2. rész

Alig vártam, hogy végre este legyen. David azt ígérte, hogy az utolsó este még meglátogat, és azt együtt töltjük. Épp lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy nyílt a bejárati ajtó. Pár perc múlva már az én ajtóm nyikorgott. Próbáltam alvást színlelni, de a barátom már túl jól ismert így nem hitte el.
- Nem vagy jó színésznő- lehúzta rólam a takarót.
- Pedig mennyit gyakoroltam- sóhajtottam fel.
- Lili, nagyon fogsz hiányozni- közel húzott magához.
- Te is- csókoltam meg.
- Maradhatok éjszakára?
- Ezt ugye nem kérdezted komolyan? Eddig sose kérdezted meg csak itt maradtál és kész- nevettem rajta.
- Ez is igaz- hosszasan megcsókolt.
5:40 kor csörgött az a nyamvadt ébresztőóra. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, de talán még szükségem lesz rá. Kimásztam David öleléséből és birtokba vettem a fürdőszobát. Nem is kell mondanom, hogy megijedtem a tükörben látottaktól. 6:30 kor már kész voltam mindennel. A bőröndjeimet cipeltem le a lépcsőn. Először le akartam őket dobni, de miután rájöttem, hogy van benne pár törékeny tárgy inkább a lassabb módszert választottam. Apa már harci díszben állt az ajtó előtt. Anya végig puszilgatott minket. Sajnos még elég fáradt voltam ahhoz, hogy az érzéseimet ki tudjam fejezni így csak két puszit kapott anya és egy ölelést.
A kocsiban ülve gondolkodtam egy kicsit. Talán lehet, pozitívabban kellene hozzá állnom ehhez az egészhez, de nem tudok. Egyszerűen nem érdekel.
- A pilótáink is velünk repülnek- törte meg a csendet apu.
- Az jó- válaszoltam unottan.
- Ugye tudod, kik alkotják a csapatot?
- Ahan. Egy csoki fiú és egy regnáló világbajnok?- kicsit bizonytalanul kérdeztem.
- Eltaláltad. De, ezt ugye nem a neten nézted meg?- érdeklődött nevetve.
- Baj lenne, ha azt mondanám igen?- félve tekintettem rá.
Álmosan kászálódtam ki az autóból és szótlanul követtem apát. Ő már messziről integetett a srácoknak én pedig vonszoltam magam utána. Mindenki mosolyogva fogadott minket. Nem értem, hogy tudnak fél nyolckor ilyen energikusak lenni.
- Jó reggelt mindenkinek! Ő itt a lányom Lili- mutatott rám.
- Üdv közöttünk! Jenson Button vagyok- nyújtott kezet a tavalyi világbajnok.
- Szia, Lili Whitmarsh.
- Hello Lewis- fordultam mosolyogva a brit sráchoz.
- Rengeteget változtál mióta nem láttalak- magához húzott és megölelt.
Bevallom kicsit meglepődtem a köszöntési módján. Utoljára talán két éve láttam, de azért jól esett, hogy emlékezett rám.
- Várunk még valakire?- érdeklődtem apától.
- Mindjárt jön a barátnőm és mehetünk is- válaszolt Jenson.
- Ok.
- Biztos jól ellesztek Jessicával- súgta a fülembe az ősöm.
- Szerintem is amennyi közös témánk van- alig hallhatóan morogtam.
Körülbelül 10 perc múlva befutott a várva várt útitársunk. A repülőn Jess mellé kellett ülnöm. Nagyon örültem neki, én egy kiadós alvást terveztem, de nem ez se valósulhat meg. Jess az egész utat végig csacsogta. Annyi információt megtudtam a kettőjük kapcsolatáról, hogy simán írhattam volna, egy kisebb regényt a nagy szerelemről, ami körül ölelte őket. Nem tudom mennyit repültünk, de számomra dupla időnek tűnt. A szállodába érve alig vártam, hogy végre lepihenjek egy kicsit. Apa egész jó szállodát választott. A kilátás gyönyörű volt, csak ez a sok fura ember nyomasztott egy kicsit. Épp lefeküdni készültem mikor apa szólt, hogy készülődjek este nekem is meg kell jelenem az egyik szponzori vacsorán. A bőröndömből kidobáltam az összes ruhát mire megtaláltam az egyetlen olyan ruhát, ami nem túl kihívó egy üzleti vacsorára. Egy egyszerű fekete mini ruhát vettem fel a hajamat pedig leengedtem. 8 óra előtt pár perccel már apa ajtaja előtt toporogtam. Apa egy fekete öltönyt viselt, mondhatni összeöltöztünk. Nem is kell mondanom, hogy nagyon okos és megfontolt emberek ültek az asztalnál, akiknek az élete a számok és pénz körül forog. Számomra unalmas volt az egész. Az ételt is csak nézegettem illetve a salátámmal játszadoztam. A tányér egyik sarkából a másikba tologattam. Jessica bájosan mosolygott a minket körülvevő úriemberekre. Úgy látszik ő már megszokta ezt az egészet. Már nagyon untam a vacsorát, és nézelődtem minden fele, de a tekintettem meg akadt az egyik srácon