41. rész

Kipihenten keltem fel. Az éjjeliszekrény felé fordultam, ahol az óra volt és örömmel nyugtáztam, hogy már 11 óra is elmúlt. Felöltöztem, majd leballagtam a konyhába és neki láttam ebédet készíteni. Nem tudom, hogy Lucas mikor jön, mert pontos időt nem mondott, de a biztonság kedvéért dupla adag ebédet készítettem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, akkor ezek szerint megérkezett Luc. Azért tudott bejönni, mert még régebben adtam neki egy kulcsot a lakáshoz Ő állt a legközelebb hozzám, és mivel szinte naponta nálam volt, untam az állondó ajtónyitást. Halk lépteket hallottam közeledni, de nem szólaltam meg. Mögém lépett és átölet a kezét a hasamon pihentette. Nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem zokogni. Lucas maga felé fordított és értetlenül nézett rám.
- Mi a baj?- kérdezte óvatosan.
- Semmi- feleltem egyszerűen és letöröltem a könnyeimet.
- Akkor miért sírsz?
- Nem sírok-mosolyogtam rá.
- Az előbb még igenis sírtál, most meg már nevetsz. Minden rendben van?- értetlenül állt a hangulatváltozásom előtt.
- Nyugi nincs semmi baj- megpusziltam.
- Akkor oké- bár még mindig gondolkodott, hogy mi bajom lehet.
Elfogyasztottuk együtt az ebédet, majd bepakoltam a mosogatógépbe, nem volt kedvem mosogatni. Addig Lucas helyet foglalt a nappaliba és betett egy cd-t a lejátszóba.
http://www.youtube.com/watch?v=4UuMLzZ4VYo&playnext_from=TL&videos=HjJchBZMi10
Besétáltam hozzá és leültem vele szembe, elég ideges voltam. Nem tudom mi lesz a reakciója. Félek.
- Beszélnünk kell- köszörültem meg a torkom
- Mondjad, hallgatlak- mondta kedvesen.
- Szóval, lehet utálni, fogsz, de jogod van tudni ezt a dolgot. Nem titkolhatom el előled, és nem is akarom. Nem kérek tőled semmit se, csak el akarom mondani.
- De mi az Laura, ne kínozz, mond már el.
- Terhes vagyok. Tőled- böktem ki, de nem néztem rá.
- Mi…. Terhes vagy?- rémülten kérdezte.
- Igen, de mint az előbb mondtam, nem kérek tőled semmit se. Csak tudatni akartam veled- szipogva mondtam.
- Ezt nem hiszem el, váratlanul ért.
- Hidd el engem is 1 hete tudok róla, de már 1 hónaposak vagyunk- közelebb lépet, kicsit féltem a reakciójától.
- Apa leszek- felkapott és megpörgetett, majd mikor földet értem, megcsókolt.
- Bocsi- mondta a tarkóját vakargatva.
- Miért is kérsz bocsánatot?
- Azért mert megcsókoltalak.
- Semmi baj, hisz ezt csak azért tetted, mert örülsz.
- Igen azért- lehúzott az ölébe a kezét a hasamra tette.
- Milyen parfümöt használsz?- érdeklődtem.
- Giorgio Armani-t miért?- értetlenül nézet rám.
- Nem jó az illata, felfordul tőle a gyomrom.
- Eddig semmi bajod nem volt vele.
- De most már van, szóval, ha a közelembe jössz, akkor valami más használj jó?- mosolyogtam rá.
- Rendben. Sebnek elmondtad már?
- Nem, még csak te tudod egyedül- vallottam be a buksimat lehajtva.
- Mond el neki minél hamarabb, kérlek.
- Elfogom, de félek, hogy végleg el fog hagyni- zokogtam.
- Ha, szeret, akkor meg kell értenie. De ugye nem akarod elvettetni?
- Nem lennék képes egy gyereket megölni, aki nem tehet semmiről sem. Remélem, elfogadja.
- De, ha mégse én itt leszek neked- megcsókolt.
- Köszönöm- súgtam a fülébe.
Egész délutánt átbeszélgettük, örültem, hogy Lucas ilyen jól fogadta az örömhírt. Úgy döntött, hogy erre a párnapra átköltözik hozzám. Így minél többet tud velünk lenni. Jól esett, hogy már ennyit törődik velünk. Épp pakolásztam mikor valaki rátenyerelt a csengőre. Kinyitottam az ajtót, és egy ideges Sebastian Vettel állt velem szemben.