Arra eszméltünk, hogy megáll az autó. Szerencsére nem ugyan abba szállodába tértünk vissza, ahonnan én indultam. Külön mentünk be, Lucas elkérte a kulcsokat, amíg én a lifthez sétáltam. Ahogy becsukódott a lift ajtó, a szerkezet oldalának döntött és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Kívánlak – súgta a fülembe.
- Azt érzem- mosolyodtam el, akkor még jobban hozzám simult.
Alig vártuk, hogy végre a harmadikon legyünk. Szerencsére senki nem volt a folyosón, így csókolózva hátráltunk az ajtóhoz. Eközben én már az ingjével bajlódtam, így mire beértünk csak le kellett róla rántanom. Az ajtót bezárta. Indultam volna az ágy felé, de megfogta a karom és a falnak nyomott. Csókolgatni kezdte a nyakam és a ruhámtól egy pillanat alatt megszabadított. A melltartómtól próbált megválni, amíg én a nadrágjával bajlódtam. Nagy nehezen megadta magát az öv és könnyedén csúsztattam le róla az egyik felesleges ruha neműt. A boxerén keresztül simogatni kezdtem a meredező férfiasságát. És ezzel sikerült elérnem a célomat- kéjesen felnyögött. Neki se kellett több szinte letépte rólam a melltartót és kényeztetni kezdte a melleimet, éreztem, hogy megremeg a térdem és összecsuklok. Ekkor felkapott az ölébe és az ágyhoz vitt. Lassan lefektetett és tovább kényeztetet. Egyre lentibb régiókat vett kezelésbe. A hasamat, a combomat végig csókolta. Nem bírtam tovább egy gyors mozdulattal felülkerekedtem. Az izmos felsőtestét kezdtem el csókolgatni. Minden egyes kockát végig nyaltam. Már a boxere szélénél tartottam, amikor újra fordult a kocka és ismét én kerültem alulra. Lerántotta rólam az utolsó textilt is. Nyelvével bebarangolta a női test legérzékenyebb pontját. Ezzel halk nyögéseket csalva az ajkaimra. Lerántottam róla az utolsó ruhadarabot és simogatni kezdtem az immár készen ÁLLó férfiasságát. Lehámozta róla a kezemet és felém hajolt megcsókolt közbe belém hatolt. Lassan kezdet el mozogni. Közben ott csókolt ahol ért. Erőt vettem magamon és én kerültem felülre és immár én diktáltam a tempót. Nagyon lassan kezdtem el mozogni rajta. Már-már őrjítően lassan. Közben a jól kidolgozott mellkasát simogattam. Nem bírta ezt a lassú tempót sokáig. Maga alá gyűrt és most már egész gyorsan mozogtunk. Éreztük, hogy nem sokára itt a beteljesülés pillanata. Az ujjaimmal végigszántottam a gerincvonalán, nem is kellett neki több. Éreztem, ahogy megfeszül és egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Hosszú percekig pihegtünk egymáson. Az éjszaka további részét alvással töltöttük. A reggel Lucas ölelésében ért. Fura módon nem éreztem bűntudatot a tegnap este miatt.
- Jó reggelt, te kis vadmacska- duruzsolta a fülembe majd megpuszilta a nyakamat.
- Jó reggelt- csodálatos barna szempárral találtam szembe magam.
- Jó kis esténk volt- kuncogott.
- Az biztos- a mellkasára hajtottam a fejem.
- De ugye tudod, ezt nem lehetett volna- egy kósza hajszálat simított ki az arcomból.
- Igen, tisztában vagyok vele, de nem bántam meg- elkövettem egy újabb hibát, megcsókoltam.
- Én sem- egyre jobban bele melegedtünk a dologba, de ahogy lenni szokott megszólalt a telefonja.
Egyedül hagyott pár percre. Ez az idő pont elég volt arra, hogy végig gondoljam mi is történt. Igazából nem érzek semmi féle bűntudatot. Miért? Nem szeretném igazán? De ez lehetetlen, hiányzik minden percben, csak vele akarok lenni. És most…. ezt mégse érzem. Vajon mit csinálhat? Gondol rám? Megnéztem a telefonom, egy hívás se volt rajta. Mire visszaraktam a helyére megérkezett Lucas is.
- Laura, mi történt köztettek Sebivel?- kicsit félve kérdezte.
- Összevesztünk, megbántott nagyon- hozzábújtam, jó volt a közelében lenni.
- Akkor ez az egészet most bosszúból csináltad? – szomorúan kérdezte.
- Nem, egyáltalán nem. Kívántalak és ez nem az alkoholnak volt betudható, hisz annyit nem ittam. Teljesen magamnál voltam. Mindenre emlékszek.
- Ennek örülök- majd megcsókolt.
- Luc, neked van barátnőd?
- Igen van- sóhajtott-, de a mi kapcsolatunk inkább ilyen se veled se nélküled. Néha már túlerőltetettnek tűnik, mindkettőnk felöl, de senki se lép.
- Értem. Jobb lesz, ha én megyek- felálltam és birtokba vettem a fürdőszobát.
- Most is gyönyörű vagy- simított végig a kezemen.
- Köszönöm- egy gyengéd puszit adtam az ajkaira.
- Még szeretnélek látni- mondta majd újra megcsókolt. Talán az utolsó csókunk.
- Én is- mosolyogva léptem ki.
A folyosó végén egy ismerős arcot pillantottam, de nem tűnt túl boldognak. Oda sétáltam hozzá.
- Szia Rob – megöleltem.
- Laura, te itt?- kicsit meglepődött.
- Igen, bár szerintem hallottál a tegnapi eseményekről- fintorogtam egyet.
- A Hannásról?- érdeklődött.
- Ha, arra a kis lotyóra gondolsz, akivel tegnap Sebastian enyelgett akkor igen.
- Igen rá- nevetett.
- Most mi olyan vicces?
- Semmi- újra elszomorodott.
- Mi a baj Rob, olyan fura vagy hónapok óta.
- Dobott Edyta.
- Szegénykém, gyere, menjünk le reggelizni és mesélj el mindent.
Nem sokan voltak az étterembe. Az egyik távol eső asztalhoz leültünk és rendeltünk egy kis reggelit majd bele kezdet a mesélésbe.
- Már régóta együtt voltunk, el is jegyeztem két éve, már az esküvőnket terveztem titokban Nem sok versenyemre jött ki, inkább otthon megnézte. Ebben az évben eddig végig velem jött. Ezt kicsit csodáltam is, de jól is esett. A magyar nagydíj előtt, rajta kaptam egy másik sráccal. Ez is rosszul esett, de az még jobban, hogy a csapattársammal. Ezután kiderült, már hónapok óta együtt vannak, viszont engem nem akartak megbántani ezért nem mondták el.
- Vitalyval jött össze?- meglepődve kérdeztem.
- Igen- mondta szomorúan.
- Sajnálom Rob – felálltam és átöleltem.
- Túl kell magam tenni rajta, csak tudod, egy ilyen hosszú kapcsolatot nem lehet napok-hetek alatt csak úgy elfelejteni.
- Persze tudom.
- Tegnap felhívott Sebi. Felőled érdeklődött. Elmondott mindent. Viszont te erről nem tudtál, hogy a volt barátnője Hanna vagy, ahogy te hívod, a kis lotyó még mindig szereti, vagyis inkább a pénzét. Minden adandó alkalommal ráveti magát. Tegnap is ez történt.
- Nem úgy látszott, mint aki nagyon ellen akar állni a csábításnak- mondtam kicsit mérgesen.
- Nyugi Lau, téged szeret.
- Ki tudja- sóhajtottam egy hatalmasat.
Még pár percig beszélgettünk, majd jónak láttam visszamenni a lökött némethez. Egész úton az járt a fejemben, hogy megfog-e bocsájtani, vagy végleg vége. Próbáltam halk lenni, nehogy fel kelljen és egy egyszerű reggelivel talán még meg is lephetem. Nyílt az ajtó, bent sötét volt és csend. A hálóban Sebi feküdt azzal a kis lotyóval. Lefagytam és a kezemben lévő telefon a földön landolt. Sebi felriadt. http://www.youtube.com/watch?v=gchUIwBps2k&feature=related
- Laura ezt meg magyarázom- közben én már a nappaliban voltam.
- Nem kell semmit se megmagyaráznod- sírtam.
- Ez nem az, aminek látszik- próbált megölelni, de eltoltam.
- Figyelj Sebastian! Ezen nem kell semmit se megmagyarázni, ott van a volt barátnőd, jól töltötted az éjszakát, egyszer se jutottam az eszedbe. Egy árva sms-t se küldtél. Jobb lesz, ha ezt itt befejezzük. Azt hittem te más vagy, de nem. Férfiból vagy. A pályán találkozunk. – elhagytam a szobát, de nem jutottam messzire. Az ajtó túl oldalán leültem és zokogtam. Nem érdekel senki se, nyugodtam lehet nézni. Egyedül éreztem magam, ez volt az a pillanat, amikor minden összetört bennem. Nem látom az élet értelmét. Csak rossz történik velem. Nem akarok tovább élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése