vissza a jelenbe :)
Szép lassan közelítettük meg a hálót. Az ajkaink egy pillanatra se váltak el. A szobába beérve halk zene szólt. http://www.youtube.com/watch?v=5I14rhb0jkE&playnext_from=TL&videos=k-s2bKP9vUs Sebastian elfektetett az ágyon. Fölém hajolt és szépen lassan lehámozta rólam az összes feleslegesnek ítélt ruhadarabot. Az én feladatom könnyebb volt, hisz csak egy törülközőtől kellett megszabadítanom. Testem minden négyzetmilliméterét csókokkal halmozta el. A kezei sem tétlenkedtek, a melleimet simogatták. Egyre szaporábban vettük a levegőt. Nem engedte, hogy én irányítsak. Amikor én akartam felülre kerekedni, megfogta a kezem és az ágyhoz nyomott.
- Most én fogok irányítani, a te dolgod csak annyi, hogy élvezd - suttogta.
Nem tudtam válaszolni, mert újra és újra megcsókolt. Sürgetően hozzányomtam a csípőmet, vette a lapot rám mosolygott közben belém hatolt. Gyengéden kezdett el mozogni bennem, majd egyre gyorsított a tempón. Egyre hangosabbá vált a nyögésünk, amikor egy utolsó mély döféssel mindkettőnket a gyönyör mezejére repített. Pár percig fáradtan pihegtünk egymáson. Sebi legördült mellém és szorosan magához ölelt. Egyikőnk se szólalt meg, csak élveztük a csendet és egymás közelségét. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mi még mindig egymás ölelésében feküdtünk. Észre se vettem, hogy pár könnycsepp végig gördül az arcomon. Sebi letörölte a könnyeimet, megfogtam a kezét és szorosan magamhoz húztam. Nem akartam, hogy vége legyen. Akarom őt és hiányzik, minden egyes érintése a csókjai, a dilis viselkedése az egész lénye. Seb maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.
- Kibékülünk?- nézett rám azokkal a csodás kék szemekkel, amiktől mindig elvesztem az eszem.
- Nekem időre van szükségem Seb. Olyan dolgokat vágtál a fejemhez, amik nagyon fájtak és még mindig fájnak. Szeretlek, de ezt eddig is tudtad. Viszont én még nem érzem magam kész arra, hogy újra egy párként kezeljenek minket. Ha, szeretsz, akkor adsz egy kis időt nekem- könnyes szemmel néztem rá.
- Rendben értem. És igen szeretlek, mindennél jobban- simogatta meg az arcom.
- Köszönöm- súgtam a fülébe miközben újra közel húzódtam hozzá.
- Rád évekig is képes vagyok várni- lágyan megcsókolt.
Az éjszakát nála töltöttem, de semmi nem történt. Reggel még megpróbált rábeszélni, hogy maradjak, de így nem tudnék gondolkodni. Magányra van szükségem. Szörnyen éreztem magam, hisz itt van Seb és Lucas is. Ha, hazaérek az lesz az első, hogy mindent elmondok Lucasnak, remélem megértő lesz. Bár nem egyszer hallottam tőle nekem Seb mellet a helyem. Nem fog haragudni, ha mégis őt választom. Meg se érdemlem. Remélem, egyszer talál egy olyan lányt, aki megbecsüli, hogy egy ilyen férfi van mellette, ha már én nem vagyok rá képes. A szívem két részre szakad, úgy érzem. Az egyik oldalon ott van Lucas, akit szeretek, de még mindig nem tudom hogyan és miért. Ha, nincs, velem hiányzik, ha együtt vagyunk, akkor pedig egy másik személy képe lebeg előttem. A másik oldalon Seb van. Az ő iránta érzett érzelmek sokkalta erősebbek. A hiánya leírhatatlan fájdalmat idéz elő bennem. Amikor velem van, akkor pedig szárnyalni tudnék a boldogságtól. Miért nem tudok végre dönteni? A repülőn ülve gondolkodtam ezeken, közben a fülembe is egy olyan zene csendült fel, ami épp illet a hangulatomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése