Minden egyes kicsörgésre összerezzentem. Már hallani akartam a hangját, de félek, hogy mi lesz, mennyire van kiakadva rám, hisz egy szó nélkül hagytam ott. Nem volt több időm gondolkodni már fel is vette.
- Halló- szólt bele az a hang, ami már nagyon hiányzott.
- Szia Felipe Laura vagyok- elcsukló hangon mondtam.
- Lau jól vagy? Hol vagy? Miért tűntél el csak úgy?- a kérdések csak úgy záporoztak felém.
- Jól vagyok, és bocsánatot szeretnék kérni, amiért csak úgy leléptem, de kétségbe estem nem tudtam mit tenni most Spanyolországba vagyok.
- Szólhattál volna, hiányzol- Kivel beszélsz, ki hiányzik neked?- egy ideges női hangot hallottam a háttérből.
- Rafaela ott van?- félve kérdeztem.
- Igen, de ne foglalkozz vele megmondtam neki, hogy vége én veled akarok, lenni-a kis pöszém válaszolt.
- De mondtam, hogy ne hagyd ott miattam- kicsit idegesen válaszoltam.
- Na, ide figyel, te kis kurva mit képzelsz magadról? Megjelensz és tönkre teszel egy 4 éves kapcsolatot. Mit tettél az Felipémmel? Eddig az volt, amit én mondtam most meg visszaszól nekem és itt akar hagyni miattad. Tűnj el az életünkből vagy kicsinállak- üvöltözött a telefonba Rafa. Válaszolni akartam, de addigra már csak a néma telefont hallottam.
Újra könny gyűlt a szemembe tudtam, hogy ez lesz tönkre tettem egy kapcsolatot pedig nem akartam. Miért ilyen nehéz az élet? Én nem akartam semmi rosszat csak szerelmes lettem oly sok idő után újra és most megint egyedül kell maradnom. A kezembe lévő csoki tömeget pillanatok alatt fogyasztottam el. Kisírt szemekkel néztem ki az ablakon a sok fiatal szerelmespár olyan boldogan és felszabadultan sétálgatott a parton. Szeretnék már én is boldog lenni. Eddig menekültem saját magam elől és az érzéseim elől, de most már készen lennék egy kapcsolatra Felipével. Viszont ez nem egyszerű itt van Rafa akivel meg kell küzdenem ha komolyan szeretem a kis brazilt. Akarom! Nem szeretnék még egy fontos embert elveszíteni. A karkötőmre néztem és eszembe jutott a legjobb barátnőm. Milyen rég nem jártam már a sírjánál teljesen elhanyagoltam, pedig amíg ő, amíg élt mindig meghallgatott több időt töltött velem, mint a családjával. Úgy érzem itt az idő elmesélni egy csodás barátságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése