5. rész

Reggel hamar köszöntött rám. Kialvatlanul mentem le a csapathoz. Apa persze rögtön észrevette.
- Jól vagy?- aggódva húzott félre a többiektől.
- Igen csak nem aludtam túl sokat- nyugtattam meg.
- David miatt igaz? Tudok mindenről- dühösen felelte.
- Igen- lehajtottam a fejem.
- Én tudtam, hogy le fog egyszer lépni, és hogy ne bízz benne, de te nem hallgattál rám. Már miért is hallgatnál? Sose csináltad azt, amit mondtam- kicsit hangosabban mondta a kelleténél így a minden tekintet ránk szegeződött.
- Apa… ne- könnyes szemmel néztem fel rá.
- Sajnálom megint túlreagáltam. Bocsánat- magához húzott és megölelt.
Most már úgy látszik, mindenki tudja mi történt velem. Nagyon jó.
Ma van az időmérő napja és az emberek oda-vissza rohangáltak. Apa is gyorsan elbúcsúzott tőlem, mert újabb megbeszélés várt rá. Nem akartam útba lenni így újra a csapat büféjébe menekültem. Annyira sokan nem voltak csak pár szerelő, akik a reggeli kávéjukat fogyasztották épp. Én is ki kértem a saját adagom. Pár perc múlva Jessica is csatlakozott hozzám.
- Sajnálom Lili- szólalt meg.
- Nem kell sajnálnod ennek így kellett történnie. Gondolhattam volna, hogy a távkapcsolat úgyse fog menni. Főleg így, hogy ő is elutazik- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Itt rengeteg helyes srác van, és nem kell aggódnod, akad bőven olyan is, akinek nincs barátnője- próbált vigasztalni Jess.
- Köszi. Mondanál egy ilyen srácot?
- Igen. Például ott van Sebastian Buemi neki nincs, barátnője úgy tudom illetve Adrian Sutil neki sincs, és még biztosan van valaki más is- gondolkodott el.
- Jobb pasik esetleg?- nevettem fel.
- Miért? Ők aranyosak igaz nem álompasik de aranyosak.
- Kösz, de inkább passzolnám.
Kb. még egy óráig beszélgettünk, majd Jessica elrohant ugyanis a párjának kell segítenie, felkészülni az időmérőre. Én továbbra is a büfében ücsörögtem. Ha jól tudom, akkor már a Q2-nek is vége volt mire visszatértem a csapathoz. Az egyik sarokban meghúzódtam és onnan figyeltem az eseményeket. Végül az első helyet Sebastian szerezte meg és második és harmadik helyen pedig a két Ferrari állt. A mi fiúink a 4. és a 8. rajtkockát szerezték meg. Úgy láttam, hogy apa nem volt elragadtatva az eredményektől, így jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá. Visszamentem a szállodába, de miután rájöttem itt se tudok sok mindent csinálni úrrá lett rajtam az unalom. Úgy döntöttem meglátogatom a szálloda bárját.
A pulthoz sétáltam nem is foglalkozva az ott lévő srácokkal.
- Egy Jack Danielst – fordultam a pultos fiúhoz.
- Nem lesz az neked egy kicsit erős- szólított meg az egyik ott lévő srác.
- Nem. Különben sincs hozzá semmi közöd- lekezelően válaszoltam neki.
- Látom, veled se lehet beszélgetni- szólalt meg a másik.
- Nincs kedvem beszélgetni és idegenekkel amúgy se állok szóba- vontam meg a vállam.
- Akkor bemutatkoznánk. Ő itt Karun Chandhok én pedig Bruno Senna vagyok- fordult felém.
- Lili Whitmarsh.
- Az apukád Martin Whitmarsh?- nagy szemekkel nézett rám Karun- nem válaszoltam csak bólogattam.
- Akkor kiszedhetünk a csajsziból pár titkot, hogy miként lehetnénk gyorsabbak- nevetett fel Bruno.
- Abban én nem lennék olyan biztos. Ugyanis én nem értek ehhez az egészhez, de próbálkozhattok- közben rendeltem még egy pohár italt.
Egész jól elbeszélgettem a srácokkal, de az ötödik pohár alkohol után már nem éreztem olyan jól magam így visszaindultam a szobámba. A lifttel egész jól elszórakoztam, összevissza nyomkodtam a gombokat. Végül 10-15 perc elteltével meguntam a játékot és ténylegesen a szobámat vettem célba. Kicsit nehezen jutottam be a szobámba, és a ruhám levétele is okozott egy kis gondot. De pár perc szenvedés után inkább ruhástól bedőltem az ágyba.