12. rész

Egész éjjel forgolódtam, de mégis sikerült úgy helyezkednem, hogy Lewis ölelésében maradjak. Hajnal körül már feladtam az alvási kísérletet. Újra felidéztem az elmúlt napok eseményeit. Jaime csókjai, randik, együtt töltött esték és a tegnapi nap Lewisszal. El kell mondanom Jaimenak az egészet. Az is lehet, hogy szakítani fog, de talán megbocsát. Nem tudom. Ilyen kis idő alatt mennyit változott az életem. Sose kellett még ilyen hamar ilyen fontos döntéseket meghoznom. Amíg gondolkoztam Lewis kezét cirógattam. Szerencsére nem kelt fel rá csak közelebb húzott magához. Úgy érzem, erősebb érzelem köt a mellettem fekvő férfihez, mint ahogy gondoltam. Teltek múltak az órák és én még mindig az életemről és pár fontos döntésről gondolkodtam. Meghoztam a döntést, remélem nem fogom megbánni. Az órára pillantottam, ami 7:17 percet mutatott. Óvatosan kiszabadultam Lewis öleléséből és a fürdőbe siettem. Miután végeztem lementem egy kis reggeliért. A folyosó kihalt volt, valószínű még mindenki alszik. Lent se botlottam egyetlen egy ismerősbe se így nyugodtan pakoltam két személyre minden finomságot a tálcámra. Megkértem az egyik pincért, hogy hozza utánam, mert elég ügyetlen vagyok. Lewis még aludt így lepakoltam a konyhába és kisétáltam az erkélyre. Kicsit hűvös volt. Az erkély korlátjának dőltem és úgy néztem az ébredező várost. A távolban feltűnt egy kis pékség ahol egy kedvesnek tűnő öreg bácsi a járó kellő hölgyeket kínálja a frissen sült termékekkel. Még egy pár percig néztem, ahogy az emberek örömmel térnek be a bácsi boltjába. Az órámra tévedt a tekintettem és jobbnak láttam, ha szólok, Lewisnak nehogy miattam késsen el. Akkor biztos lebuknánk, és apa nagyon kiakadna. Oda léptem mellé és az arcát simogattam hátha fel kell, de ez nem volt elegendő, tovább aludt.
- Jó reggelt!- súgtam.
- Nem akarok még felkelni- nyöszörgött.
- 10 perc múlva futam- közöltem nevetve, de nem kellett volna, mert erre rögtön felugrott és szerencsésen lefejelt.
- Au- szólaltam meg a padlón ülve.
- Bocsánat- húzott fel.
- Semmi baj. Most már legalább tudom, hogy hogyan nem szabad felébreszteni- a fejem simogattam.
- Tényleg nem akartam- közel húzott magához, az ajkai közeledtek felém, de én eltoltam.
- Ezt most ne- néztem rá.
- Rendben- elindult a fürdőbe.
Reggeli után elindultunk a pályára. Nem nagyon szóltunk egymáshoz. Kínos csend uralkodott az autóban.
- Elmondok mindent Jaimenak- törtem meg a csendet.
- Nem akarom, hogy miattam szakítsatok- épp egy piroshoz értünk és felém fordult.
- El kell mondanom neki. Ha komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, akkor nem szabad hazudnom neki- elkaptam a tekintettem.
- Okés.
A parkolóban összefutottunk Ferrel.
- Fernando!- szólalt meg Lewis.
- Igen- fordult hátra az érintett.
- A tegnap estét kérlek, ne mond el senkinek sem- lépett egyre közelebb a brit.
- Nem fogom nyugi- mosolygott rá.
- Köszönöm- hálásan tekintett rá.
Külön érkeztünk meg a csapathoz. Apával akartam beszélni amikor Nicole megragadta a karom és maga után vonszolt. Az egész bokszutca látta a jelenetet, de senki se szólt, mert Nicole közölte, hogy csak mutatni akar nekem valamit. A bokszutca végénél elengedte a karom és a falnak lökött.
- Na, ide figyelj! Nem érdekel, hogy ki vagy és az se, hogy az apád Lewis főnöke. Azonnal verd ki a fejedből őt. Soha senki nem veheti el tőlem- sziszegte.
- Nem én vettem el tőled. Ő jött oda hozzám- néztem a szemébe, ami égett a dühtől.
- Persze. Úgy se hiszem el! Biztos ott ráztad magad előtte és sikerült arra kényszerítened, hogy megcsókoljon- egyre közelebb lépett.
- Hogy lehetsz ilyen hülye? Nem érted, hogy már nem szeret- már nem tudtam hátrább lépni ott volt a fal.
- Te engem ne nevezz hülyének te kis ribanc- megragadta a csuklóm és újabb mélyedéseket ejtett a műkörmeivel. Felszisszentem a fájdalomtól.
- Engedd el!- egy férfihang szólalt meg Nicole mögül.
Hátra fordult majd elrohant mérgesen. Én a földre zuhantam és zokogtam.
- Jól vagy?- guggolt le hozzám Bruno.
- Azt hiszem igen- a csuklómra tekintettem, ami itt-ott vérzett.
- Mi történt?- egy zsepit nyomott a kezembe.
- Ezt nem itt akarom elmondani- felálltam- Ha, van, egy kis szabadidőd akkor elmondom- néztem rá- nem szólt csak bólintott.
Leültünk az egyik padra és elmeséltem neki mindent. Pedig megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek sem, de muszáj kiöntenem valakinek a szívem.
- Akkor most Lewis beléd van zúgva, amíg te Jaime barátnője vagy- összegezte a hallottakat Bruno.
- Pontosan- szipogtam.
- Melyik srácot szereted szerelemmel?
- Nem tudom. Épp ez a gond. Ha, elmondom az egészet Jaimenak akkor lehet, ő szakít velem, viszont akkor nem akarom Lewis karjai közzé vetni magam.
- Teljesen megértelek. Nicole pedig egy őrült. Ne járkálj egyedül! Most is mit csinált veled- mutatott a sebes csuklómra.
- Pedig még nem is tudja, hogy Lewis akkor is ott hagyja, ha nem jövök vele össze-vallottam be.
- Akkor még több őrültséget fog elkövetni. Jobb lenne, ha mindig velünk lennél. Sosincs semmi dolgom és Karunak se sok. Így tudnák rád vigyázni- mosolygott rám.
- Köszönöm- megöleltem.
Visszamentem apáékhoz. A kis kígyó épp Lewist ölelgette, aki pedig engem nézett. Nem akartam látni, ahogy enyelegnek így felkerestem a spanyolomat. Először nem akartak beengedni. Hiába győzködtem az őröket, hogy nem kémkedni akarok csak beszélni az egyik pilótájukkal folyamatosan arrébb toltak. Nagy nehezen bejutottam. Jaime épp zenét hallgatott, amikor oda értem hozzá. Adtam neki egy puszit, majd megfogtam a kezét és kihúztam a bokszból. Mikor a biztonsági őrhöz értem kinyújtottam rá a nyelvem.
- Beszélni akarok veled- néztem a gyönyörű szemeibe.
- Mondjad- végig simított a karomon.
- Megcsókolt Lewis és nálam töltötte az estét, de nem történt semmi- felnéztem rá, de egyszerűen semmit se tudtam kiolvasni a szeméből.