Egy-két srác próbálta elkérni a számom vagy csak meghívni egy italra, de egyiket se fogadtam el. Nem akarok senkivel se összejönni, csak Felipével. Kicsit elegem volt a hangzavarból ki kellett mennem, levegőzni. Alig lézengett kint pár ember, az utam egyenesen a parthoz vitt. Leültem a homokba és néztem a morajló tengert, ahogy pár hullám a homokos partot érintette. Magam körül szívecskéket rajzoltam a homokba és egy nevet írta bele. Ez kiskoromra emlékeztetetett akkor írtam utoljára homokba szíveket és neveket. Teljesen kizártam a külvilágot. Egy kéz érintésére tértem vissza. Felnéztem az érkezőre és elmosolyodtam.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem mosolyogva.
- Meguntam a bulit és már hiányoltalak- leült mellém és a szívecskéket nézte.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek? – a tengert csodálva kérdeztem.
- Egyszerűen csak éreztem- közben rajzolgatni kezdett a homokba pálcika embereket.
- Nagyon ügyesen tudsz rajzolni- nevettem rajta.
- Tudod először rajzszakra akartam menni, de az autóversenyzésnél maradtam mégis- ő is nevetett közben a tengert fürkészte.
- Jah értem.
- Hiányzik?- halkan kérdezte és a kezemet figyelte, ahogy a betűket írja le.
- Igen nagyon- a fejemet a térdemre hajtottam és egy-két könnycseppet elmorzsoltam.
- Nah de beszéljünk vidámabb témákról, hány csaj számát sikerült megszerezned?- mosolyogtam a kis szöszire.
- Egy páran megadták, de egyik se fogott meg csak olyan kis pláza cicák azoknak meg csak a pénz kell, így marad nekem Rob- a végét már elnevette.
- Lökött.
Még pár percig kint ültünk és beszélgettünk, kezdett hűvös lenni és fáradtak is voltunk ezért visszaindultunk a házamba. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd mind ketten fáradtam zuhantunk be az ágyba. Reggel csörömpölésre keltem, először azt hittem, hogy betörő ezért át osontam Sebihez, hogy szóljak, neki menjen le ő, hisz mégis ő a férfi. Lassan kinyitottam az ajtót, de nem találtam az ágyába. Ezután rájöttem valószínű ő lehet „betörő”. A konyhába leérve pillantottam meg, ahogy kávét akar főzni, de nem nagyon találja meg a kávéfőzőmet.
- Esetleg segíthetek valamiben?- álmos hangon érdeklődtem.
- Nem találom a kávéfőzőt- tanácstalanul nézett rám.
- Ott van édes Sebikém mögötted - mutattam az említett háztartási cikkre.
- Tényleg- látszódott rajta a meglepődöttség.
Elkészítette a kávét, amitől felkeltünk, mert elég erősre sikeredett, nem szoktam sok cukorral inni, de most muszáj volt. Épp a mai programot beszéltük, meg amikor valamelyikünk telefonja megszólalt. Mind ketten felugrottunk és kerestük a kis készüléket, majd Sebi a párnája alatt találta meg a mindent tudó eszközt. Kivonult a teraszra addig én neki láttam reggelit készíteni. Elég sokáig telefonált biztos fontos lehet. Amikor bejött nem azt a Sebet láttam, aki kiment. Elég ideges volt és fel alá járkált, majd végül megszólalt.
- Laura beszélnünk kell!- nyugtalanul mondta.
- Rendben Sebi, de valami baj történt?- rémülten kérdeztem.
- Nem vagy nem tudom….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése