3. rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, amiben kiderül, hogy ki is volt a vőlegény :D Jó olvasást! 






-Hol van már ez a lány?-bosszankodott anyám.-Az előbb beszéltél vele, nem?
-De igen.-válaszolta Lucia.
-Akkor szólok neki én, hogy jöjjön..-lépett ki az ajtón anya és célba vette azt a helyiséget, ahol elvileg nekem kellett volna lennem.-Riya? Riya hol vagy?
Mivel nem talált sem a kisszobában, sem a folyosón visszarohant a többiekhez.
-Riya eltűnt!!-kiabálta anyám azoknak az embereknek, akik segítettek felöltözni.
-Hogy-hogy?-kérdezték.
-Nem tudom, egyszerűen eltűnt.-ült le idegességében az egyik székre.
-Mindenhol kerested?-kérdezte Lucia.
-Igen.-sóhajtott anya.
-Még is észnél van..-motyogta halkan Lucia, majd anyám felé fordult.-A lányokkal még körülnézünk, hátha csak elbújt valamerre!
-Rendben, köszönöm lányok!-mondta.
-Minden rendben lesz, nyugi!-ölelte meg Lucia, majd a koszorús lányokkal elment keresgélni. Egyedül Lucia tudta, hogy valószínűleg elszöktem, de még is úgy tett, mintha nem tudná, hol lehetek. Az egész templomot bejárták, de nem találtak.
-Nincs meg!-érkeztek vissza a lányok anyámhoz.
-Jézusom!-sírta el magát.
-Mit csináljunk?-tanakodott Lucia és percekig nem érkezett válasz. Csend volt. Csak anya sírását lehetett hallani.
-El kell mondanunk mindenki másnak..-sírt tovább anya.
-Igen..-simogatta meg a hátát az egyik koszorús lány. Pár másodperc múlva mindannyian a nagyterem felé sétáltak.-De hova tűnhetett?-súgtak össze a lányok.
-Próbáljátok meg felhívni..-szólt Lucia a lányoknak, de a telefonálással se jutottak többre, hiszen már a reptér bejáratnál beállítottam az offline beállítást, hiszen repülőn nem lehet a telefont normális állapotban hagyni. Anya pár perc alatt összeszedte magát és a nagy tömeg elé állt.
-Riya eltűnt!-jelentette be mindenkinek, majd sírva kiszaladt a teremből, apám pedig utána rohant.

-Hogy micsoda?-fordult a vőlegény a tanúja felé.
-Még is hova ment?-kérdezte a tanú értetlenül.
-Kinyírom..-motyogta halkan és az arca egyre erőteljesebb piros színt vett fel.
-Fernando nyugodj meg!-pattant fel a székről az ausztrál.
-Hogy nyugodhatnék meg? Tönkre tette életem legjobb napját!!
-Ez igaz..-hajtotta le a fejét.
-Mark! Segítessz megtalálni?
-Persze, de mit akarsz vele csinálni?
-Azt még nem tudom..-birizgálta kezével az arcszőrzetét a spanyol.
-Menjünk innen!-húzta ki Mark Fernandot a teremből, Lucia rögtön utánuk szaladt.
-Ha csak egy ujjal is bántani meritek az unokatestvéremet, azt nagyon meg fogjátok bánni!-fenyegette őket.
-Jajj, de megijedtünk..-mondta Fernando elváltoztatott hangon, de a mondata végét elnevette.
-Inkább neked kéne vigyázni kislány! Semmi közöd sincs ahhoz, hogy mi ketten mit csinálunk a szabadidőnkben!-mutogatott Mark Luciára.
-Mindig is tudtam, hogy benne vagytok mocskos ügyekben. Nekem ez életem legjobb napja, hogy tudom, hogy Riya nem megy hozzá egy ilyen sunyi, hitvány féreghez, mint te vagy!!-nézett Fernandora, majd sarkon fordult és elment.
-Soha senkinek nem kívánnék ilyen nőt, mint ez a ribanc Lucia..-dühöngött Fernando.
-Hát ja.. De tudod még mindig nem értem miért akartad elvenni Riyát?!- értetlenkedett Mark
-Hát tudod, szerettem én nagyon, sőt még most is, de most rohadtul kiakadtam rá, hogy így elhúzott. Mit gondol, hogy csak úgy lelép? Tiszta hülye! Hisz’ én egy főnyeremény vagyok!-vigyorgott Fernando.