37. rész

Egy kis visszatekintő rész :) Lau múltjáról :)

A nappalimban ültem egy bögre gőzölgő tea kíséretében. Egyedül voltam itthon és a régi fényképek között kutakodtam. Mosolyogva vettem elő egy kisebb mappát, ami tele volt nyári és az egyetemi idő alatt összegyűjtött képekkel. Rengeteg szép emlék eszembe jutott. Eddig nem beszéltem a barátaimról, akik nagyon sokat jelentettek és jelentenek még most is. Az egyetemig nem is volt igazi barátnőm. Persze akadt egy kettő, de ezek csak felszínes barátságok voltak. Eljártunk néha bulizni ennyi. Viszont mikor elkezdődött az egyetemi korszak minden megváltozott. Először úgy éreztem itt megint egyedül leszek, max a fiúk szólnak majd hozzám, mert én nem voltam annyira otthon a divat világába inkább az autók és a sportok érdekeltek. Hetekig egyedül ücsörögtem a suliban, senkihez se szólva, majd egyik nap az előttem ülő csajszin megragadt a szemem. Sportújságot olvasott. Elmosolyodtam. És örömmel nyugtáztam magamban, hogy főleg az autósportok rovatott kémlelte. Egésznap gyűjtöttem a bátorságot, hogy megszólítsam. Nem voltam sose bátor, mindig bunkók voltak velem így valamelyest érthető a félelmem. Meglepődtem, de mosolyogva fogadott. Nos, ő lenne Kira, az a lány, akit először megismertem és sikerült vele összebarátkoznom. Másnap már együtt lógtunk. Kiderült, hogy ő is rajong az F1-ért. Felsorolt pár pilótát, akik nagyon bejönnek neki, én csak mosolyogtam rajta, mert én sose gondoltam úgy a pilótákra, mint pasikra. Vagyis tudtam, hogy ők elérhetetlenek számunkra. Épp az udvaron sétálgattunk, mikor megpillantottunk két lányt, akik szinte életre keltették az egyetemet. A sok könyvet bújó okos tojás megvetően nézte őket. Mert ők mit sem törődve velük nevetgéltek és mindenhez, mindenkihez volt egy jó szavuk. Megtudtuk, hogy 1 évvel felettünk járnak és igen népszerűek. Jó lett volna velük lógni, de két egyszerű csajt úgyse vesznek észre. Ráadásul az egyik lányért mindig egy nagyon-nagyon jó képű férfi jött, aki ismerős volt, de nem mertem volna rá fogadni, hogy ő Eddie Irvine. Kira szerint is hasonlított rá, de miért lenne itt Magyarországon? Elkönyveltük, hogy csak egy hasonmás. Hónapok elteltével csak nem szűnt a kíváncsiságunk és oda ballagtunk a két lányhoz. Félve, de megszólítottuk őket. Meglepődtünk, mert kedvesek voltak. Teljesen más milyennek képzeltük őket. Én voltam a bátrabb és megkérdeztem, ami már hónapok óta nyomja a lelkünket. Mindkét lány mosolyogott ránk főleg Móni, mivel ő volt Eddie barátnője, nem is kell mondanunk, hogy az állunk valahol a föld mélyén kötött ki. A másik csajt is sikerült megismernünk ő Bogyó volt. Neki is egy híresebb barátja, de nem árulta el ki a szerencsés. Mondhatni egész hamar jó barátnők lettünk. Elválaszthatatlan 4-es lettünk. Kira, Móni, Bogyó, és Lau. Úgy éreztem tartozok valahová, és ez jó érzéssel töltött el. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Megismertük Eddiet aki nagyon aranyos kedves és vicces férfi. Viszont Bogyóból még most se tudtuk kihúzni ki lehet a rejtélyes idegen. Majd mindent sorjában, folyton ezt szajkózta. Beletörődtünk, mivel mást úgy se tudtunk csinálni. Hiába hallgattuk ki a telefon beszélgetéseit így se jöttünk rá, hogy ki az a srác. A 2009-es Magyar Nagydíjra együtt mentünk. Kira és én nagyon izgultunk még Moncsi és Bogyó nyugodtak voltak. Eddie vitt ki miket és elintézte a VIP jegyeket is. Kapkodtuk a fejünket rendesen, szinte tátott szájjal mentünk végig a boxokhoz vezető úton. Kira jött mellettem és én épp magyaráztam neki valamit, de mikor oldalra néztem nem volt mellettem. Picit lemaradt a Toro Rosso boxa előtt állt. Próbáltam elráncigálni onnan, de nem mozdult. Pá-t intettem neki és ott hagytam. A Ferrari látott minket vendégül. Igazából nem nagyon érdekeltek a pilóták, de mikor mindkét srác háttal állt, megjegyeztem magamba, hogy igazán jók hátulról. Körülnéztem, de Bogyót sehol se láttam. Hiába kérdeztem Mónit, nem akarta elárulni így úgy döntöttem összeszedem a csapat többi részét. Kira még mindig ott állt, ám már nem volt egyedül egy nagyon helyes sráccal beszélt spanyolul, amiből egy szót se értettem. Nem akartam zavarni agy elosontam mögöttük. Sétálgatni kezdtem már nem is boxban voltam, hanem valahol a pályán, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes. Bogyó volt az és egy számomra eddig ismeretlen pasi. Csak úgy sugárzott róluk a szerelem. Itt sem akartam zavarni és mégis visszaindultam. Kira eltűnt a helyéről, nem tudom merre mehetett, de már nem volt ott. Viszont Mónit se találtam, csak Eddiet. Vele beszélgettem, és elmondott egy titkot, amit a hétvégén fog felfedni a lányok előtt. Igazából én örültem neki, remélem a csipet csapatnak is tetszeni fog. Kira ragyogva tért vissza. Nehezen, de kihúztam belőle, hogy randit kért tőle a Toro Rosso új üdvöskéje Jaime Alguersuari. Kis idővel Bogyó is megjelent a barátjával. Vitaly Petrovot üdvözölhettem a személyében. Ő is elég közvetlen srác, így már egy fővel megint bővült a kis társaság. Nagyon jól telt a hétvége. Vasárnap este mikor indultunk volna vissza, kérdően néztem Eddiere aki csendre intett mindenkit, majd a párjához fordult és letérdelt elé. Igen megkérte Móni kezét, aki örömében a nyakába ugrott. Igazából csodálatos napokat töltöttünk együtt. Azóta is együtt van mindenki a párjával. Csak én vagyok egyedül vagy mégse?