- Megölöm- mérgesen tekintett rám.
- Ne csinálj semmi hülyeséget - lefogtam a kezét és maradásra bírtam.
- De, mi az, hogy megcsókolt és veled aludt? Lili én ezt nem hiszem el- kirántotta a kezét a kezeim közül.
- Figyelj ez egy kicsit bonyolult. Igazából azt is bevallotta, hogy szeret- hajtottam le a fejem.
- Egyre jobb – dühöngött.
- Nyugodj meg- megsimogattam az arcát.
- Akkor is megölöm és szólok Fernandonak hogy segítsen- morgott.
- Fer tud róla- suttogtam.
- Esetleg a sajtónak még nem jelentétek be?- hördült fel.
- Nem. Kérlek, beszéljük meg- néztem a szemeibe, ami dühtől csillogott.
- Rendben. Igazából én is el akarok mondani valamit- nézett rám.
- Hallgatlak.
- Igazából én… - ekkor intett a mérnöke, hogy jobb lenne, ha menne.
- 7 kor a szobámban- kiabáltam utána- nem válaszolt csak bólintott.
Visszamentem a csapathoz, de csak a szerelők és a vendégek voltak már bent. Hátra sétáltam és a kivetítőt néztem. Sikerült elbújnom a többiek elől így Jess se vett észre. Nicole pedig legelöl nevetgélt a szerelőkkel. Elindult a verseny. A tekintetemet a tv-re szegeztem és meredtem bámultam azt. Nem érdekelt, hogy ki hol van csupán 2 srácra figyeltem. Sebastian kiállni kényszerült ugyanis úgy tűnt irányíthatatlanná vált az autója. Jenson megszerezte az első helyet és az egész csapat egy emberként ünnepelt. Igaz Lewis csak a 6. helyen tudta befejezni a versenyt, de ennek is örültek. Ezt sikerült kihasználnom és visszamehettem a szállodába. A hatalmas épület teljesen kihalt volt. A folyósok üresek és csendesek voltak pedig már lassan 5 órát mutatott az óra. A szobámba felérve írtam egy aprócska levelet Lewisnak és lesétáltam a recepciós csajnak adtam. Mivel csak reggel ettem így a következő utam az étterembe vezetett. Vacsora után gyorsan felsiettem a szobámba és egy gyors zuhany után vártam Jaime érkezését. 7 előtt pár perccel kopogtatást hallottam.
- Szia- üdvözöltem.
- Szia
Beinvitáltam és miután mindketten leültünk csak néztük a másikat. Mintha nem mernénk kimondani azt, amit igazából érzünk. Jaime a poharára apró köröket írt le, amíg én a karján lévő tetoválást tanulmányoztam.
- Valamit mondani akartál reggel- törtem meg a csendet.
- Tudom. Igazából csak annyit akartam mondani, hogy én se vagyok ártatlan. Tegnap este, amikor felhívtalak, hogy találkozzunk akkor nagyon csalódott voltam. Nem igazán volt kedvem semmihez se. Ám ekkor kopogtak és vidáman nyitottam ajtót abban reménykedve, hogy te állsz ott. De a volt barátnőm volt az. Meglepett, hogy utánam jött, de beengedtem. Átbeszéltünk mindent és be kell vallanom nagyon hiányzott már, így lefeküdtem vele. Ki akart velem békülni, de én megmondtam neki, hogy nem mert itt vagy te. De, ma mikor elmondtad mi is történt tegnap rájöttem, hogy még mindig Maria az a lány, akibe szerelmes vagyok. Bocsánat – szomorúan nézett rám, de amikor a barátnőjéről beszélt látszott, hogy boldogsággal tölti el, már ha csak rá gondol.
- Nem haragszok- mosolyogtam rá.
- De, ez így mégis olyan kínos- bukott ki belőle.
- Figyelj Jaime! Teljesen megértem, hogy inkább a barátnődet választod, hisz én is ezt tenném. Most, hogy így belegondolok egyetlen egyszer se mondtuk egymásnak, hogy szeretlek és még nem is feküdtünk le egymással és most itt nem a szexen van a hangsúly, hanem azon, hogy csupán vigaszt nyújtottunk a másiknak. Két megsebzett szív egymásra talált. Mi erőltettük ezt az egészet és valljuk be nem ment. Élveztem veled minden pillanatot, de ez nem szerelem csak szeretett.
- Igazad van- helyeselt. Akkor most mi lesz?- félve tekintett rám.
- Te visszamész a barátnődhöz, akit még mindig szeretsz én pedig…
- Megpróbálod Lewisszal – fejezte be a mondatott.
- Nem hiszem, hogy ez lenne a leghelyesebb dolog- ingattam a fejem.
- Miért nem?
- Ő szeret, én meg teljesen össze vagyok, zavarodva fogalmam sincs arról, hogy mit akarok- az ablak felé emeltem a tekintettem.
- Értem. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Örülök, hogy meg tudtuk beszélni. Mindig számíthatsz rám Lili- megölelt.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára és ekkor lépet Lewis.
- Bocsánat már megyek is csak ledobom a cuccom- indult meg az ajtó irányába.
- Nem kell elmenned már végeztünk- mosolygott rá Jaime.
- Akkor oké- kicsit félve nézett vissza ránk.
- Nyugi már nem akarlak megverni. Mindent megbeszéltünk. Sziasztok!- fogott kezet a két férfi, de Jaime még valamit súgott Lewis fülébe.
