem magam. Neki dőltem a falnak és néztem, ahogy a szerelők próbálják összerakni a kocsit, vagyis már amennyi maradt belőle. Pár szerelő káromkodott is, és engem szidott, de ez nem izgatott fel, hiszen igazuk van, mind ez miattam történt. Az emberek szaladgáltak előttem, de nem vettek észre, mintha levegő lennék. Christian meg jelent és behúzott az irodájába. Tudtam mi fog következni meg köszöni az eddigi munkámat, szívesen lát majd a futamokon, bejöhetek, bármikor a csapat bokszába csak hagyjam itt a munkámat.
- Laura beszélnünk kell- az eddigi mindig mosolyogós férfit egy sokkalta komolyabb váltotta fel.
- Tudom- lehajtott fejjel mondtam.
- Miért nem mondtad meg, hogy Sebastiannal viszonyod van?- kedvesen kérdezte.
- Nincs vele viszonyom, tegnap megcsókolt és én visszautasítottam ezért tette ezt- egy könnycsepp legördült az arcomon.
- Értem- bólogatott.
- Most tudom, hogy ki fogsz, rúgni ezért összeszedem a cuccaimat és holnap leadom őket.
- Miért rúgnálak ki? Azért mert visszautasítottál egy srácot? Nem, ennyiért nem rúghatlak ki- mosolygott rám.
- Komolyan?- megdöbbenve kérdeztem.
- Nem szoktam viccelni, de most jobb lenne, ha ezzel az ovissal elbeszélgetnél, nekem meg jelenésem van FIA-nál szülői értekezlet- majd intet és kilépett.
Követtem Chritiánt csak én a kocsimhoz mentem és visszaindultam a hotelbe. Belépve a hatalmas épületbe mindenki furán nézett rám. Gyorsan elkértem a kulcsot és már indultam is fel a szobámba. Lezuhanyoztam majd beültem a laptopom elé, begépeltem a mai nap anyagát és elküldtem Chrisnek. Bekapcsoltam a tv-t, de egy értelmes műsort se találtam. Így úgy döntöttem az egyik zene csatornánál maradok, hátha az felvidít. Elkezdtem a bőröndömbe pakolni holnap megy a gépem haza Spanyolországba. Olyan fura ezt mondani, hogy haza és főleg, hogy Spanyolországra mondhatom ezt, pedig én egy magyar lány vagyok. De már sajnos semmi nem köt a hazámhoz. A gondolkodásomat egy kopogás törte meg. Senkit nem vártam mára. Meglepődve álltam az ajtó előtt. Felipe volt a vendégem, Ő is kapott Sebitől egy pár ütést hisz a szeme enyhén zöldes-kékes árnyalatban pompázott. (http://www.youtube.com/watch?v=5aJJ8TURJ8g)
- Bejöhetek?- érdeklődött.
- Persze- elálltam az ajtó elől így betudott jönni és leült a kanapéra.
- Beszélnünk kell- pár perc elteltével megszólalt.
- Igen az jó lenne- válaszoltam halkan.
- Először is bocsánatot szeretnék a tegnap estéért, nagyon ideges voltam nem akartalak megijeszteni. Elgondolkodtam azon, amit mondtál, vagyis megtudtál, és be kell ismernem tényleg nem komolyan gondoltam az elején. Mikor megjelentél és féltékeny voltam az se a szerelő srác miatt volt, hanem Sebastian miatt. Korban közelebb áll hozzád meg talán máshogy is, és ezt nem tudtam elviselni. Szeretlek, de úgy érzem, van valaki más, aki jobban szeret, mint én. Nekem ott van Rafaela még ha nem is olyan, mint régen, de ott van.
- Valahogy én is így érzek, szerintem mi nem jövünk ki jól- mosolyodtam el.
- Pontosan, de remélem, azért még barátok lehetünk- odaült mellém és megölelt.
- Igen azok még lehetünk- megsimogattam az arcát, amikor egy kicsit érzékenyebb területnél húztam végig az ujjam felszisszentet.
- Fáj?
- Igen kicsit, nem gyenge a kis Kölyök- nevetette el magát.
- Lehet- szomorodtam el.
- Beszéld meg vele, ti összeilletek és ez nem csak az én véleményem, hanem Brunoé is- mosolygott rám.
- Ti kibeszéltétek a magán életem Brunoval?
- Háááát……. – nevetett tovább.
- Pletykások- játszottam a sértődöttet.
- Most egyedül hagylak, gondolkozz, és ne feledd, beszélj Sebbel- adott két puszit majd elment.
- Rendben- becsuktam a szoba ajtaját.
Tényleg beszélnem kellene vele? Miért mondják azt, hogy összeillünk? Igaz nagyon jól érzem magam, ha vele vagyok. Teljesen felszabadultam és múltkor ott a parkban mikor felém hajolt valamit éreztem belül. A szívem gyorsabban kezdett el verni, teljesen összezavarodtam és arra vártam mikor csókol meg. Ez lenne a szerelem? Eddig még egy pasi se váltotta ki ezt belőlem. Remélem, jól van és nem haragszik már rám. Összeszedem magam és megkeresem, ezt meg kell beszélnünk. Épp elkészültem mikor újra kopogtattak, de aki kívül volt elég türelmetlennek tűnt. Hiába kiabáltam ki, hogy egy perc akkor se hagyta abba. Kicsit fel is mérgelt, így szinte feltéptem az ajtót, hogy megtudjam kinek ilyen sürgős a bejutás hozzám. Meglepetésemre Sebi állt előttem. Nem tudtam megszólalni, ezt ő is észrevette és kapott az alkalmon megcsókolt. Az eddigi érzéki lágy csókok helyett egy sokkalta szenvedélyesebb nyelvcsata következett. Egyre jobban hátráltunk a szoba felé, Sebi a lábával behajtotta az ajtót, majd én átnyúlva rajta bezártam.
Elfektetett az ágyon. Egyre jobban kívántuk egymást, megszabadítottam a pólójától és most láttam először az izmos felsőtestét, amitől még jobban beindultam. Ő sem tétlenkedett levette rólam a felsőmet és a melltartómtól próbált megszabadítani. Kisebb nagyobb sikerrel, az ajkaink egy pillanatra se váltak el. Amikor már egyre lentebb kezdet el simogatni megfogtam a kezét és felültem. Riadtam nézett rám.
- Mi a baj?- kérdezte levegő után kapkodva.
- Csak egy emlék- visszavettem a felsőmet és kimentem a fürdőbe.
- Minden rendben?- jött utánam.
- Persze, de ez a tempó még amúgy is gyors nekem- majd megcsókoltam.
- Beszélnünk kellene nem?- kérdezte miközben leült a kanapéra és az ölébe húzott.
- De- a fejemet a mellkasán pihentettem.
- Amúgy az én felsőmet vetted fel- kuncogott.
- Tényleg- döbbenten néztem végig magamon.
- El is felejtettem ezt neked hoztam- egy kinder csoki húzott elő a zsebéből.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára.
- Kérlek, beszéljük ezt az egészet meg- felálltam és szemébe néztem.
- Rendben, de legalább ülj vissza, hiányzol- nézett rám kisfiúsan, nem tudtam neki ellenállni így visszaültem a helyemre és bele kezdtem.