14. rész

Sziasztok! 
Itt az új rész, köszönöm a kommenteket  és mint mindig most is 8-10 lesz a határ. :) 

Lassan ballagtunk vissza most Ajax sem futott csak cammogott előttem. A hátsó kertben elengedtem, de mielőtt még bementem volna, adtam neki pár finom falatot és vizet. Hálásan pillantott rám, sőt még a hozzám is dörgölte a buksiját. Megsimogattam, majd bementem a kert felőli üvegajtón, ami egyenesen a konyhába vezetett. Bent teljes csend fogadott. Mintha nem is lennének itthon Kimiék. Megmostam a kezemet és összedobtam egy szendvicset. Átsétáltam a nappaliba, de még mielőtt neki kezdtem volna az evésnek felmentem a laptopomért. A szobámba tartottam, amikor nem várt látvány fogadott Kimi szobájának ajtaja nyitva volt, így elég jó rálátásom volt a párosra. Gyorsan beszaladtam a szobámba és felkaptam a gépet, majd szinte csukott szemmel rohantam le a nappaliba. Bekapcsoltam a gépet és megnéztem az e-mailiemet és válaszoltam pár fontosabbra, majd összecsuktam és letettem az asztalra. Bekapcsoltam a tv-t, de csak kapcsolgattam egyik csatornáról a másikra, míg végül az egyik zenecsatornánál megálltam. A soron lévő zenét dúdolgattam, amikor csengettek.  Fáradtam odasétáltam és kinyitottam az ajtót.

- Szia – köszönt Seb.

- Hello, gyere be – kitártam előtte az ajtót.

- Beszélni szeretnék veled – nézett rám kicsit bűnbánóan.

- Rendben – vontam meg a vállam és besétáltunk a nappaliba.

- Bocsánatot szeretnék kérni nem akartam rád ijeszteni.

- Nem ijedtem meg, viszont az a lány, akivel kiabáltál ő igen.

- Hanna, a neve Hanna – hajtotta le a fejét. – A barátnőm, vagyis csak volt – zavarában megvakarta a tarkóját.

- Hogy- hogy?

- Szakítottunk.

- És miért?

- Elegem volt már belőle. Tudod még a gimiben jöttünk össze, aminek már lassan 6 éve és kicsit unalmassá vált a kapcsolatunk. Egyre kevesebbet találkozunk, ő tanul én versenyzek. Régen én kértem meg arra, hogy ne jöjjön velem, mert elvonná a figyelmem, de most már azért jól esne, ha elkísérne. Állandóan talál valamilyen kifogást, amiért nem jön el. Tavaly, amikor megnyertem a vb-t akkor se kísért el. Sőt szinte ő hívott fel a legutoljára a közeli rokonok közül. A futamot se látta. Csak éltünk egymás mellett, mint az öreg házasok. Fiatal vagyok, és élni akarok.

- Értem – bólogattam – de ugye nem csaltátok meg egymást egyszer sem?

- Ő biztos nem, de én egyszer igen és azóta elég féltékeny. Konkrétan minden lányt meggyanúsított azzal, hogy biztosan a szeretőm.

- Ez azért érhető, hiszen a világ minden részén rajonganak érted a lányok – mosolyogtam rá.

- Tudom, de rajongókkal sosem kezdenék.

- Jól teszed. – kacsintottam rá.

- Kimiék merre vannak?

- Fent a hálószobában és elég jól elvannak, ha érted mire gondolok – vigyorodtam.

- Ohh hát hogyne érteném – nevetett fel ő is.

Megszólalt a telefonom, a konyhába siettem, mivel ott dobtam le a táskámat. Ismeretlen szám volt.

- Lahja Räikönnen – szóltam bele.

- Jó napot kívánok, Malcolm Wilson vagyok a Ford Rally csapattól.

- Miben segíthetek? – a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott össze.

- Megkaptuk az önéletrajzát, illetve a pilótáink is szóltak pár jó szót az érdekében, így úgy döntöttünk, hogy alkalmaznánk, mint sajtófőnök. Elvállalja?

- Először is nagyon köszönöm, és elvállalom – próbáltam határozott lenni.

- Ennek örülök, a szerződést a következő versenyhétvégén megkötjük – a kezdeti kemény hangnemről átváltott egy sokkalta kedvesebbre.

- Rendben.

- Hamarosan átküldöm Önnek a következő versenyhétvége programját, illetve a volt sajtósunk címét is, tőle megkap minden fontosabb utasítást.

- Rendben, köszönöm.

- Akkor, viszlát, találkozunk Portugáliában – bontotta a vonalat.

Sikítani tudtam volna a boldogságtól. Mosolyogva futottam be a nappaliba és rögtön Seb nyakába vettettem magam és adtam neki két puszit.

- Ezt most miért kaptam? – nézett rám értetlenül.

- Van munkám – vigyorogtam rá.

- Gratulálok – mosolyodott el ő is. – és hol fogsz dolgozni?

- A Ford rally csapatánál leszek sajtós – leültem a kanapéra és kezembe vettem az egyik díszpárnát – végre nem érzem magam haszontalannak.

- Nem voltál az eddig sem.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd Seb hazament, mert várt rá az edzés. Újra a kezembe vettem a laptopom és megírni készültem anyáéknak a nagy hírt, amikor megláttam a bejövő üzenetek közt azt az egyet, amit sohasem szerettem volna. Remegő kezekkel nyitottam meg.

Drága Hugi

Szomorúan tapasztaltam, hogy nem vagy itthon. Pedig nagyon szerettem volna beszélni veled. Képzed, kiengedtek az elvonóról, hát nem csodás? És, ami a legjobb újra együtt vagyok Carlosszal, hiába akartál elválasztani tőle nem jött össze. Miért szöktél el itthonról? Csak nem féltél tőlem, vagy esetleg annyira hiányzott a drága finn unokatestvérünk? Egyébként én szégyellném magamat a te helyedben, nős pasikkal kezdesz? Láttam ám a képeket a neten, habár te tudod. Még az is lehet, hogy Kimi is megfektetett párszor… ki tudja. Amilyen alkoholista barom, te meg persze bedőltél neki, mert te vagy a naivság hercegnője. Meg foglak találni, és akkor elbeszélgetünk.

Ölel a nővérkéd

Emily