- Nagyon vigyázz rá. Ő is szeret csak fél beismerni! Nagyszerű lány
Jaime távozása után nem igazán volt kedvem semmihez se. Csak ültem az ágyon és a tv-t bámultam. Lewis mögém ült és magához húzott. A csuklómon lévő seben simított végig. Felszisszentem az érintéstől és rögtön ránéztem a kezemre, ami már szépen be is kékült.
- Sajnálom. Vigyázni fogok rád. Nem engedem, hogy Nicole hozzád érjen- suttogta.
- Ez rendes tőled- motyogtam és az ujjainkat összekulcsoltam.
- Szeretlek Lili.
Nem tudtam mit válaszolni, mert még nem vagyok biztos az érzelmeimben így inkább megfordultam az ölelésében és mellkasának döntöttem a fejem. Ő is érezte, hogy nem fogok mondani semmit így lassan eldőlt az ágyon magával húzva. Tovább pihentem a mellkasán és apró köröket rajzolgattam a hasára. Az idő nagyon gyorsan telt. Talán egy- két óra is eltelhetett az óta amióta így vagyunk, de én biztonságban éreztem magam.
- Jobb lenne, ha lezuhanyoznánk, és utána ágyba bújnánk, reggel korán indul a gépünk.
- Igazad van- keltem fel és megindultam a fürdő felé.
Kicsit meglepődött a látványom, és ennek örültem. Meg akartam lepni és egyúttal próbára is akartam tenni. Vajon kibírja-e úgy az estét, hogy ne próbálkozzon be.
- Wáó nagyon jól nézel ki- egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét.
- Köszönöm- mosolyogtam rá és megindultam a táskám felé.
- Jobb lesz, ha veszek egy hideg zuhanyt- indult meg a fürdő felé.
Amíg ő a fürdőben múlatta az időt én a naplómat kerestem elő, illetve írtam egy e-mailt Jessicának. Mire visszatért Lewis már az erkélyen ültem. Nem volt hideg, így nem vettem fel semmit se a kis rövid ruhácskámra. Sötét is volt, csupán a csillagok világították be a Melbourne-i éjszakát.
- Gyere be, mert meg fogsz fázni- hallottam Lewis hangját a hátam mögül.
- Nincs hideg és még különben is írni akarok a naplómba- emeltem fel a kis könyvet.
- Nem lenne jobb, ha bent írnád meg? Esküszöm, nem fogok bele olvasni- átölelt.
- Itt jobban össze tudom szedni a gondolataimat. Te nyugodtan menj és aludj- megfordultam és adtam egy puszit az ajkaira.
- Nélküled nem fog menni- durcizott.
- Akkor várj még félórát – mosolyogtam rá, majd betereltem a szobába.
Drága Naplóm!
Újra eltelt egy hétvége a száguldó cirkusz világában. Az előző bejegyzésem is arról szólt, hogy megváltozott az életem. Mostanra még jobban. Itt volt/van Jaime. Ő egy nagyszerű srác, de nem volt meg köztünk az a bizonyos vonzalom csak úgy elvoltuk egymással. Vége lett. Aztán itt van Lewis, most is jelenleg bent tv-zik és rám vár. Szerelmet vallott. Ezer éve erre vártam, mert nagyon bele voltam zúgva. Titkon mindig azt reméltem, hogy egyszer az én barátom lesz. Mennyit szidtam régebben, hogy észre se vett, mint lány csupán a barátot látta bennem. Aztán jött, azaz éjszaka, amikor először megcsókolt. A fellegek közt jártam habár tudtam csak a pia hatására tette mindezt. Most pedig itt van és engem akar. Boldognak kellene lennem, de félek belevágni. Lehet apa is ellenezné ezt a kapcsolatot és vele pedig nem akarok összeveszni. Úgy érzem, hogy szeretem és most is arra vágyok, hogy megcsókoljon, de mint mindig én vagyok a hülye, hogy visszatartom. Jó lenne úgy mutatkozni mellette, mint a barátnője, de ez nem egyszerű. Ott van Nicole a szilikon boszorkány. Félek egy kicsit tőle, úgy érzem, bármire képes lenne, hogy visszaszerezze azt a férfit, akit szeret. De, hogy tényleg szereti, abban nem vagyok biztos. Szerinted mit kellene tennem?
Elutasítani Lewist és egyedül boldogulni, vagy valljam be neki az érzelmeimet? Utálok dönteni és nem is tudok. Talán az lenne a legjobb, ha egy ideig nem találkoznék vele. Felhívom Rafaelát hát ha ő tud segíteniVisszamentem a szobába, kicsit tovább tartott, mint félóra mivel egy párszor elsírtam magam és újra kellett kezdenem az egész bejegyzést. Az ágyhoz sétáltam és próbáltam csendes lenni, mivel Lewis már aludt. Épp elhelyezkedtem, amikor a mellettem fekvő angol átölelt.
- Te még nem alszol?
- Meg mondtam, hogy nélküled nem tudok aludni- mormogta.
Reggel kicsit nyúzottan érkeztünk meg a repülőtérre. Apa nem is vette észre, hogy együtt jöttünk úgy látszik túlzottan lefoglalja a munkája. Együtt indultunk Angliába. Jess és Jenson szokás szerint elválaszthatatlan volt. A repülőn a srácok hamar elaludtak így Jessica és én a laptoppal szórakoztunk. Megnéztem pár hírt a hétvégéről amikor Jessica felkiáltott.
- Kaptam tőled e-mailt! De izgi- vigyorgott.
- Olvasd el- fáradtan mosolyogtam rá.
Mire a végér ért lefagyott a mosoly az arcáról és az utolsó kérdésemre csak bólintott így teljesen nyugodtan aludhattam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése