12. rész

Sziasztok! 
Köszönöm mindenkinek a kommenteket. A Jennis dolog ki fog derülni hamarosan addig is lehet találgatni :P  Most is 10 komment lesz a határ.
Itt az új rész :D 
Puszii 

A téli szomorú időt lassan felváltotta a tavasz üdítő frissessége. Igaz még csak 1 napja léptünk át hivatalosan a tavaszba, de már 1 hete érződött, hogy itt bizony változás lesz. A hó nagy része már elolvadt, a napocska is sokkalta többet jelent meg az égen, bár meleget még nem nagyon nyújtott, de szebbé tette a napjainkat. Jennit az elmúlt két hétben talán egyszer, ha láttam, pár percre haza szaladt és már ment is tovább. Kimi pedig a munkába temetkezett. Próbáltam magam hasznossá tenni, így kitakarítottam az egész házat, egy hét alatt végeztem is vele.

Holnap korán reggel indulunk Mexikóba, ahol azért már sokkalta jobb idő vár majd ránk. A szobámban pakolgattam, amikor egy halk kopogás után megjelent Kimi.

- Ha nem akarsz nem kell velem jönnöd – leült az ágyamra.

- Ne hülyéskedj már, megörülök egy kis napfényért. Tudod kis korom óta Spanyolországban élek és lételemem a napfény – mosolyogva folytattam a ruháim elpakolását.

- Azért ne számíts 40 fokra – nézett bele a bőröndömbe.

- Akkor szerinted a bikini túlzás? – vontam fel a szemöldököm,

- Igen, bár a szállodában még hasznát veheted – kacsintott rám.

- Na, jól van inkább ne szólj bele –  nyújtottam rá a nyelvem.

- Ne szemétkedj, mert akkor reggel elfelejtek szólni, és itthon maradsz az én kedves feleségemmel.

- Isten ments! Jó kislány leszek – bevetettem a jól ismert boci szemeket.

Még egy kis ideig beszélgettünk, majd Kims is elindult pakolni. Nem igazán tudtam aludni, folyton azon kattogott az agyam, hogy újra láthatom Patrick-et. Már hiányzik, pedig csak pár napot töltöttem vele együtt. Reggel ébresztés nélkül felkeltem és rekord gyorsasággal készültem el. A nappaliban toporogtam és vártam az unokatestvéremre.

- Valaki már nagyon menni akar – komótosan sétált le.

- Hogy a fenébe ne akarnák menni, hiszen ott napfény vár – vigyorodtam el.

- Akkor induljunk – kinyitotta az ajtót és már el is, hagytuk a Räikkönen rezidenciát.

Már az autóban sem lehetett velem bírni állandóan mocorogtam. Kimi szerint a vesztemet érzem, szerintem meg csak egyszerűen jó kedvem van. A repülőtér egy-egy szegmensében álltak a csapat tagok. Kb. fél óra keresgélés után meg lett mindenki, vagyis majdnem mindenki. Egyedül Patrick hiányzott, róla senki sem, tudott semmit sem. Már mindenki a repülőn ült, de Patrick még mindig nem futott be. Kimi próbálta elérni telefonon, de csak a hangposta válaszolt. Idegesen dobta le maga mellé a kis készüléket. 10 perc volt az indulásig, amikor befutott.

- Sajnálom, hogy késtem csak elaludtam - szaporán vette a levegőt.

- Semmi baj még időben ideértél, de máskor legalább felhívhatnál – fedte meg Kimi.

- Rendben – gyorsan ledobta magát az első ülésbe, amit meglátott és már indulhatunk is.

Ez az út jóval hosszabb, mint a Svédországba vezető. Mindenki pihent vagy zenét hallgatott én is követtem a példát, de egy idő után meguntam. Hátra pillantottam, és mosolyogva nyugtáztam, hogy Patrick sem alszik, így odamentem hozzá.

- Szia – köszöntem neki, majd leültem a szomszédos ülésre.

- Szia, de rég láttalak már – mosolyodott el s két puszit nyomott az arcomra.

- Mi újság? – hátradőltem, de a fejemet felé fordítottam.

- Semmi jó, azt sem tudom hol áll a fejem – rázta meg az előbb említett testrészét.

- Hogy – hogy?

- A nővérem ott hagyta a férjét és hozzám költözött a kislányával, ma is én vigyáztam rá, amíg ő a válóperes ügyvédnél járt, pluszban ott vannak a csapat ügyei is. Most is az új alkatrészek után kutakodok – bökött az ölében elhelyezkedő laptopra.

- Akkor zajlik körületted az élet – összegeztem a hallottakat.

- Az biztos, és veled mi újság? Találtál már munkát?

- Sajnos nem, bár be kell vallanom mostanában nem is, kerestem. Teljesen elvonták a figyelmem más dolgok – a tekintettem a csapat egy másik tagjára vándorolt.

- Valami baj van? – megfogta a kezem.

- Nem – ráztam meg mosolyogva a fejem – csak kicsit bonyolult az életem, a szívemben ezer érzés kavarog.

- Szerelmes vagy? – kérdezett rá kedvesen.

- Nem és még barátom sincs. Csak van pár ember, aki nagyon kedves a szívemnek és velük kapcsolatban nem tudok dűlőre jutni.

- Értem.

Kicsit kínosnak éreztem ezt az egészet, így inkább visszamentem Kimi mellé és megpróbáltam aludni egy keveset. Feltöltődve és napfényre éhesen hagytam el a repülőt. Minden emberre mosolyogtam és végtelen öröm öntött el, amikor megéreztem a nap jóleső melegét a bőrömön. Most nem akartam rögtön a szállodába menni, de le kellett pakolnunk.

- Baj, hogy külön szobát kértem? – két kártyát tartott a kezében Kims.

- Nem – vigyorogva vettem ki az egyiket a kezéből.

- Ki jössz a pályára? – a lifthez sétáltunk.

- Persze, csak előtte átöltözöm.

A szobánk egymás mellett volt. Gyorsan előkerestem egy térdnadrágot és egy trikót, a hajamat feltűztem és már készen is voltam.

- Indulhatunk – benyitottam az unokatestvérem szobájába, ahol elég meglepő dolog fogadott. A drága unokatestvérem az ágyon feküdt és aludt.

- Ébresztő – léptem oda mellé. – Így akarsz interjút adni?  – simogattam meg az arcát.

Álmosan felült és a tekintetéből látszódott, hogy azt se tudja, hol van.

- Mehetünk? – felkapta a táskáját és az ajtóhoz botorkált.

- Persze – követtem.

Egész úton az volt a téma, hogy azért aludt be, mert túl sokat kellett rám várni. Szerintem pedig nem, most egész hamar elkészültem. Csodálkozva néztem az ember tömegre, akik arra vártak, hogy a kedvencükről autógrammot kapjanak. Utoljára akkor láttam ennyi embert, amikor elkísértem Kimit az egyik futamra. Amíg ő szorgosan osztotta az aláírásokat és az interjúkat, addig én megkerestem a csapatott és ott várakoztam.

- Csinos vagy – jelent meg Patrick egy nagy kupac papírral a kezében.

- Köszönöm – kicsit elpirultam – Hova viszed azt a sok papírt? – próbáltam elterelni a figyelmem, mert képes lettem volna tovább pirulni.

- A Ford kért pár íratott azokat viszem át.

- Elkísérhetlek?

- Persze – mosolygott rám és a kezembe nyomott egy kisebb kupacot – csak azért, hogy bejöhess velem.

- Okés.          

Nagy nehezen átvergődtünk a szerelőkön és a mérnökökön. Nem gondoltam volna, hogy itt is ennyire rohannak az emberek azt hittem ez egy nyugodtabb környezet, de úgy látszik tévedtem.

- Megérkeztünk – egy hatalmas sátor előtt megálltunk.

- De jó, már azt hittem gyalog kell megtennünk egy teljes rali szakaszt.

- Gyere – mutatott a bejárat fele.

Egy félreeső sarokban megálltam nem akartam senkinek sem az útjában lenni. Figyeltem, ahogy összerakják az autót, de egyszer csak elsötétült előttem a világ.

- Na ki vagyok? - számomra egy nagyon kedves hang szólalt meg.

- Mikko? – fordultam meg és miután elvette a kezeit az arcom elől megöleltem és megpusziltam.

- Jó újra látni - eltolt egy kicsit magától. – Hogy-hogy itt vagy?

- Patricket kísértem el – mutattam az említett fiúra.

- Értem, de szerintem te kémkedsz.

- Én?? Az kizárt, nem értek az autókhoz – az egyik szerelőjét figyeltem.

- Mi lenne, ha egyszer beültetnélek az autómba?

- Az első kanyarnál felborulnék – válaszoltam komolyan.

- Annyira csak nem lehet rossz sofőr– nevetett fel.

- Hidd el, az vagyok. Elég, ha annyit mondok, hogy a jogsim a negyedik próbálkozás után lett meg – mosolyogtam rá angyalian.

- Akkor az előző ajánlatomat visszavonom.             

- Azt jól teszed, de most mennem kell. Puszilom Jari – Mattit is – elköszöntem tőle.

- Ha nem baj azt a puszit csak képletesen adom át – megölelt.

Mosolyogva távoztunk a csapattól. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar barátokra találok. Mikko nagyon rendes és jó fej, bár finn szóval nem is várhattam mást.

- Ne barátkozz az ellenséggel – jelentette ki komolyan Patrick.

- És miért ne?

- Hát azért mert én nem szeretném vagyis a csapat nem szeretné – nem nézett a szemembe inkább az óráját tanulmányozta.

Estefelé értünk vissza a szállodába, megvacsoráztunk, majd felvetettem, hogy menjünk le és úszunk egy kicsit. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi mindent tartogat még ez az este.

Az úszásból nem lett semmi sem, mert inkább egymást dobáltuk a vízbe. Kis idő elteltével csatlakozott pár csapattag is. Patrick is közöttük volt. Azt eddig is tudtam, hogy jól néz ki, de most, hogy kicsit többet is láthattam belőle egy pillanatra kihagyott a szívem.

Valamiért került, sose jött a közelembe. Lassan mindenki visszament a szobájába, csak ketten maradtunk. 

Lahja fürdőruhája