24. rész

Reggel a telefonom ébresztett fel. A párnám alatt pihent, és arra lettem figyelmes, hogy valami rezeg alattam. Zavartan ugrottam fel Sebi kezét óvatosan lehámoztam magamról. Majd kibotorkáltam a fürdőbe közben azon mérgelődtem, hogy ki zargat ilyen korán. Még mindig nem néztem a képernyőre, csak miután becsuktam az ajtót. A kijelző Felipe nevét mutatatta akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
- Hallo- álmosan szóltam bele a készülékbe.
- Szia Lau, felkeltettelek?- érdeklődött kedvesen.
- Igen, de te már ilyen korán fent vagy?- mondtam két ásítás között.
- Lau drága már 11 óra van- nevetett a vonal túlsó oldalán.
- Komolyan?- csodálkozva kérdeztem.
- Igen. És azért hívtalak, mert megyek ki a reptérre és előtte el szerettem volna búcsúzni.
- Jah, rendben. Mikor mész?- kérdeztem már teljesen magamhoz térten.
- 10 perc múlva indulok a szállodából- vágta rá.
- Akkor mindjárt felöltözök és megyek- majd megnyomtam a telefonomon a kis piros telefont ábrázoló billentyűt.
Gyorsan felöltöztem és próbáltam emberi arcot varázsolni magamnak. Kilopóztam a szobából mivel Seb még mindig aludt. Amíg lejutottam a portára pár ismerőssel összefutottam. Szinte mindenki indult haza. Nagy meglepetésemre Jenson és Jessica csak úgy falták egymást. Elfoglalták az egész folyosót így muszáj volt egyet köhögnöm, hogy elengedjenek. Jenson hátra fordult egy hatalmas mosoly kíséretében elengedet így futottam tovább a lifthez. Felipe már a bőröndjeivel lent állt és a telefonját nyomkodta.
- Szia – köszöntem vidáman.
- Áhh szia Lau- köszönt a kis pösze.
- Remélem nincs harag köztünk- ölelt meg a kis brazil.
- Nincs- viszonoztam az ölelését.
- Vigyázz a kölyökre Lau, szeret téged- súgta a fülembe.
- Remélem is, hogy szeret-mosolyogtam rá.
- Nekem tényleg mennem kell- pillantott az órájára Felipe.
- Okés- adtam neki két puszit.
- Várj- fordult vissza a szálloda ajtajából- ez a tied- nyújtott át egy tábla epres milkát és egy szál fehér tulipánt.
- Köszönöm- vigyorogtam rá.
- Megérdemled a sok rossz utána, amit veled tettem- ölelt át.
Megnéztem, ahogy kilép az épületből majd visszaballagtam a szobámba. Próbáltam halk lenni nehogy felkeltsem a szőke hercegem. Viszont az ajtó előtt már lehetett hallani, hogy bent spongya bob szól. Mosolyogva léptem be, és egy aranyos kép tárult elém. Sebi a tv előtt ült és szinte nem is pislogott annyira figyelte a műsort.
- Jó reggelt- köszöntem vidáman.
- Cssss- szólt rám.
Leraktam a virágot és a csokit az asztalra. Majd a bőröndökhöz léptem és a maradék ruhát és a kiegészítőimet elpakoltam. Miután végeztem ki ültem az erkélyre az egyik kedvenc könyvem kíséretében. Teljesen bele merültem az olvasásba. Két meleg kéz ölelését éreztem a derekamon és mosolyogva fordultam meg.
- Bocsi kicsim csak spongya bob volt- súgta a fülembe.
- Fontosabb nálam spongya bob?- közben megfordultam az ölelésében.
- Nem, csak már rég nem láttam ráadásul ezt a részt még nem is láttam- mosolyogott rám.
- Értem- bújtam hozzá.
- Nem lenne jobb, ha bemennénk?
- Miért akarsz bemenni tök jó idő van- állapította meg.
- Talán azért mert rajtad csak egy boxer van, és nem szeretném, hogy az utcáról a lányok az én pasimat lesnék- közben a kezem lecsúszott a fenekére és rácsaptam egyet.
- Hééé te kis vadmacska ezét még kapsz- magához húzott és megcsókolt.
Mire sikerült rá vennem, hogy ideje lenne felöltözni már dél is elmúlt. Megebédeltünk, Sebi átment a szobájába összepakolni és 3 órakor együtt hagytuk el a szállodát. Sebivel tartottam Svájcba meg akarta mutatni a házát. Úgy döntöttünk nem repülünk, hanem autóval megyünk.
- Chris beszélni akar majd veled- a kocsiban mondta Seb.
- Miről?- döbbentem meg.
- Nem tudom, azt mondta fontos és ez a te érdeked- vont vállat.
- Értem, vagyis nem- röhögtem el magam.
Bekapcsoltam a rádiót és épp az egyik kedvenc Kat De Luna számom szólt. http://www.youtube.com/watch?v=eG7JHcwkOyA&feature=related vele énekeltem a zenét. Sebi egy kaján mosolyt küldött felém.
- Most mi a baj?- néztem rá értetlenül.
- Szexi a hangod- még jobban mosolygott.
- Köszi tudom- nyújtottam rá a nyelvem.
Az út további részében is énekelgettem nagyon jó kedvem volt. Éjszaka valamikor megérkeztünk, szét se néztem a lakásban csak egyenesen a háló felé vettük az irányt. Reggel arra keltem, hogy egyedül vagyok. A szobából kiérve megéreztem a finom kávé illatot így követve azt lejutottam a konyhába. Sebi egy spongya bobos boxerben állt a konyhapultnál.
- Te tényleg spongya bob mániás vagy- nevettem el magam majd megcsókoltam.
- Csak egy picit- egy apró puszit nyomott az orromra.
Még két napig élveztük egymás társaságát, elmentünk futni, amiből persze gyaloglás lett. Sokat tv-ztünk, vagy amikor nem találtunk értelmes műsort akkor dvd-ztünk. Sebinek haza kellett repülni Németországba, mert Tommi kitalálta, hogy ideje lenne kicsit edzeni. Egyedül hagyott ebben az óriási lakásban. Szép ez meg jó is, de egyedül? Még csak 3 napja ment el, de nem bírtam nélküle. Utána repültem egy kis meglepetésnek csak örül.