2010. április 12., hétfő

26. rész

Kis idő elteltével már nyugodtan vettük a levegőt, de Sebi még mindig rajtam feküdt. Rám nézett majd hosszasan megcsókolt. Legördült mellém és szorosan átölelt.
- Köszönöm- suttogtam.
- Mit is?- értetlenül nézett rám.
- Hogy sikerült elfelejtetned velem azt az éjszakát- elcsuklott hangon mondtam.
- Ne aggódj én sosem foglak elhagyni- megpuszilta a nyakamat és haladt volna egyre lejjebb, de a telefonja megzavarta.
- A francba- morogta.
- Halló- szólt bele rekedtes hangon. Felállt és kisétált a fürdőbe.
Vidáman tért vissza. Igaz még mindig nem volt rajta ruha ezért vágyakozóan tekintettem rá. Ezt észre is vette és vigyorogva közeledett felém. Újabb csodálatos órát töltöttünk együtt. Már kezdett besötétedni mikor kikászálódtam az ágyból és összeszedtem az eldobált ruháimat. Sebi még mindig feküdt és figyelt, ahogy próbálom a ruhadarabokat visszaszerezni.
- Egyébként ki hívott?- közben felvettem a szoknyámat.
- Anya, meghívott minket holnap ebédre- nyújtózkodott egy nagyot.
- És megyünk?
- Remélem igen- csókolt meg.
- Egyébként kedvesek a szüleid- mosolyogtam rá.
- Te ismered őket?- teljesen meglepődött.
- Igen, vagyis csak telefonon beszéltem velük, ők segítettek, hogy eljussak hozzád.
- Ja értem- mosolygott rám sejtelmesen.
- Éhes vagyok- szólaltam meg.
- Nem voltam elég?- nevetve kérdezte.
- Most valami ételre lennék éhes nem rád- simogattam végig az izmos hasán.
- Akkor menjél és főzzél valamit- utasított.
- Milyen kedves vagy- felvettem a sértődött ábrázatot és levágtattam a lépcsőn.
Elő kerestem egy pizza étlapot és tárcsáztam is a közeli étterem számát. Nem fogok neki vacsorát főzni, arra még várhat: P Kb. fél óra múlva csengettek és meg is jött a finom vacsora. Előkészítettem majd, felvittem a szobába ahol Sebi nem meglepő módon spongya bobot nézett.
- Tessék itt a vacsora- adtam egy puszit az arcára- megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
- Bocsánat, nem akartalak megsérteni csak vicceltem- simogatta a hajam.
- Semmi baj, nem sértődtem meg csak eljátszottam- nevettem rajta.
- Ezért még kapsz- rádobott az ágyra és egy pillanat alatt megszabadított a ruhámtól.
A vacsorából nem lett semmi. Nem volt erőnk enni, inkább aludtunk. Másnap reggel, vagyis inkább már délelőtt keltünk fel. Sietnünk kellet, hiszen Seb szülei délre várnak minket és nem akartunk késni, így inkább a külön zuhanyzást választottuk. Kicsit izgultam az első találkozás előtt, bár beszéltem már velük, de látni még nem láttak. Lehet nem is olyan kedvesek, mint a telefonba voltak? Ezen gondolkoztam egész úton. Egy egyszerű családi ház előtt álltunk meg óriási kerttel, ami csodálatos virágoktól pompázott.
- Kicsim megjöttünk- érintette meg a kezem Sebi.
- Okés- mosolyogtam rá.
- Ne izgulj, nem esznek embereket- biztatott a szőkém miközben beléptünk az ajtón.
- Sziasztok, megjöttünk- szólalt meg Sebi.
- Kisfiam, végre olyan rég láttalak- sietett ki a konyhából a mamája.
- Én is rég láttalak- ölelte át az anyukáját.
- Be szeretném mutatni a barátnőmet, Laurát- mosolygott rám és az anyukájára is.
- Laura Martinez- nyújtottam kezet.
- Susanne Vettel- ő viszont azonnal át is ölelt.
- Mi ez a nagy hangzavar- jött be a nappaliba Norbert.
- Áhh fiam haza találtál- üdvözölte rég nem látott gyermekét.
- Nagyon szép a barátnőd- közben kaptam tőle két puszit.
- Köszönöm- mosolyodtam el. Úgy érzem semmi baj nem lesz a családdal.
- Fabian hol van?- kíváncsian kérdezte Sebi miközben besétáltunk a konyhába.
- Mindjárt jön, az egyik barátjánál van- válaszolt Norbert.
- Rendben már hiányzik a kis tökfej- vigyorodott el a kis német.
- Fiam azért beszélhetnél normálisan is az öcsédről- dorgálta meg a mamája.
Én csak nevettem rajtuk. Mintha egy kis gyerek lenne. Nem sokára megérkezett Fabian is és neki kezdtünk az ebédnek. Rengeteg finom falat közül válogathattunk isteneim főz Susanne. Miután végeztünk a fiúk beültek beszélgetni, amíg én segítettem elpakolni illetve elmosogatni a kedves anyós jelöltemnek. Nagyon jól elbeszélgettünk és rengeteget nevettünk, sok-sok dolgot mesélt Sebastianról. Igazi rosszcsont volt. Úgy döntöttünk ideje lenne megnézni a férfiakat. Elég vicces látvány tárult elénk. Sebastian feküdt a kanapén, Fabian pedig a csípőjén ült és úgy ütötte egy párnával.
- Ti mit csináltak?- nézett rájuk szigorúan a mamájuk.
- Ő kezdte- mutattak egymásra.
- Most tényleg Sebastian kezdte- állapította meg Norbert.
- De fiam, komolyan mondom nem is látszik, hogy 23 éves vagy- dorgálta tovább Susanne.
- Anyu, miért mindig én vagyok a hibás?- nézett boci szemekkel rá Seb.
- Apád mondta- rántotta meg a vállát a kedves mami.
Én csak nevettem rajtuk. Milyen bolondos család. Nekem sose volt ilyen, bár testvérem sincs. Nálunk nem lehetett még az unokatesókkal se így játszani anya mindig ránk szólt. Az elmélkedésemből Sebi keze hozott vissza, ami a combomon pihent meg,
- Mi a baj?- kérdezte suttogva.
- Csak egy régi emlék- adtam egy apró puszit a szájára.
- Tényleg bátyus mikor feküdtél le utoljára Laurával?- kérdezte mosolyogva a legkisebb Vettel.
- Nah de Fabian ez már mindennek a teteje, így kell bemutatkoznotok- hüledezett az anyukájuk.
- Ez nem tartozik rád törpe- nyújtotta Seb a nyelvét Fabira.
- De az biztos, hogy nekem több barátnőm volt, mint neked eddig- kötözködött tovább a legkisebbik férfi.
- De az is csak miattam, ha én nem lennék híres, akkor neked se lenne barátnőd- folytatta tovább a nagyobbik.
- Ez nem igaz. Én sokkalta helyesebb vagyok, mint te.
- Ahan, persze.
- Fabian ideje lenne megcsinálnod a házi feladatod, holnap suli- mondta Norbert.
- Nem lehetne később apa?- kérlelve nézett rá.
- Nem- felelte határozattan a legöregebb Vettel.
- Haha neked még tanulnod kell- nevetett rajta Seb.
- Utállak- morogta Fabi.
Miután elment az öcsi, pár komolyabb témáról is beszélgettünk. Szóba került a családom, elmondtam nekik mindent, hisz így a legjobb, ha tőlem tudják és nem újságíróktól. Szerencsére nagyon megértők voltak, szerintük is jól tettem, hogy ott hagytam anyám. Bár beszélnem kellene vele ezt tanácsolták. De én nem akarok, ő bántott meg, ha valamit akar, akkor kezdeményezzen ő. Estig beszélgettünk majd mindenki ment aludni. Sebi szobája nagyon kisfiús volt. Pár autó még mindig ott állt a polcán ezen elmosolyodtam. Egész hamar elaludtunk. Hajnalban a telefonom csipogására keltem fel. Kimásztam Seb öleléséből és megnéztem a kis készüléket. Ismeretlen számról kaptam sms-t amiben ez állt.

Szia Cica

Ma egy éve, hogy együtt voltunk. Csodálatos volt, jó lenne megismételni. Hiányzol te is meg a csodálatos tested is.
Szeretlek

A telefon kiesett a kezemből, és a könnyeim elkezdtek potyogni.

4 megjegyzés:

  1. :O :O :O Ki az?
    Aranyos a Vettel család :D :D Fabi xD xD
    Szuper lett :D

    VálaszTörlés
  2. Szupi lett :D :D (L) Aranyos Sebi családja :D :D Fabi és Sebi XD Két kis lökött :D :D Várom a folytit :D :) (L) (L) (L)

    VálaszTörlés
  3. Majd kiderül nem soká kis is az a titokzatos személy :)
    köszi Weronyyy :)

    VálaszTörlés
  4. Igen aranyos kis családja van :)
    Mindjárt felrakom :)
    Köszi Alofun :)

    VálaszTörlés