19. rész

Egy éles csipogó hangra keltem fel és automatikusan nyúltam a telefonomhoz, hogy kikapcsoljam az ébresztőt. Rápillantottam és a kijelző 6:10 percet mutatott. Álmosan kivánszorogtam a fürdőbe és röpke 20 perc alatt elkészültem. Bezártam az ajtót majd pár szobával arrébb kopogtattam és egy vidám teljesen felpörgött fiatal srác nyitott ajtót.
- Jó reggelt kislány!- mosolygott rám.
- Jó reggelt- álmosan viszonoztam a köszönést.
- Még álmos vagy?- érdeklődött miközben kiléptünk a hotelből.
- Nagyon, nem értem miért kell ilyen korán felkelned és engem is magaddal ráncigálni biztos lenne más is, aki eljönne veled- morogtam halkan.
- De én veled akartam jönni- közben el is indult és már az utca végén volt mire magamhoz tértem.
Nagy nehezen utolértem, de már alig kaptam levegőt. Sebi csak röhögött rajtam és újra elindult én pedig ismét vonszolhattam magam utána. Már nem bírtam sokáig és elterültem a fűben és élveztem, hogy végre levegőhöz jutok. Nem voltam hozzá szokva a futáshoz, általában a busz után kellett futnom még régebben. Pihentem egy kicsit mikor kinyitottam a szemem egy csodálatos kék szempárral találtam magam szembe. Kicsit zavart a közelsége, vagyis inkább furán éreztem magam. Ezt ő is észrevette így gyorsan felegyenesedett és engem is felsegített a földről.
- Látom nem neked való a futás- nevetett rajtam.
- Eltaláltad egyáltalán nem- én is nevettem, hisz tudtam tényleg nem erőségem a futás.
- Ideje visszaindulni mindjárt 7 óra- ugrott fel Sebi a padról és már indult is vissza.
- Azért megvárhatnál- motyogtam magamba.
A szállodában elváltak útjaink a szobáink felé vettük az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a csapat logós pólómat és egy farmer nadrágot, a hajamat most összefogtam és egy enyhe sminket tettem fel. A papírokat, amiket még tegnap délután szépen sorba szedtem és átnézegettem most egy mappába rendeztem és ezekkel felpakolva léptem ki az ajtón. Egyenesen a szálloda étterme felé vettem az irányt. Sebi pár szerelővel és a mérnökével reggelizett nem akartam őket zavarni így egy külön kis asztalkához húzódtam. Békésen fogyasztottam a reggelimet, amikor a két Ferraris srác lehuppant mellém. Felipe egy csókkal köszöntött amíg Fer csak egy puszit adott.
- Akkor ezek szerint együtt vagytok- nyugtázta Fer.
- Igen – mondtuk egyszerre.
- Nem tudjátok, mi baja van Robnak?- érdeklődött a spanyol.
- Nem miért?- érdeklődve néztem rá.
- Olyan fura mintha, összeveszett volna valakivel- ekkor lépett be Rob az ajtón és tényleg elég lehangolt volt.
Beszélgettünk még egy pár percig, majd valaki megkocogtatta a vállam mikor megfordultam egy mosolygós középkorú férfival találtam magam szemben.
- Jó reggelt Chris- köszöntem illedelmesen.
- Jó reggelt Laura, légy szíves gyere velem egy kicsit.
Követtem a főnököm teljesen a szálloda garázsáig kellett menni. Ahol egy gyönyörű fehér Mazda 6-ossal találtam magam szemben.
- Ez a tied- nyújtotta át a kulcsot Horner.
- Én.. én köszönöm- annyira megörültem, hogy a nyakába ugrottam, szerencsére nem vette sértésnek és csak mosolygott.
- Nekem most mennem kell. Legyetek fél óra múlva a pályán- kiadta az utasítást majd el is tűnt.
- Ki viszel a pályára?- érdeklődött Seb.
- Persze!- vigyorogtam rá.
Még gyorsan felrohantam a szobámba pár cuccért és már indultunk is. Sebi egész úton csendben volt ezen csodálkoztam is.
- Laura valamit mondanom kell- közben az ablakon bámult ki.
- Mondjad- válaszoltam.
- Reggel, amikor ott feküdtél a földön én pedig feléd hajoltam emlékszel?- félve kérdezte.
- Igen persze annyira nem rossz a memóriám- próbáltam mosolyogni.
- Szóval akkor olyan furcsán éreztem magam nem tudom elmondani mi is történt csak nagyon fura volt. Utoljára talán akkor volt ez velem, amikor Hanna volt a barátnőm- motyogta halkan.
- Értem- és közben bólogattam.
Az út további részében nem beszélgettünk. A vezetésre koncentráltam, de elég sokszor elkalandoztam és azon gondolkoztam, amit mondott. Talán belém szeretett volna? Nem tudom. A pályára kiérve én kaptam egy kis szabadidőt. Sétálgatni kezdtem és egyre több ismerős arccal találkoztam. A távolban feltűnt egy kis japán srác és egy számomra nagyon ismerős lány. Ahogy, közeledtek egyre jobban mosolyogtam.
- Laura!- ugrott a nyakamba Selena.
- Én is örülök, hogy látlak- örvendeztem én is.
- Látom egymásra találtatok- mosolyogtam a szerelmespárra.
- Igen- jelentette ki büszkén Kamui.
- És ti megvagytok a kis brazillal?- érdeklődött Sel.
- Mondhatni- mosolyogtam rájuk.
- Lányok nekem mennem kell, legyetek jók- köszönt el a japán.
- Rendben, szia- szinte egyszerre köszöntünk Selenával.
- Gyere, üljünk le rég beszéltünk- invitáltam beljebb a csapat boxába.
- Mesélj mi történt látszik rajtad, hogy valami bánt- ölelt meg a legjobb barátnőm.
- Sebastian- csak ennyit mondtam.
- Mi történt vele?- meghökkenve nézett rám.
- Nem tudom mi történt nem értem mit akart az előbb- gondolkodtam hangosan.
- Na, jó most akkor elmondod szépen az elejétől, mert egy szót se értek- a csapat vendéglátó részéhez mentünk és rendeltünk két kávét és bele kezdtem a mesélésbe.
- Értem- válaszolt gondolkodva Selena.
- Szerinted mit akart ezzel?- és a maradék kávémat nézegettem.
- Hát szerinted mit te butus?- nevetett rajtam.
- Nem tudom- válaszoltam teljesen őszintén.
- Beléd zúgott- vigyorgott rám Sel.
- Az lehetetlen mi csak jó barátok vagyunk.
- Persze, persze, te barátként tekintsz rá, amíg ő szeret téged.
- De én Felipét szerettem- a földet bámultam.
- Tudom- közben megfogta a kezem Selena és így egy kis életet öntött belém.
- Te jó ég nekem mennem kell- ugrottam fel és szaladtam is a kis szőkéhez.
- Bocsi a késésért- levegő után kapkodva közöltem.
- Semmi baj- mosolygott rám halványan.
- Mi a mai feladatom?- érdeklődtem.
- Írd fel a köridőimet meg pár interjút intéz el- mondta hidegen, eddig még sose volt ilyen velem.
Elkezdődött az időmérő csodás napsütés volt, de hirtelen a hőmérséklet 20 fokot csökkent és hatalmas viharfelhő közeledett. Mire a mérnökök szóltak volna a pilótáknak, addigra hatalmas cseppekben elkezdett hullni az eső. A pilóták bejöttek kereket cserélni, hatalmas kavarodás volt mire minden pilóta megkapta az eső gumit. És immár esőben kellett körözgetniük. Sebi nem volt csúcsformában, pedig esőben nagyon jó szokott lenni, de most csak a 15. helyen csúszkált a vizes pályán. Az első helyet Felipe szerezte meg a második Rosberg lett és harmadik helyen Hamilton indulhat majd. Fernando az 5. lett Robert a 10. Sebi a 15. és Kamui pedig a 12. Sebi kicsit morcosan tért vissza látszott rajta, hogy valami bántja. Épp indultam volna vissza, amikor a telefonom zenélni kezdett. Egy új sms a feladója pedig Felipe volt. Csak este tudnunk találkozni addig a csapattal lesz. Selena már visszament a szállodába, így egyedül maradtam. Leadtam a főnökségnek az összes papírt. Még mindig szakadt az eső, én pedig elindultam felfedezni a pályát. Már csurom vizes voltam, de ez most egyáltalán nem érdekelt legalább így nem látszódtak a könnyeim. Az egyik gumifalra felültem és ott áztattam tovább magam. Sokáig ülhettem ott, teljesen máshol jártam. Már sötétedett, de én még mindig ott ültem, az eső kezdett elállni belőlem pedig csöpögött a víz, és még mindig ott ültem. Halk léptek közeledését hallottam.