8. rész

Nem sok időt tölthettem otthon. Anyának elmondtam mindent, de az utolsó estét nem említettem. Mindennap kaptam apró üzeneteket a szép szemű hercegemtől. Sajnos vasárnap este újra el kellett hagynom a családi házat. De, most egy sokkalta szimpatikusabb országba repültünk. Ausztrália. Hétfő délután már a hotel szobámból figyeltem a tájat. Viszont valami hiányzott, vagyis inkább valaki. A telefonomat fél óráként figyeltem, de semmi. Lefeküdni készültem, amikor meghallottam a jól ismert csipogást.
- Szia- szóltam bele vidáman.
- Szia- ő is vidám volt.
- Mi újság?- érdeklődtem.
- Semmi különös, szakítottam a barátnőmmel- úgy jelentette ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Miért? Miattam?
- Már csak megszokásból voltunk együtt… semmi értelmét nem láttam így szakítottam és részben miattad is.
- Értem- mondtam szomorkásan.
- Ne hibáztasd magad! Talán megpróbálhatnánk együtt- válaszolt bizonytalanul.
- Rendben. Végül is nincs veszíteni valónk- egyeztem bele.
- Most le kell tennem. Vigyázz magadra! Szerdán találkozunk.
- Okés.
A kis készüléket az ágyra dobtam. Vegyes értelmek kavarogtak bennem. Egy részt örülök, hogy most már nincs akadály, de rossz volt hallani, hogy részben miattam lett vége. Szenvedés volt a keddi nap. Nem találtam sehol se a helyem. Apa se volt sokat velem, tárgyalásról tárgyalásra illetve szponzori ebédekre, vacsorákra járt. Szerda reggel örömmel keltem fel ma érkezik Jaime. Alig vártam az estét, hogy végre lássam.
A lifthez siettem, amikor belebotlottam egy srácba.
- Elnézést- fel se néztem csak folytattam az utam.
- Lili, hova ilyen sietősen?
- áhh Lewis, csak van egy kis elintézni valóm- mosolyogtam rá.
- Jól sejtem, hogy egy sráccal fogsz találkozni?- a falnak támaszkodott.
- Igen- kicsit elpirultam.
- Ki a szerencsés?
- Jaime- motyogtam.
- Értem. Akkor nem is akarlak tovább feltartani- megfordult és elviharzott.
Nem értettem a reakcióját. Bár nagyon nem is foglalkoztatott. Inkább folytattam az utamat a recepcióhoz. Kicsit sétálgattam mire megláttam a célszemélyt, aki épp a rajongókon verekedett át. Nem akartam letámadni, mert az elég feltűnő lenne így csak odaballagtam mellé és kezébe csúsztattam egy papírdarabot. Szia! 20 perc múlva találkozunk a tetőn. Csók!
Visszasétáltam a szobámba és felvettem a piros ruhámat. A hajamat pedig leengedtem. Majd az előre összegyűjtött dolgokat egy kosárba pakoltam és elindultam a tetőre. A folyosó végén jártam, amikor hangokra lettem figyelmes.
- Hova-hova Piroska?- érdeklődött nevetve Bruno.
- Megyek a nagymamához- megfordultam- Huhh- csak ennyit tudtam mondani, ugyanis csak egy farmer volt rajta és úgy támaszkodott az ajtónak.
- Mi a baj?
- Semmi csak nem voltam felkészülve arra, hogy kicsit hiányos öltözetben állsz majd előttem, de most megyek- folytattam az utam a tetőre.
Tökéletes volt a kilátás a városra. Már sötétedett, így egyre romantikusabb lett a hangulat. A tetőn lévő korláthoz sétáltam és figyeltem az aprócska embereket. Halottam, ahogy nyikorog az ajtó, de nem fordultam meg. Kis idő múlva két kéz simult a derekamra.
- Hiányoztál- súgta a fülembe Jaime.
- Te is- megfordultam az ölelésében így újra elveszhettem a szemeiben.
- Nagyon szép vagy- kicsit eltolt magától, és tetőtől talpig végig mért.
- Köszönöm- pirultam el.
- Hogy, hogy itt találkozunk?- adott egy pici csókot.
- Csak ennyit kapok?- szomorodtam el.
- Nem- szenvedélyesen megcsókolt.
Megfogtam a kezét és az előre megterített kis „asztalkához” vezettem. Leült mellém, de nem szólt egy szót se csak nézett.
- Mi a baj?- simogattam meg az arcát.
- Semmi, csak olyan fura érzés, hogy egy lány szervezi meg a randit. Ez általában az én feladatom szokott lenni- mosolyodott el.
- Jah értem. A következőt rád bízom- hozzábújtam.
- Ez egyébként egy tökéletes helyszín. Itt senki se láthat meg minket és végre kettesben lehetünk- öntött mindkettőnknek pezsgőt.
- Azért is választottam. Én még nem akarom nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat. Apa kinyírna, hogy ilyen hamar új barátot találtam.
- Megértelek és én is így gondolom. Egyelőre csak titokban.
- Táncolunk?- kérdeztem vidáman.
- Persze.
Pár percre megint megszűnt a külvilág pont mint az első táncunknál. http://www.youtube.com/watch?v=HzeMbN90Pz8 Sokáig álltunk egymást ölelve olyan tökéletes volt ez a pillanat.
- Lassan vissza kellene mennünk- suttogta Jaime- nem válaszoltam csak bólintottam.
Összepakoltam a felhozott cuccokat és együtt indultunk le. Már későre járt így nyugodtan mehetünk kézen fogva. Az ajtómhoz érve hosszú búcsúzkodásba kezdtünk. Jó kedvűen dőltem be az ágyamba és perceken belül már az álmok földjén jártam.