4. rész

Mikor megérkeztünk a repülőtérre gyorsan fizettem neki, aztán bementem és már is néztem mikor megy az első gép Svájcba..
Olyan szerencsém volt, hogy a következő repülő Svájcba félóra múlva indult, úgyhogy nem kellett sokat várnom. Megvettem gyorsan a jegyet és leültem a váróteremben. Kicsit átgondoltam a dolgokat és helyesnek véltem a tettemet. Csak azokat az embereket sajnáltam, akiket szeretek és eljöttek az esküvőre.. A várakozás után megkezdődött a beszállás, alig vártam, hogy odaérjek Svájcba, ami néhány órán belül be is következett. A reptéren átváltottam a cipőmet, egy csizmára, mert ott hideg volt. Kitaxiztam a vasútállomásra és felszálltam az egyik vonatra, amelyik egyik nagyon jó ismerősöm lakóhelye felé vette az irányt. A vonatút kevesebb, mint félóra volt. Leszálltam és megint taxizás következett. Aztán megálltunk egy aranyos ház előtt. Körülbelül háromszor jártam itt, de emlékeztem mindenre: a környékre, a ház kinézetére, sőt a ház belsejére is, bár nem tudom most még úgy néz-e ki. Miután kifizettem a taxit odamentem az ajtóhoz és csengettem.
-Sebastiant keresed?-hallottam a hátam mögül egy fiatal férfi hangját. Még szerencse, hogy anyanyelvi szinten tudok németül. Anya apukája, vagyis a nagypapám német, tőle és anyutól tanultam meg.
-Igen.-fordultam meg.
-Reggel elment, de szerintem nem soká hazaér.-mosolygott, majd tovább ment.
-Köszi.-válaszoltam.
Reggel ment el? Nekem azt mondta, hogy „nyaralni” megy a barátnőjével, és azért nem tud eljönni az esküvőre.. Ez fura!
Letámasztottam az egyik bőröndömet a járdára és ráültem. Miközben vártam, hogy Sebastian megérkezzen újra átfutott az a nap a fejemben.. Annyira újraéltem a történteket, hogy megint el kezdtem sírni. Néhány perc múlva hallottam, hogy egy autó megáll a ház előtt.
-Riya?!-nézett ki az ablakon Sebastian, miközben leállította az autót. Miután ez megtörtént gyorsan kipattant az autóból.-Riya, hát te?-kérdezte.
-Seeeeb.-szipogtam és odaszaladtam hozzá, hogy megölelhessem.
-Riya.-ölelt meg szorosan.-Mit keresel te itt?-puszilgatott.-És miért sírsz?
-Hosszú..-vágtam rá sírva, majd a bőröndjeimre pillantottam.
-Gyere, bent elmondod!-karolta át a hátamat, majd megfogta az egyik bőröndömet én pedig a másikat és az ajtóhoz sétáltunk. Előbányászta zsebéből a kulcsát, aztán bementünk. Úgy látszik az előszoba semmit sem változott, mióta utoljára itt jártam. A cuccot leraktuk az előszobába, a cipőinket levettük, aztán leültünk a nappaliban a kanapéra.-Szóval mi történt?-kérdezte és a kezét a kezemre tette.
-Hát az volt, hogy..-törölgettem le a másik kezemmel a könnyeimet.-..reggel megcsinálták hajamat, sminkemet, utána elmentünk a templomba, aztán a koszorús lányok meg én felöltöztünk. Utána elmentem kicsit, hogy egyedül legyek és gondolkodjak.. és rájöttem, hogy..hogy nem akarom ezt az egészet, és nem akarok hozzámenni Fernandohoz.. Mert mi van, ha nem változik meg? Ráadásul..ahh-sóhajtottam.
-Elszöktél, ugye?-kérdezte Seb, majd kicsit elmosolyodott.
-Ühhüm.-motyogtam és lehajtottam a fejemet.
-Tudod.. büszke vagyok rád!-mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra.
-Igen?-kérdeztem meglepve, mire bólogatott.
-Örülök, hogy nem mentél hozzá ehhez a bunkó paraszt állathoz, egyszerűen nem hozzád való.. Pluszba még meg is csalt, úgyhogy ő egy..
-Hé, nyugi!-állítottam le még mielőtt még mérgesebb lesz egy olyan ember miatt, akit el kell felejtenem.-Nem érdemes még rá se gondolni, tényleg egy hülye.. Ráadásul az utóbbi hónapokban nem is éreztem azt, hogy igazán szeret..
-Akkor miért mondtál neki igent?
-Mert hülye voltam és bíztam benne, hogy megváltozik, de ahh..-legyintettem a kezemmel, majd beugrott, hogy még mindig nem tudom, hogy Sebastian hol járt.-Hé, nem azt mondtad, hogy a barátnőddel mentek nyaralni és ma jössz haza?
-Ööö de..-mondta halkan.
-Akkor hol a bőröndöd és az egyik szomszéd srác miért mondta azt, hogy ma reggel mentél el?-érdeklődtem.
-Ohh a bőrönd? A szomszéd srác meg a…izé.. Tudod az úgy volt, hogy…-vakarta a fejét, de még mindig nem nézett a szemembe.-Az úgy volt, hogy.. már tegnap hazajöttem, mert.. mert…így volt megbeszélve, csak neked véletlen rosszul mondtam. Hát tudod, hogy milyen vagyok.. Hehh!-próbált kicsikarni magából egy vigyort.
-Sebastian Vettel, csak az igazat!-szóltam rá. Kellett neki néhány másodperc, hogy elindítsa mondanivalóját. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.
-Bocsi!-nézett a szemembe.-Szóval az történt, hogy a barátnőmmel már régóta nem vagyok együtt már vagy másfél hónapja. És mikor körülbelül egy hónapja mondtad, hogy lesz ez az esküvő rögtön tudtam, hogy nem fogok elmenni. Mert nem akartam nézni, ahogy belemész egy ilyen.. őrültségbe, ezzel az emberrel. Ezért hazudtam azt, hogy elmegyek egy hétre nyaralni a barátnőmmel, mert tudtam, hogy akkor megérted, ha nem megyek el..-magyarázta.
-Húú..-sóhajtottam.-Fura, de egyáltalán nem vagyok mérges rád emiatt.-mosolyodtam el.
-Rám nem lehet haragudni..-mosolygott.
-Kis egoista.-nevettem, majd a combjára csaptam.
-Áuu, ez fájt!-vigyorgott.
-Megérdemelted.-kacsintottam rá.
-Igazad van.-vágta rá.-Egyébként ki volt ott a mezőnyből?
-Szinte mindenki.. Felipét és Jaimét kivéve.. Mindketten ugyan amiatt a dolog miatt, mint te..
-Szóval ők is megmondták..
-Igen. Jaimét sejtettem, hogy nem fog eljönni, de Felipét nem, azt hittem, hogy ő bírja Fernandot, de elmondta, hogy nem és, hogy nem tartja jó dolognak az esküvőt. De még voltak páran, akik ugyanezeket elmondták, de nem törődtem velük..
-És látod: igazunk volt.. és végre beláttad!
-Igen.-sóhajtottam megint.-Sajnálom, hogy nem hittem nektek..
-Lépjünk túl rajta!-mosolyodott el.
-Oké.-próbáltam kicsikarni egy mosolyt magamból.
-Egyébként köszönöm.
-Micsodát?-néztem rá értetlenül.
-Hogy ennyire bízol bennem..-válaszolt röviden. Még mindig nem értettem mire mondja.-Arra értem, hogy tudtad, hogy ide kell jönnöd, mert befogadlak..-mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Ö, nem akarok sokáig maradni, amint találok valami helyet már megyek is..-hadartam.
-Nem azért mondtam! Én tényleg örülök, hogy idejöttél először és addig maradsz, ameddig akarsz, akár hatvan éves korodig is velem lakhatsz.-vigyorgott.
-Reméljük addigra helyre jönnek a dolgaim, de nagyon-nagyon szépen köszönöm!-öleltem meg.
-És hogyan tovább? Senki nem tudja, hogy hol vagy és..-kezdett bele, de félbe szakítottam.
-Nem tudom. Egyelőre senkinek se akarom elmondani, hogy hol vagyok.
-Oké.-bólintott.