14. rész

Csak egy rövid látogatást tettünk otthon. Anyunak elmondtam mindent és szerinte is a szívemre kellene hallgatnom, vagyis bevallani az érzéseimet Lewisnak.  Talán beszélek vele a hétvége folyamán. Szerda hajnalban már úton voltam. Egyedül kellett elutaznom mivel apa már kedd este Malajziába utazott. A repülőn felhívtam Lewist és közöltem vele, hogy beszélnünk kell. Miután elfoglaltam a szobám, kisétáltam az erkélyre, hogy egy kicsit is ráhangolódjak az itteni világra. Illetve még egyszer elismételtem a kis monológomat, amit el akarok mondani Lewisnak. Épp annál a résznél tartottam, amikor kimondom a varázsszót, de ezt a szomszéd szobából áthalló veszekedés zavarta meg. Tudom nem illik, de hallgatózni kezdtem. Az épp civakodó pár nem más volt, mint Nicole és Lewis. 

-         Miért nem hagysz békén? Megmondtam, hogy nem akarok tőled semmit se. Vége van Nicole- kiabálta Lewis.

-         Azt hiszed, hogy egy ilyen kis ribanc, mint az a Lili visszatart? Te az enyém vagy és nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen- kacagott.

-         Nem is tudom, hogy mit szerettem benned te egy álnok kígyó vagy, de abban biztos lehetsz, hogy ez volt az utolsó versenyhétvége ahová eljöttél. Nem fognak többet beengedni.

-         Komolyan ki akarsz dobatni? Nem félsz attól, hogy beszélek Martinnal és véletlenül elkotyogom a kis viszonyotokat- fenyegetőzött.

-         Ez nem tartozik Martinra csak Lilire és rám- bizonygatta a szerelmem.

-         Most megyek, de még ma jövök és velem fogsz kimenni a pályára kézen fogva- kacagott fel ördögien Nicole. 

Nem mozdultam nem akartam még bemenni. Hallottam, ahogy Lewis hangosan szidja Nicolet. Talán most kellene beszélnem vele. Elindultam a szomszéd szobába, az ajtó résnyire nyitva volt így halkan benyitottam és a következő látvány tárult elém. Lewis az egyik dekorációs tárgyat készül falhoz vágni. Gyorsan odasiettem hozzá és lefogtam a kezét, abban bízva, hogy valamennyire megnyugszik. Meglepődve fordult meg, de mikor meglátott, mintha minden düh elszállt volna belőle magához ölelt egyre szorosabban. Percekig álltunk így, de egyre engedett a szorításából és könnyebben jutottam lebegőhöz.

-         Megnyugodtál?- suttogtam.

-         Nagyjából- felelte.

-         Beszélni akarok veled- távolodtam el tőle.

-         Rendben. Viszont annyit el kell mondanom, hogy nem én hívtam Nicolet- megfogta a kezem.

-         Tudom- simogattam meg az arcát- Úgy döntöttem, hogy megpróbálhatnánk együtt, de nem akarom elsietni a dolgokat.

-         Ennek örülök- újra magához húzott.

-         Apa még ne tudjon róla és lehetőleg senki más se- szögeztem le.

-         Okés. Az lesz, amit akarsz- simogatta meg a karom.

-         Köszönöm- még szorosabban hozzábújtam.

-         Megcsókolhatlak?- félve nézett rám.

-         Épp erre akartalak megkérni- mosolyogtam rá.

Megtörtént az első igazi csókunk. Sokkalta másabb volt Jaimeval. Lewis minden egyes érintése tűzként perzselt és éreztem most újra szerelmes vagyok. Daviddel való kapcsolatom alatt se éreztem ilyet, vagyis még az elején. Megbeszéltük Lewisszal, hogy úgy fogunk tenni, mintha semmi se történt volna köztünk. Nicole valószínű egész hétvégén, a nyakán fog lógni így esélyem se lesz a pályám megközelíteni.

Péntek reggel fáradtan érkeztem meg a pályára. A csapathoz nem akartam menni, mert fájt látni, ahogy Nicole játssza magát és ehhez Lewis is hozzájárul. Útra keltem, hogy felkeresem a rég nem látott barátokat. Az egyik távoli padnál Sebit pillantottam meg.

-         Szia szépfiú- huppantam le mellé.

-         Szia Lili- felelt unottan.

-         Mi a baj?

-         Semmi csak nincs kedvem semmihez se- a kinder csokiját bámulta.

-         Ohh akkor szegény csokit se fogod megenni?- néztem rá.

-         De muszáj, mert szükségem van rá.

-         És én nem kapok belőle?- boci szemek.

-         Nem- rázta meg a fejét.

-         Gonosz vagy tudsz róla?

-         Sajnálom, most ilyen vagyok- vonta meg a vállát.

-         Hmm… akkor is megszerzem a csokid- dünnyögtem.

-         Próbáld meg- fele csokit el is tüntette.

Felé hajoltam és egy apró puszit nyomtam az arcára közben kivettem a kezéből a csokit és megettem.

-         Most miért vetted el tőlem?- állt fel.

-         Azért mert én is szeretem és nem akartál adni - nyújtottam rá a nyelvem.

-         Csak azért nem kaptál, mert nekem most nagy szükségem van rá- felelt durcásan.

-          De, neked meg nem szabadna sok csokit enned, mert akkor megnő a formás feneked- mosolyogtam rá.

-         Szóval tetszik a fenekem?- végre mosolygott.

-         Hát…- rácsaptam a fenekére és döbbenten nézett rám.

-         Köszi, most, ha ezt lekapta valamelyik fotós máris bomba hírként robban, hogy új barátnőm van- dühöngött.

-         Nyugi kicsi német. Én nem akartam semmi rosszat csak játszani veled, de úgy látom most valamiért nagyon morcos vagy. Akkor inkább megyek. Szia - intettem majd úgy döntöttem visszamegyek, bár ne tettem volna.

Nicole és az én állítólagos barátom ott enyelegtek és nagyon úgy tűnt, hogy nem játsszák meg. Pár szerelő be is szólt nekik, hogy jobb lenne, ha szobára mennének. Sírva futottam vissza az előző helyszínre, abban bízva, hogy a durcás németet még ott találom, de sajnos nem így volt. Nagyon fájt ezt látni, nem akarom elveszíteni, de Nicolenak igaza van ő sokkalta szebb, mint én és vissza tudja szerezni. Kicsit nyugodtabban tárcsáztam az egyik legjobb barátnőmet.

-         Hallo- szólt bele egy álmos hang.

-         Szia Raffa bocsi, hogy felkeltettelek.

-         Semmi baj, épp a kicsit altattam el és úgy tűnik én is elszundítottam

-         Döntöttem elfogadom az ajánlatod elmegyek hozzátok. Valakinek rendbe kell raknia- szipogtam.

-         Helyesen döntöttel kislány.

-         Ha, kedd reggel indulok, az neked megfelel?

-         Tökéletes. De, most mesélj mi történt már megint- érdeklődött kedvesen.

-         Megbeszéltem mindent Lewisszal most pedig épp Nicolelal falják egymást- a könnyeimmel küszködtem.

-         Pasik. Nem szabad emiatt szomorúnak lenned. Buliz egyet! Ha, tényleg szeret még ma meg fog keresni, Most viszont mennem kell megjött a lökött sógorom. Puszi- rakta le a telefont.

Igaza van, ha tényleg szeret, akkor még ma megkeres, ha meg nem akkor meg, elmegyek bulizni és mindent elfelejtek.

Nem jött át a következő napokban és fel se hívott. Eljött a vasárnap este így a Red Bull bulijára készülődtem. Meguntam, hogy folyton szomorkodok miatta, bár nagyon hiányzik. Talán ma este ő is ott lesz és egyedül, mert ma délután Nic haza utazott. Egy kisé kihívő virágos ruhára esett a választásom. 9 körül érkeztem meg a buli helyszínére. A két red bullos srác már enyhén italos állapotban üdvözölt. De, Seb nem engedett el egyenesen a táncparkettre húzott. Az első táncom után meglátogattam a bárpultot és pár vodka után már nagyon pörögtem. Sikerült minden rossz dolgot kivernem a fejemből. Csak egy dolog járt az eszemben. Meg kell szereznem azt a srácot. Párszor rám mosolygott, majd felém sétált igaz nem volt már olyan egyenes a járása, de azért oda talált. Nem tudom meddig vonaglottunk a táncparketten, csak arra lettem figyelmes, hogy amit már mi csinálunk az nem is tánc, hanem teljesen más. A nyakamat csókolgatta és combomat simogatta, amíg én az ingjével bajlódtam és mindezt a táncparkett közepén. Egyszer csak abba hagyta és magával húzott. Visszamentünk a hotelbe és a cél a szobája volt. Amikor bezárult az ajtó szinte másodpercek alatt értek földet a ruháink. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt.