A napok elteltével kezdtem feldolgozni, hogy most már nem vagyok, egyedül egy új élet fejlődik bennem. Úgy döntöttem, hogy a Lucasnak majd a Szingapúri nagydíj után mondom el. Hamarabb nem tudom, mert haza kell utaznom mivel anyám valami nagyon fontos dolgot, akar velem megbeszélni. Semmi kedvem nem volt meglátogatni. Nem érzek iránta szeretettet csakis gyűlöletet. Én nem ilyen anya leszek. A gyereknek joga van tudni az igazat. Bár jobb megtudni ilyenkor az igazat, minthogy örök hazugságban élni. Csak azért tisztelem azt a nőt, amiért volt benne még annyi emberség, hogy elmondja végre az igazat. Ismerve Christ akkor se akadt volna ki, lehet, normális gyerekként növök fel, ha Christian mellettem van? Erre már sose kapok választ. Örök rejtély marad. A rosszulléteim is csillapodtak Lázam már egyáltalán nem volt, a szédülés is minimálisra csökkent. Viszont a hányinger megmaradt, bár már ez annyira nem zavart. Szerda reggel repülőre szálltam és haza utaztam Magyarországra. Augusztus óta nem jártam itthon és most november van. Nem csalódtam az időjárásban hisz szakadó eső és hideg fogadott. Szerencsére pakoltam meleg cuccokat. Fogtam egy taxit, ami nem volt könnyű feladat, mert szerény kis repülőterünk tele volt most érkező vendégekkel. Ráadásul valamelyik színész is ide látogatott. Ezért egyes terminálok le is voltak zárva. KB. 1 óra elteltével már sikerült kikeverednem a repülőtérről. Amíg a taxiban ültem és néztem a szép őszi tájat felidőztem a régi szép emlékeket, amikor még egy család voltunk. Mennyi minden megváltozott. De még rövidebb idő telt augusztus óta. Alig telt el pár hónap és az életem teljesen megváltozott. Kiderült, hogy az apám nem az, akit eddig annak hittem, hanem a főnököm. Mellesleg lehet az igaz szerelmet is megtaláltam úgy érzem, de ennek most egy pillanat alatt vége lehet, hisz nem tőle várom az első gyermekem. Így valószínű nem is fogok neki kelleni. Félek, hogy Lucas életét is tönkreteszem, mert nem hiszem, hogy ilyen fiatalon akart családot alapítani. Teljesen a gondolaimba merültem, csak akkor eszméltem mikor az autó megállt. Jó érzés fogott el, újra láthattam azt a házat ahol felnőttem és ahova sok-sok emlék köt. Elő kotorásztam a táskámból a kulcsot. Halkan léptem be a nappaliba ott ült anyám és egy újságot olvasott.
- Szia!- köszöntem közömbösen.
- Laura, kislányom, de rég láttalak- köszöntött mintha semmi nem történt volna.
- Vajon azért nem láttál, mert kirúgtál itthonról?- kérdeztem ironikusan.
- Jajj én annyira sajnálom, gyere, ülj le- húzott le a kanapéra.
- Miért hívtál ide?- még mindig kimértem kérdeztem tőle.
- Beszélni akartam veled!- leült velem szembe és mosolygott.
- Akkor mond! Nincs sok időm.
- Szóval, én arra gondoltam, hogy most már tudod ki az apád, ami persze nagyszerű meg satöbbi. DE, mivel Christian nem fizetett utánad semmit se, most behajthatnánk rajta. Mit szólsz? Kicsit gazdagabb lennél te is meg én is- egy ördögi mosoly terült el az arcán.
- Te normális vagy??? Csak ezért árultad el, hogy ki az apám, mert pénzre van szükséged- kicsit felemeltem a hangom, és fel akartam állni, de megszédültem így visszapottyantam a helyemre.
- Mégis mi másért mondtam volna el. Azért, hogy boldog legyél?- nevetett rajtam.
- Te egy igazi boszorkány vagy, utállak nem vagy az anyám- könnyes szemmel tekintettem rá, de még mindig szédültem.
- Én, se szeretlek túlságosan, szóval nem leszek szomorú- mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Én most megyek- felálltam, a hasamhoz kaptam, mert egy éles fájdalmat éreztem, így visszaültem.
- Melyik barom csinált fel?- kérdezte nevetve.
- Ahhoz neked semmi közöd sincs. Meg amúgy is tervezett baba- néztem rá dühösön.
- Persze, úgy, mint te nekem mi? Na, ne nevettess- fordult felém.
Nem méltattam válaszra inkább kirohantam az ajtón. Elsétáltam a közeli kávézóba, ahonnan hívtam egy taxit még ma visszautazok Benidormba. Szerencsére kifogtam egy közvetlen járatott Spanyolországba. Pár órával később már otthon voltam és fáradtan dőltem be az ágyamba. Még mindig anyám járt a fejemben, hogy lehet ennyire szemét. Soha többé nem akarok vele találkozni. Lefekvés előtt megnéztem az e-mailjeimet, párat továbbítottam Sebinek, hisz nagy része különböző újságoktól és tv műsoroktól jött. Az utolsó bejövő levél Lucastól jött. Holnap meglátogat. A gyomrom görcsbe rándult, el kell neki mondanom. Nem lesz könnyű, de nem hazudhatok, hisz ezt nem tudom eltitkolni, idővel úgy is lesznek látható jelei. Egy bögre kakaóval kiültem az erkélyre és figyeltem a várost, ahogy gyönyörű fényékben úszik minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése