8. rész

A hang irányába fordultunk és meglepetésünkre a srácok álltak ott. Egyik se szólalt meg, csak nézett Felipét kicsit eltoltam magamtól már amennyire sikerült. A csendet én törtem meg.
- Nos, megszólaltok még ma vagy nézzük egymást egy ideig?
- Hát nem tudunk mit mondani – vigyorgott Seb.
Már idegesített, hogy csak ott állnak a medence széléhez siettem és berántottam a kis németet ő pedig a barátjába kapaszkodott így ő is jött vele. Fernando csak mosolygott az egészen, de nem sokáig, hiszen mikor ő is bejött közénk rögtön rávettem magam.
- Laura örülnék, ha nem fojtanál meg- próbált levegő után kapkodni a spanyol.
- Nem állt szándékomban- vigyorogtam rá.
Egészen jól elvoltunk, persze Seb és Rob elválaszthatatlanok voltak. Amíg Felipe és Fernando beszélgettek addig meglátogattam a két jó madarat.
- Srácok nem viszitek egy kicsit túlzásba ezt a meleg játékot?- közben Robot sikeresen szembe csaptam vízzel.
- Nem drága Laura- válaszolt Sebi drága.
- Ti tudjátok, de nekem már nagyon úgy tűnik, hogy tényleg egymásra találtatok- aranyosan rájuk mosolyogtam.
- Lau nekünk meg úgy tűnik, hogy ti meg heteró játékot játszatok Felipével- Seb arcán egy pajzán mosoly tükröződött.
- Az nem úgy volt- próbáltam értelmes választ adni, de éreztem, hogy egyre vörösebb leszek.
- Nyugi Laura nem kell olyan vörösnek lenned, mint a Ferrari, a nélkül is bejössz a kis brazilnak- mosolygott Rob.
- He he he – nagyon vicces- közben megindult felém Seb én pedig szépen elbuktattam hatalmasat esett a vízben.
- Seb drágám jól vagy?- Rob rögtön utána kapott.
- Persze szívem- majd hozzábújt a párjához a kis szöszi.
- Mi szerintem most megyünk, sziasztok!- és a szerelmes pár távozott.
- Hmmm sose gondoltam volna, hogy két haverom is meleg lesz- gondolkodott hangosan Fer.
- Jaja elég meglepő- adta meg rá a választ Felipe- közben próbált közel húzni magához, de nem engedtem.
Pár percig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk ideje lefeküdni holnap verseny. Amíg eljutottunk a szobánkhoz az a bizonyos kínos csend állt be közöttünk. Gyorsan elmentem zuhanyozni mire visszaértem Felipét nem találtam sehol se. A keresésére indultam, de az erkélyen megtaláltam. Mögé léptem és halkan megszólaltam.
- Meg fogsz fázni és ideje lenne lefeküdnünk holnap futam- halkan mondtam megrázkódott mikor megszólaltam.
- Le akarsz velem feküdni?- csillogó szemekkel kérdezte.
- Nem úgy értettem.
- Tudom, és újra megcsókolt- eltoltam magamtól és csak ennyit mondtam.
- Figyelj, rám kérlek! Én nem érzem kész magam egy komolyabb kapcsolatra. Nem akarok távkapcsolatot sem, arról nem jó emlékeim vannak. Azt sem szeretném, hogy miattam menjen tönkre egy jó pár évig tökéletesen működő kapcsolat. Lehet, hogy tényleg nem olyan már, mint régen volt Rafaelával de ő szeret, téged aggódik érted, veled van mindig régóta ismered végig melletted állt bármi történt is. Én erre nem lennék képes, mikor elveszítettem a legjobb barátnőmet- közben megérintettem a karkötőmet- hónapokig nem szóltam senkihez sem, olyan volt számomra, mint egy testvér. Ha veled történne valami, de ne történjen, szóval akkor én nem hiszem, hogy kibírnám, nem vagyok erős és akkor mit mondanának? Nem állok, a barátom mellett? Ezt nem akarom, hidd el így is nagyon féltelek pedig még nem is ismerlek nagyon. Igazad van, amit mondtál a medencében menekülök, magam és az érzéseim elől. Pedig igenis úgy érzem, szeretlek! Ezt szerettem volna, ha tudod- nem szólt semmit csak bevonult a szobába és lefeküdt.
Én pedig csak álltam és néztem az éjszakai várost. Egyre hűvösebb lett, de nem érdekelt fájt, hogy elmondtam mindent neki. Fájt az, hogy nem lehetünk együtt. Valamikor hajnal körül lefeküdtem. Reggel, vagyis délelőtt mire felkeltem már nem volt itt Felipe rég a pályán volt. Egy kis levelet találtam az asztalon.

Laura!
Sajnálom a tegnap estét, hogy nem válaszoltam, de nem erre számítottam.
Valószínűleg neked volt igazad nem illünk egymáshoz, el kell felejtenelek nem lesz könnyű. Barátok remélem, még lehetünk.

Csókol Felipe!

Megbántottam ebben biztos vagyok. Megint úrrá lett rajtam a rosszkedv. Mire észbe kaptam már rég a pályán kellett volna lennem. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy vörös toppot és már indultam is. Rakéta sebességgel értem ki a pályára. A srácok már elindultak a pilóta parádéra. Selenát az egyik padnál találtam meg. Elindultunk sétálgatni épp a tegnap estét meséltem neki, amikor valaki hátulról átölelt.
_ Szia Laura- mosolyogva köszönt Eduardo.
- Ohh szia kis herceg, hogy kerülsz ide?- közben adtam neki egy puszit.
- Csak szerettem volna bemutatni az öcsikémet Fernandot –a kis srácot először nem láttam, mert a bátyja mögé bújt el.
- Szia Fernando!- leguggoltam hozzá és láttam, hogy a még kisebb törpe is mosolyog.
Leültünk egy padra beszélgettünk nagyon aranyos gyerekek. Rengeteg dolgot meséltek Eduardo a suliról Fernando meg az oviról. Fernando teljesen kinyílt előttünk és az ölembe kéredzkedett és úgy mesélt tovább. Eduardo pedig Selenának áradozott az iskoláról. Rubens közeledett felénk, de nem mérgesen, mint tegnap, hanem nevetve, látva, hogy a fiai biztonságban vannak. Elvitte őket a csapathoz. Mi pedig mentünk a Red Bullhoz, helyet foglaltunk majd néztük a rajtot. Fernando jó rajtot kapott el megőrizte első helyét. Hátrébb kisebb tolongás, lökdösődés alakult ki. Nem figyeltem, hogy kik a résztvevői, de mikor a monitoron közelítetek az eseményre idegesen felugrottam.