Kisebb zajra keltem zavartan ültem fel és a szememet dörzsölgettem a zaj felé fordultam és ennek a forrása a fürdőszoba volt. Felálltam és oda siettem ekkor láttam meg, hogy Felipe az, aki épp a véres arcát törölgette.
- Jól vagy mit csináltál?- aggódva kérdeztem tőle és közben letöröltem a vérző arcát.
- Nyugi, csak megvágtam magam a borotvával- mosolygott tovább.
- Ügyes vagy mondhatom, azért figyelhetnél, jobban még itt elvérzel nekem- rendesen ledorgáltam.
- Nem fogok meghalni és bocsánat, hogy felkeltettelek- bocsánat kérően nézett rám.
- Nem haragszok, de tényleg jobban vigyázz magadra- egy kisebb sebtapaszt ragasztottam az arcára majd kimentem, mert csak ekkor vettem észre, hogy egy törülköző takarja el a testét.
Csináltam addig egy kis kávét leültem a tv elé és kapcsolgattam semmi érdekesett nem találtam épp ki akartam kapcsolni mikor a nyitódott az ajtó és Felipe lépett ki most már ruhában. Mosolyogva néztem rá s a kávéját a kezébe nyomtam beviharzottam a fürdőbe. A tegnaphoz képest sokkalta boldogabb vagyok, sőt már régóta nem éreztem ezt. Ekkor gondoltam bele, hogy ma kimehetek a pályára, és ha minden jól megy, szerezhetek aláírásokat is. Boldogan léptem ki a fürdőből már meg volt terítve a reggeli az asztalon volt és Felipe engem várt. Megreggeliztünk majd ő elkezdett készülődni épp menni akart, amikor hirtelen megfordult.
- Ki vigyelek a pályára?
- Köszi, de nem kell, mert utána az újságírók csak kombinálnának arra meg nincs szükség szerintem.
- Ebben igazad van, azért remélem, még látlak ma- közelebb jött és kaptam egy puszit a homlokomra rendesen elpirultam és percekig csak álltam.
Összepakolgattam elintéztem pár telefont majd felöltöztem és elindultam a pályára. A forgalom egész nagy volt, de nem tévedtem el, ennek külön örültem. A pályán egyedül járkáltam körülöttem rengeteg ember szaladgált többen csoportokban álltak és nézelődtek. Én egyedül voltam majd nagy nehezen sikerült megtalálnom a helyemet, egy fiatal barna hajú csajszi mellé ültem le. Nem szóltam hozzá csak úgy magamba roskadtam és a pályát figyeltem. Még nem a száguldó cirkusz résztvevői gördültek az aszfaltra, hanem a kisebb kategóriás versenyjárművek. Egy fekete motor csodát bámultam a nap sugarai táncoltak rajta teljesen bele feledkeztem majd egy női hang térített vissza a valóságba.
- Hola! Bocsi nem tudod véletlenül hol fognak a pilóták aláírásokat osztogatni- mosolyogva kérdezte az előbb említett lány.
- Szia de azt hiszem, tudom - majd felálltam s intettem a lánynak ezzel jelezve, hogy kövessen.
Amíg elértünk a pálya másik felére hisz itt találhattuk meg a srácokat még jó, hogy Felipe említette. Rengeteget beszélgettem a lánnyal Selena a neve és brazil most jár először Magyarországon, de tetszik neki megígérte, hogy még egy párszor el fog ide látogatni. Nagyon megkedveltem igaz nem ismerem, régóta de valahogy egymásra hangolódtunk. Megláttam a fiúkat és rögtön mosolyogni kezdtem Selena rám nézett majd a mosolygásom irányába fordult és neki is fülig ért a szája. Már rengeteg rajongó ott állt még nem érkezett meg az össze pilóta egyszer csak elég hangos sikongatások hallatszódtak az első sorból, amit még a pálya másik végén is lehetett hallani. Az oka annyi volt, hogy egyszerre jelentek meg a kedvenc pilóták Felipe, Fernando, Sebi, Lewis, Nico, illetve Michael. Körülbelül húsz perc múlva mi is előre jutottunk mindenkitől kértem aláírást nincs, kedvencem az összes srácot elismerem hisz nagyon tehetségesek és vakmerőek az életüket kockáztatják a munkájuk miatt, ami sok mindenkinek egyben a hobbiját is jelenti. Ahogy Felipéhez értem ő csak rám nézett és a képre ráfirkantotta még a nevemet is majd mosolyogva rám nézett én szintén viszonoztam a mosolyt és elindultam Selena után ő már távolabb várt rám. Még visszanéztem a srácok épp Felipét faggatták, hogy honnan tudja a nevem vagy valami hasonló. Selenával megbeszéltünk egy találkozott délutánra a helyszínt én választottam egy hangulatos kis kávézó volt a cél. De mielőtt célba vettük volna kitűzött helyet mindenki visszament a szállodába kicsit rendbe szedni magát. Vidáman léptem be a szobába most egyedül vagyok, a szobatársam csak délután jön vissza a táskám aljából elő halásztam egy cd-t és beraktam a kedvenc számom hallgattam http://www.youtube.com/watch?v=DtTPMyBU-SM énekelni kezdtem közben pár ruhát dobáltam ki az ágyra nehezen, de megtaláltam a megfelelőt. Még indulás előtt lezuhanyoztam majd felvettem a kiválasztott ruhát kicsit összepakoltam, mert elég nagy rendetlenséget csináltam. Mire oda értem már Selena az egyik asztalnál üldögélt, és a narancsléjét szürcsölgette. Én is rendeltem majd bele kezdtünk a beszélgetésbe.
- Emlékszel arra, amit délelőtt mondtam?- teljesen lehangoltan kérdezte.
- Igen, mi történt?
- Apám felhívott, teljesen ki van akadva azon, hogy anyám elengedett meg szokás szerint örömlányként emlegette anyát- szomorkásan válaszolt.
- Veled legalább beszél az apád- a szívószállt kezdtem el forgatni az italomban.
- Tényleg neked is elváltak a szüleid egy cipőben járunk- biztatóan rám mosolygott.
- Ez igaz, de te legalább tudod, miért váltak el én még azt se tudom, nekem kell kiderítenem ha, meg szeretném tudni- fintorogtam.
- Mivel anyám csalta apámat így valamelyest megértem, de azt, hogy miért szidja mindig előttem is az nekem is nagyon fáj- egy könnycsepp jelent meg a szemében.
- Beszélgessünk kicsit vidámabb témáról okés?- mosolyogtam felé.
- Rendben, szóval tudsz róla, hogy ma lesz egy buli az egyik szórakozó helyen ahol a pilóták is ott lesznek?- izgatottan kérdezte.
- Nem, de oda mi is bemehetünk?- csodálkozva kérdeztem.
- Persze te butus lenne kedved eljönni?
- Hát… nem is tudom, még meggondolom ok?- a poharamat bámulva válaszoltam.
- Jó, de akkor mindenképpen hívj fel és én megyek is még el kell készülnöm.
Elköszöntünk és mindenki elindult a dolgát intézni. Már Felipe is visszatért épp valamilyen papírt tanulmányozott mikor lehuppantam mellé. Rá ismertem a pálya rajza volt az s sok szám volt mellé írva nem nagyon értettem, de azért próbáltam ki venni belőle mi is lenne. Végül arra jutottam, hogy valószínű azt jelentheti hol milyen sebességgel érdemes menni. Késő délután volt már épp tv-ztem mikor Felipe jelent meg előttem és zavartan simogatta a tarkóját.
- Laura, izé… eljönnél velem az esti buliba?- félve kérdezte.
- Őőőő… hát elmehetek, nincs semmi dolgom- mosolyogva válaszoltam.
- De nincs, ruhám miben menjek? Farmerben meg egy toppban nem állíthatok oda- aggódva néztem felé.
- Ne aggódj, én erről már intézkedtem- vigyorogva mondta.
- Akkor ilyen biztos voltál benne, hogy elmegyek veled?- kacagva kérdeztem.
- Hát reméltem.
A ruhát megkaptam épp a méretem volt hívtam Selenát, hogy mégis megyek, de nem árultam el ki lesz a kísérőm. Lassan elkészültünk Felipe álla valahol a pincében kötött ki, amikor meglátott. Nem messze volt a szállodánktól így hamar oda értünk kicsit féltem, mert én még sohasem voltam ilyen helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése