Az álomvilágból egy kéz érintése hozott vissza. Lassan kinyitottam a szemem és egy gyönyörű barna szempár köszöntött. Elmosolyodtam, majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Már teljesen bele lendültünk a csókcsatába, amikor megjelent előttem Sebi arca. Eltávolodtam Lucastól és az ágy szélére ültem. Mögém csúszott s szorosan átölelt.
- Mi a baj?- kérdezte halkan.
- Nem tudom, eszembe jutott Sebastian- egy könnycseppet töröltem le.
- Most akkor ti együtt vagytok?- óvatosan kérdezte.
- Szakítottunk, nekünk már nincs közös jövőnk. Nem tud nekem megbocsájtani, pedig ő is megcsalt, de én tovább léptem neki nem sikerül. Ha ennyit jelentettem számára akkor jobb is, hogy vége.
- Értem, most mihez akarsz kezdeni?
- Itt maradok-rántottam meg a vállam.
- Rendben, de azért egy idő után kényelmetlen lesz ez a póz- nevetett fel.
- Dilis, nem úgy értettem. Nem hagyom itt a munkám. Minek meneküljek el? Attól, hogy nem vagyunk, egy pár még lehetünk közös légtérben- magyaráztam Lucasnak aki csak bőszen bólogatott.
- És velünk mi lesz?- kicsit aggódva kérdezte.
- Megpróbáljuk együtt?- félve néztem rá, közben rendesen el is pirultam.
- Meg. Lilivel tegnap este szakítottam, azért is voltam olyan részeg így semmi akadálya nincs a dolognak.
- Rendben. Viszont én azt szeretném, hogy egy ideig ne jelenjünk meg egy párként. Így is kurvának néznek. Az lenne a legjobb, ha szépen lassan ismernénk meg egymást. Tudod az előző két kapcsolatom elég nagy léptekben haladt előre. Nem is ismertük a másikat igazán. Veled azt akarom, hogy más legyen. Talán hosszabb távú is lesz.
- Igazad van. Bár már egymás testét ismerjük- egy kaján vigyor terült el az arcán.
- Ez igaz, de még biztos van olyan terület, amit nem ismertünk ki a másikon- érzékien megcsókoltam.
- Ebben biztos vagyok- majd odébb csúszott és elindult a fürdő felé.
Amíg egyedül maradtam volt időm gondolkozni. Most nem bánom, hogy vége lett Sebbel. Túl gyors volt a tempó. Elsiettünk mindent, Lucas más már most érzem. Épp a ruháimat pakolásztam a bőröndbe, amikor valaki átölelt hátulról. Kicsit megijedtem teljesen sikerült a külvilágot kizárnom.
- Megijesztettelek?
- Kicsit- mosolyodtam el, majd én is elfoglaltam egy kis időre a fürdőt.
Külön- külön mentünk ki a pályára. A parkolóban még egy gyors csókot loptam tőle. Szerencsére az újságírók nem figyeltek. A csapathoz beérve néma csend fogadott. Seb köszönt halkan, majd ment a mérnöke után. Elszomorodtam, csak nem tudom miért, hisz nem várhatom tőle, azt hogy vigyorogjon, sőt semmit se kell várnom. Felmentem Chris irodájába ott legalább mindig le tudok nyugodni. Annyira siettem, hogy elfelejtettem kopogni is csak beléptem az ajtón, ahol egy kicsit félre érthető látvány tárult elém. Mark és Rob ölelgették egymást.
- öhm bocsi már itt se vagyok- csuktam volna be az ajtót, de a lengyel gyors volt és rögtön ott termet.
- Laura, ezt most ne értsd, félre kérlek- nézett rám kicsit szigorúan.
- Rendben- az ausztrál felé tekintettem, aki sírt.
- Mi a baj Mark?- mögé léptem és átöleltem.
- Semmi, Laura nem fontos- próbált lerázni.
- Mond el, kérlek- szembe fordultam vele, és látszott rajta, hogy nincs túl jó állapotba.
- Meghalt az anyukám- és újra sírni kezdett.
- Részvétem, nagyon sajnálom- próbáltam nyugtatgatni.
- Itt meg mi folyik?- lépett be Chris vidáman.
- Semmi különös- válaszolt Mark.
- De, van, valami látom rajtad- lépett oda mellé, hogy jobban szemügyre vegye a pilótáját.
Mark neki is elmesélte a történteket. Kb. fél órát beszélgettünk hármasba, mert Robnak időközben el kellett mennie. Az autók már a rajtrácson sorakoztak. Az égre tekintettem és pár felhőt láttam átvonulni a pálya felett, de egyelőre még nem esett. Rengeteg papír kíséretében leültem a boxba a szerelők mellé és figyeltem a rajtot. Sebi gyönyörűen jött el, viszont az első kanyarban egész erőszakos volt, majdnem neki ment Fernek. Elég agresszívan vezetett, és nem kímélte a többi pilótát sem. Chris egy párszor üvöltözött vele, hogy jobb lenne abba hagyni ezt a felelőtlen játékot. De süket fülekre talált. Végül sikerült az első helyen behozni az autót. A csapat ünnepelt, hisz a most szerzett pontokkal átvette a vezetést Seb. Én is kimentem, de csak távolról szemléltem az egészet. Épp indultam volna vissza, amikor sikerült valakinek neki mennem. Meglepődve léptem hátrébb, féltem a reakciójától
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése