2. rész

Sziasztok! 
Köszönöm szépen a kommenteket a barátnőm nevében is. És hoztam is a következő részt, az enyémnek meg valószínű a hétvégén lesz folytatása. 

 

-Lucia!-kiabáltam utána.-Jézusom..-sírtam el magam. Mindig is utálta ezt a fiút és mindig is igaza volt vele kapcsolatban nem csoda, ha felkapta a vizet.-Nem!-temettem a kezeim közé az arcomat.-Mit csináljak? Nem akarok férjhez menni..
Odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam és végig néztem a folyosón, szinte kongott az ürességtől. Kiléptem a kis helyiségből és a hátsó lépcső felé sétáltam. Csak a falakon lévő festmények élettelen szempárjai láttak. Szinte minden másodpercben körbe pillantgattam, nehogy észrevegyenek.
-Esküvői ruhában elég feltűnő vagyok.. Szereznem kell valami más ruhát..-nézelődtem a folyosón hátha akad valami lepedő féleség, vagy akármi. Ekkor észrevettem, hogy egy ajtó nyitva van, bent volt egy fogas, rajta pedig egy apáca ruha lógott. Belopóztam a szobába és becsuktam az ajtót.-Bocsáss meg Istenem!-nyúltam a ruha felé. Leakasztottam a fogasról az apáca ruhát és minél gyorsabban meg akartam szabadulni a rajtam lévő fehér gyönyörűségtől. Miután levettem az esküvői ruhát gyorsan felvettem az apáca ruhát. Azt a csuklyát vagy micsodát a fejemre hajtottam az esküvői ruhát pedig egy dobozba dugtam, amit gyorsan felkaptam és kirohantam a szobából. A szívem úgy dobogott, mint még soha. Sétáltam tovább a folyosón, majd elértem a lépcsőig. Hangokat hallottam.
-Mit csináljak? Hova bújjak?-néztem körbe magam körül, de semmi féle bújóhelyet nem találtam. A hang pedig egyre hangosabb lett. Lefelé néztem, amikor megpillantottam fekete ruháját. Ha ez nem egy templom lenne biztos, azt hinném, hogy értem jön a kaszás..–Jó napot atyám!
-Egy jó tanács.-szólt hozzám, de én továbbra is a lépcsőfokokat figyeltem.-Ha valakinek köszön, nézzen az illető szemébe.
-Elnézést atyám!-néztem gyorsan a férfi szemébe.
-Semmi baj, legközelebb már tudja mit kell tenni.-mosolyodott el és tovább ment.
-Húú..-sóhajtottam pár másodperc múlva és egyre gyorsabban szedtem a lépteimet. Mikor leértem kiléptem a hátsó ajtón és megpillantottam a sok autót. Először a szüleim, aztán Jenson, Lewis és Rubens kocsija mellett haladtam el, aztán az összes többi mellett.. Még szerencse, hogy alig vannak az utcán, így is elég feltűnő vagyok.. Magas sarkúban futottam a házunkig. Szerencsére kulcs volt nálam, így csak kinyitottam a kaput, majd az ajtót és felrohantam a szobámba. Elővettem a két legnagyobb bőröndömet a szoba sarkából és belehánytam az összes ruhámat. Nem variáltam, hogy melyiket szeretem, és hogy fognak összegyűrődni. Nem érdekelt. Végig néztem a szobámban és a legfontosabb tárgyakat kerestem, amiket elvihetnék. Kihúztam az íróasztalom egyik fiókját, ahol a létező összes papírom volt, kivettem őket és a bőrönd egyik zsebébe csúsztattam őket. Aztán az íróasztalon lévő kupi rengetegből kibányásztam a telefontöltőmet és laptop töltőmet, majd azokat is beleraktam az egyik bőröndbe. Elővettem még egy kis, ide-oda hordozhatós táskát és beleraktam az mp4emet, a laptopomat pedig az egyik bőröndbe. Az apáca ruhát gyorsan ledobtam magamról s azt is a menyasszonyi ruhás dobozba süllyesztettem. Gyorsan felvettem egy fehér csőnadrágot és egy sárga pólót, arra pedig a kedvenc dzsekimet, majd a cipőmet is gyorsan felkaptam, a többi lábbelit pedig bőröndökbe hajigáltam. Mivel a családom elég jómódú, így a házban is volt némi pénz. A szüleimtől nem akartam lopni, ezért az összes pénzemet elraktam, amit találtam. Meg se számoltam mennyi lehet, de tudtam, hogy egy ideig elélnék belőle. Felkaptam a napszemüvegemet, megfogtam a cuccaimat és már is eltűntem egykori házamból. Nem néztem vissza, csak fogtam egy taxit és a repülőtérre kértem az utat. Sokan ismernek a városból, hiszen a barátom – és majdnem férjem – elég híres, habár nem csak a városban ismert, hanem az egész világon is, de a magánéletét sosem tárta ki a médiának. Szerencsére nem tárta ki a médiának, igen.. Ha mindenki tudná, hogy én vagyok/voltam a barátnője, akkor most bajban lennék. De a taxisofőr szerencsére nem ismert fel.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre gyorsan fizettem neki, aztán bementem és már is néztem mikor megy az első gép Svájcba..