21. rész

Besétáltam a sötét szobába és leültem az ágyra. A vendéglátóm is csatlakozott hozzám. Percekig meg se szólaltam csak éreztem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak, nem bírtam tovább hozzá fordultam átöleltem. Szükségem volt egy baráti ölelésre. Nagy nehezen megnyugodtam.
- Minden brazil így viselkedik?- szipogva kérdeztem.
- Nem mindegyik én pl sose vagyok ilyen- még a sötétben is láttam, hogy mosolyog.
- Igen mert te egy aranyos kisfiú vagy- öleltem át.
- Én vagyok az idősebb, szóval nem vagyok kisfiú- jegyezte meg halkan.
- Nekem örökre kisfiú maradsz.
- De, tényleg miért pont hozzám jöttél?- érdeklődött.
- Senki máshoz nem mehetek- lehajtott fejjel közöltem.
- Selena, Sebi?
- Selena Kamuival van, és ki tudja, mit csinálnak, nem akarok zavarni, Sebi meg nem tudom, de nem akarok vele találkozni.
- Értem, de Sebivel ti jól meg volttatok állandóan együtt lógtatok most mi a baj?- érdeklődött kedvesen.
- Hosszú, biztos érdekel? Meg neked holnap, vagyis ma futam- bemásztam az ágyba, ami láthatólag nem zavarta inkább ő is csatlakozott.
- Még szép, hogy érdekel hisz annyi dolgon mentünk keresztül már együtt. A kocsi meg szar szóval örülök, ha be tudom fejezni a versenyt- rántotta meg a vállát.
- Akkor röviden elmondom. Szóval délután Sebi úgymond szerelmet vallott, vagyis megcsókolt én pedig visszacsókoltam, tudom nem kellett volna, de nem tudtam neki ellenállni. Ezek után elmondta, hogy Felipe csak kihasznál utána történt a veszekedés és még mindig nem tudom, hogy igaz-e amit Seb állít.
- Laura kérdezhetek valamit?- félve nézett rám.
- Persze- próbáltam mosolyogni.
- Kibe vagy szerelmes?
- Nem tudom- és ezt most komolyan mondtam, Sebit és Felipét is szeretem.
- Szerintem jobb lenne, ha most kicsit egyedül lennél már, mint egyik pasival se foglalkoznál max velem- mosolygott.
- Jajj Bruno, köszönöm, hogy vagy nekem- adtam neki egy puszit.
- Laura én mindig melletted állok, ezt ne feledd, tudom eleinte elég kiállhatatlan voltam, de akkor azt hittem egy újabb rajongó akar közelebbi kapcsolatba kerülni velem, és nem gondoltam abba bele, hogy egy igaz barátot fogok találni- átölelt és úgy feküdtünk le, ha valaki ezt meglátná, biztos vagyok benne, hogy félreértené.
Reggel egyedül ébredtem, Bruno már elment. Egy rövidke üzenet várt az éjjeli szekrényen. Ettől jobb kedvem lett. Kilopóztam a szobából, hogy senki ne vegyen észre, mert ebből utána lenne egy újabb újság cikk. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a csapat felsőt és egy farmer nadrágot. Így is késében voltam így csak egy almáért ugrottam be és már indultam is a pályára. A srácok már dolgoztak, Sebi és Mark a mérnökökkel beszélgettek. Nem akartam őket zavarni, így leültem egy üveg ásványvíz társaságában az egyik szabad asztalhoz. Elszórakozattam magam.
- Áhh Laura épp téged kerestelek, leülhetek?- érdeklődött Chris.
- Persze. Miért kerestél?- kérdeztem mosolyogtam Chrisre valahogy mindig nyugodt vagyok, ha a közelembe van.
- Csak azért, mert láttam már tegnap is rajtad, hogy valami bánt. Ugye nem bántott ez a dilis?- Sebi felé mutatott.
- Nem, neki nincs hozzá köze- próbáltam tagadni.
- Akkor magán élet?- érdeklődött kedvesen.
- Igen- bólintottam.
- Pedig, akinek ilyen szép barátnője van az jobb, ha vigyázz rá- közben megsimogatta a kezem.
- Igazán, köszönöm a bókot rendes vagy, de neked feleséged van- mutattam a gyűrűre, ami az ujján volt.
- Tudom, de attól még elmondhatom a véleményem- tovább mosolyogott.
- Egyébként egy másik kérdés, anyudékkal mikor találkoztál utoljára?
- Hát apával már vagy 5 éve kb anyával meg kb 2 hónapja, de egyiket se akarom látni.
- Miért összevesztél velük?- Chris kicsit komolyabb lett.
- Apuval nem tudok találkozni, vissza költözött Brazíliába és az új családjával él akik meg nem akarnak engem látni, így nem találkozunk, néha beszélünk telefonon. Anya hát vele meg összevesztem miután mindenki előtt lekurvázott és kidobott otthonról, gyűlölöm a családom igazából nincs is rájuk szükségem. Nincs se apám se anyám- egy könnycsepp megjelent a szemembe, de gyorsan letöröltem.
- Pedig, hidd, el szeret anyud csak félt- oda jött és megölelt.
- Mitől félt? És te honnan ismered?- kérdeztem tőle.
- Ez hosszú történet, de el fogom mondani viszont most mennem, kell, legyél jó- egy puszit nyomott a homlokomra majd odébb állt.
- Rendben- de ő már távol volt.
Visszamentem a csapathoz, Sebi mosolygott rám, de én ezt most nem viszonoztam. Meg akart puszilni, de ezt nem engedtem neki. Tudomásul vette, és kicsit mérgesen beszállt az autójába. Féltem, hogy valami baja esik. Az autók kigördültek a rajtrácsra majd pár percen belül el is indultak. A rajt nem sikerült túl jól Felipének, Fernando és Nico is megelőzte, így visszaeset a harmadik helyre. Viszont Sebi már az első kanyarnál a 9. helyen volt. Pár kör elteltével Sebi már az 5. helyen volt. A gumikat nem kímélte, szinte már üvöltözött vele a mérnöke, de süket fülekre talált. Sebastian nem is válaszolt inkább még jobban nyomta. A 20. körben már a negyedik helyen volt Felipe mögött. Féltem, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon, mert amilyen hangulatba beszállt az autóba. Egyre kevesebb volt a távolság a két autó között. Most már nem csak a mérnöke, hanem Christian is üvöltözött a kis némettel, de ismét nem reagált rá. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltem. Sebi hátulról bele ment az előtte haladó Ferrariba, Felipe nem tudta megfogni az autót így egyenesen a gumifalba kötött ki. Ez az ütközés a Red Bullnak se tett jót. Kicsit elszámította magát Seb hiszen ő sem tudta megfogni az autót. Így pontosan a Ferrari mellé „parkolta” le a Red bullt. A két srác idegesen szállt ki az autóból. Sebastian megindult Felipe felé, aki láthatólag nem ijedt meg tőle. Nem mertem a monitorra nézni, de sejtettem, hogy mi történik. Christian irtó ideges volt bár ez érthető is. Pár percen belül visszatért Sebi, vérző orral és oda lépett hozzám.
- Csak, hogy tudd, én mindent megteszek érted- majd elengedte a karom és elment.
A fal mellett lecsúsztam és csak néztem ki a fejemből.