Reggel mintha teljesen máshol ébredtem volna idegennek tűnt minden mikor megfordultam egy ismerős alakot fedeztem fel magam mellett, aki engem nézett.
- Hogy kerültem én ide?- álmos hangon érdeklődtem.
- Este mikor visszaértem már békésen aludtál szerettem volna adni egy puszit az arcodra, ekkor hirtelen megfordultál és elkaptad a kezemet szorosan fogtad nem akartad elengedni így mivel nem akartam a padlón aludni felkaptalak és ide hoztalak magam mellé, de nem nyúltam hozzád nem használtam ki a helyzetet- félénkén rám mosolygott.
- Köszönöm- suttogtam.
- Mit?
- Mindent, amit eddig értem tettél és bocsánatot kérek, hogy nem lehetünk együtt, de úgy érzem, ez a kapcsolat nem menne, és én nem vagyok szerelmes- próbáltam a szemébe nézni, de nem ment, hisz magamnak és neki is hazudok.
- Rendben, remélem, egyszer meg fog változni a véleményed ne feledd, én várni fogok rád- a fürdő felé indult, de előtte még kaptam egy puszit a homlokomra.
A reggel további részében nem sokat beszélgettünk. Felipének sietnie kellett a pályára, hisz ma időmérő és még előtte rengeteg interjút kell adnia illetve csapat megbeszélés és stb. Rosszul éreztem magam nem volt kedvem ki menni az időmérőre, de nem láthatják rajtam, hogy most egy kicsit összetörtem lelkileg. Összeszedtem magam és elindultam a pályára útközben kb 20 sms-t kaptam Selenától, hogy merre járok. Bekapcsoltam a rádiót hátha valami vidám és élettel teli számot játszanak, amitől jobb kedvem lett. Talán mégse kellett volna bekapcsolni http://www.youtube.com/watch?v=xR90OaR_RJU ahogy meghallottam a számot a könnyeim utat törtek maguknak. Kerülővel mentem ki a pályára nem akartam, hogy lássák rajtam ezt a szomorúságot. Az időmérő előtt kb fél órával érkeztem meg. Selena már idegeskedet és a srácok is kérdezősködtek felőlem ők is aggódtak. Mikor megláttam barátnőmet szinte futottam hozzá. A fiúkhoz oda mentünk és mindenki kapott biztató puszit, hogy jobb helyezést sikerüljön nekik elérni utoljára Felipét hagytam lassan közeledtem felé majd megpusziltam az arcát. Legszívesebben megcsókoltam volna, de ezt nem lehet. Miután elköszöntünk a srácoktól visszatértünk a Red Bull boxába. Ott leültünk egy távoli sarokba és beszélgetni kezdtünk. Selena elmesélte a tegnap esti vacsorát az „apukájával” nagyon boldog volt, remélem most már az anyukája meg marad Adrian mellett.
- Lau mi a baj?- félénken kérdezte.
- Semmi- válaszoltam szomorkásan.
- Lécci ne csináld ezt!
- Ha elmondom, nem nézel hülyének?
- Nem csak végre mond el.
- Rendben- majd nagy levegőt vettem és bele kezdtem mindent elmondtam, ami történt a végére már könnycsepp is legördült az arcomon.
- Szerelmes, vagy de nem értem miért nem akarod ezt a kapcsolatot- válaszolt Sel.
- Félek egy komolyabb kapcsolattól- végre ki tudtam mondani miért nem akarom.
- Ki kellene próbálnod vele, hiszen majd meg vesztek egymásért- mosolygott rám a barátnőm.
- Lehet, de én nem akarom- a földet kémleltem.
- Gondold át!- biztatóul átölelt.
Az időmérő nem volt túl izgalmas. Első helyről indulhat majd Fernando a másodikról Sebastian, a harmadikról pedig Felipe, Rob csak a tizenegyedik helyet szerezte meg kicsit szomorú is volt emiatt. Most hamarabb visszamentem a szállodába elfáradtam, vagyis ezt mondtam a többieknek. Felipét egész nap kerültem nem akartam vele találkozni, hiszen akkor tuti neki esnék, nem bírom, tovább akarom! Addig győzködtem magam, amíg el nem aludtam. 6 óráig aludtam, de Felipe még mindig nem jött vissza. Unatkoztam így úgy döntöttem használatba veszem a hotel fürdőjét felvettem a kedvenc virágmintás fürdőruhámat és szépen lesétáltam a medencéhez. Szerencsére senki se volt lent csak én egyedül. A víz kellemesen meleg volt pár hosszt leúsztam majd észrevettem, hogy valaki engem néz.
- Te mit csinálsz itt?- kérdőn néztem rá- közben a szememmel majdnem felfaltam.
- Fernando mondta, hogy itt vagy- közben közelített hozzám.
- És ő honnan tudott erről?
- Látott téged, amikor bejössz- közelebb úszott hozzám.
- Értem- próbáltam menekülni előle, de mindig utolért.
- Laura miért menekülsz előlem?- beszorított az egyik sarokba és már nagyon közel volt hozzám.
- Én nem menekülök- hebegtem habogtam összevissza.
- De menekülsz!- és megpuszilta a nyakamat.
- Felipe ne!- suttogtam.
- Miért? Tudom, jól hogy te is akarod- majd megcsókolt most sem ellenkeztem egész nap erre vártam. Pár percig megszűnt a világ számunkra, majd pár hangos kacajra illetve suttogásra lettünk figyelmesek.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése