1. rész

Sziasztok!
Ahogy látjátok hoztam egy új törit. De ezt nem én írtam, hanem az egyik legjobb barátnőm. Szerintem szuperül ír. Remélem nektek is fog tetszeni. Várjuk a kommikat!
Puszi 




Riya Silber Rodríguez

Mély levegőt vettem és a tükörbe néztem. Akarom én ezt? Kész vagyok én erre? Egyáltalán elég idős vagyok én ehhez? Lehajtottam a fejem és fel-alá kezdtem járkálni a viszonylag kis helyiségben. Utolsó percek. Még átgondolhatom. Még elmehetek. Még van esélyem arra, hogy visszalépjek. De egyáltalán, hogy egyezhettem én bele ebbe az egészbe? A három év közben négyszer megcsalt, de én hülye visszamentem hozzá. Most pedig itt állok egy gyönyörű ruhában az esküvőm napján. A legboldogabb embernek kéne lennem, de úgy tűnik, csak most fogtam fel mibe is, mennék bele örökre.
-Mit csináltál Riya?-figyeltem magamat a tükörben.
Tudom, hogy mikor félek valamitől és ez most nem félelem. Tudom, hogy szinte minden menyasszony megijed az esküvője napján, de bennem nem ez van. Én már nem akarom ezt. Ezt a férfit én régen szerettem, de most már nem. Nem is értem miért mondtam neki igent félévvel ezelőtt.. Odalopóztam a nagyterem ajtajához és résnyire kinyitottam. Azt a rengeteg embert figyeltem, akik részben miattam jöttek el. Nem hagyhatom cserben őket.. Mégis.. nem mehetek férjhez! Legalább is ehhez a férfihez nem.
-Mit tegyek?-néztem fel a mennyezetre.
El kezdtem még jobban gondolkodni és végig vettem a dolgokat. Lássuk csak! Összejöttem egy fiúval 19évesen. Három éve vagyunk együtt és ezalatt az idő alatt négyszer megcsalt, és többször szakítottunk is. És most csaknem 22évesen, pont Valentin napon férjhez akarok menni hozzá..
-Nem, nem, nem..-mondtam és visszaszaladtam az előző helyiségbe.-Nem mehetek hozzá! Hányszor becsapott? Elszökök..e..elszökök..
Ekkor belépett az unokatesóm.-Lucia!-rohantam hozzá.
-Most már visszajössz anyudékhoz?-kérdezte, hiszen már vagy húsz perce egyedül voltam. Nem hiába. Kértem pár percet, azoktól akik segítettek felöltözni, hogy picit gondolkodhassak.
-Lucia, én nem fogok férjhez menni!!-tettem a kezeimet a vállára.
-Ajj, Riya! Hányszor hallottam én ezt tőled?
-Nem Lucia! Ez most komoly! Nem akarok ehhez a férfihoz menni. Mi van, ha a házasság alatt is megcsal és becsap?
-Ezt próbáltam neked magyarázni már amikor igent mondtál neki!
Igaza van. Lucia mindig is próbált lebeszélni erről a fiúról, de én hülye hagytam magam és csak telebeszéltem a fejem azzal, hogy ez a srác ugyanúgy szeret és máskor nem lesz probléma vele.
-És most mit akarsz csinálni?
-Megszökök..-motyogtam.
-Csajszi, más ezt helytelen döntésnek tartaná, de azt mondom, hogy ezt most jól teszed!-fogta meg a kezeimet.
-Ajj Lucia!-öleltem meg.-Miért nem hittem neked az elején?
-Nem fontos! Lényeg, hogy észhez tértél és nem rohansz bele ebbe az egész borzadályba!
-Nem bírok ezek után a szüleim szemébe nézni.. Jézusom, lehet, hogy még is végig kéne csinálnom ezt az esküvőt..-ültem le.
-Ha nem akarod, akkor ne csináld!-próbált rábeszélni a szökésre.
-Nem fogok megszökni! Megcsinálom!-néztem rá.
-Tudod mit csinálj, amit akarsz!-sétált az ajtóhoz, amit fél pillanat múlva ki is nyitott.-De ne gyere hozzám segítségért, ha megint megcsal!-csapta be maga után az ajtót.
-Lucia!-kiabáltam utána.-Jézusom..-sírtam el magam. Mindig is utálta ezt a fiút és mindig is igaza volt vele kapcsolatban nem csoda, ha felkapta a vizet.-Nem!-temettem a kezeim közé az arcomat.-Mit csináljak? Nem akarok férjhez menni..