Ahogy vége lett az éneknek és az utolsó akkordot is eljátszotta Sebi, felpillantottam rá. A sírás nem szűnt kétségbeesetten néztem rá, de egyikőnk se mozdult. Nem tudom mennyi idő telt el, a könnyeim csak nem fogytak viszont a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot és a fal mentén lecsúszva tekintettem a nagyvilágba. Seb rögtön ott termet mellettem és felvett a karjai közzé. Bevitt a nappaliba próbált lerakni, de erősen kapaszkodtam nem akartam megszabadulni tőle.
- Seb ezt most miért csináltad?- elcsukló hangon kérdeztem.
- Csak ki szerettem volna fejezni azt, hogy mennyire szeretlek még mindig. Tudom, hogy nem engem választottál és ezt tiszteletben is tartom, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Hidd el bármit meg tennék csak azért, hogy újra barátként tudják rád tekinteni, de eddig még nem találtam egyetlen egy megfelelő módszert sem. Kérlek, ne haragudj rám, amiért sikerült felkavarnom az érzéseidet nem ez volt a célom. Igazából arra számítottam, hogy kidobsz a lakásból és elküldesz, de mást tapasztaltam és ezt még rosszabb átélni. Kérlek, bocsáss meg nekem, csak szeretlek ennyi a mentségem.
- Seb….én szeretlek- nyöszörögtem
- Gondoltam, de tudom, hogy Lucas mellett fogsz maradni. Nem kérhetem azt tőled, hogy hagyd ott, hiszen nem irányíthatlak és nem is akarlak- zárta le a mondani valóját.
- Csókolj meg kérlek- néztem rá könnyes szemekkel.
- De azt nem lehet- csóválta a fejét.
- Sebastian Vettel csókolj meg- kicsit erélyesebben rászóltam.
- Kicsim nem merem, mert lehet, nem tudnám magam visszafogni és több ostobaságot nem követhetünk el.
- Az utolsó csókunk legyen ez, könyörgöm.
- Rendben.
Kínzó lassúsággal hajolt az ajkaimhoz, ahogy az említett testrészek egymáshoz értek a levegő felforrósodott körülöttünk. Egyre jobban hozzásimultam már amennyire engedte a pocakom. A kezem vándorútra indult a testen, de megfogta kezem és eltávolodott az ajkaimtól.
- Csak csókról volt szó- levegő után kapkodva közölte.
- Tudom- hajtottam le a fejem.
- Köszönök mindent Lau, de jobb lesz, ha megyek, mielőtt még több hülyeséget követnék el.
- Rendben. Ha szépen megkérlek, felvinnél a szobámba?
- Persze.
Szépen lassan felballagott velem a szobámba és óvatosan elfektetett az ágyon egy apró puszit nyomott a homlokomra majd kisétált a szobából és talán az életemből is végleg. Újra sírni kezdtem, hiszen eddig se tudtam lezárni a Sebastiannal való kapcsolatomat és ezek után még nehezebb lesz. Miért ilyen nehéz a felejtés? El kell felejtenem, itt van Lucas és a kicsi ők a családom Seb csak egy szerelem volt a sok közül, de ez a szerelem hagyta a legmélyebb nyomott bennem. Próbáltam egy kicsit pihenni, de nem igazán jött össze. Előkaptam a laptopom és régi képeket néztem, ahol Seb és én még egy párt alkottunk. Egyszerűen ragyogtam mellette viszont most ez a ragyogás egyáltalán nem látszik rajtam. Közben kaptam egy sms-t Luctól, ma este a szállodában alszik. Most ennek egy kicsit örültem is. Egész sokáig maradtam fent nem tudtam pihenni. Amikor épp elaludtam volna, valaki rátenyerelt a csengőre, és nagyon nem akarta abbahagyni. Szépen lassan lesétáltam és meglepetésemre apa állt az ajtó túl oldalán.
- Te mit keresel itt?
- Köszönöm a kedves fogadtatást, amúgy hozzád jöttem.
- Hajnali 1-kor?- közben beljebb tessékeltem.
- Igen, mivel már órák óta figyeltem a házat és láttam, hogy sokáig világosság van, de mozgást nem, érzékeltem ezért jobbnak láttam, hogy átjöjjek és leellenőrizzek mindent- válaszolt apa nyugodtan.
- Várj, akkor te most kémkedsz utánam?
- Nem, csak Kiminél voltam és figyeltelek közbe.
- De mit kerestél te a finn srácnál?- felháborodva kérdeztem.
- A jövő évi szerződéséről beszéltünk, de igazad van, mert figyelni is akartalak, mert féltelek- ölelt át.
- Ahj apa, nem tudok rád haragudni.
- Viszont kérni szeretnék valamit. Vagyis inkább jó lenne, ha bele mennél- kicsit félve nézett rám.
- Mondjad, max nemet mondok- mosolyogtam rá.
- Arra gondoltam, hogy talán a nevemre vennélek. A lányom vagy és szeretlek, nem szeretném eltitkolni, hogy ilyen szép és okos lányom van. De, ha nem akarod, akkor se fogok megharagudni.
- Ez most kicsit meglepett, de szívesen leszek törvényesen is a lányod.
- Ohh ennek nagyon örülök, akkor 2-3 hét múlva be is adhatjuk a kérelmet, de nem lesz rövid idő, amíg mindent elintéznek. Még anyuddal is meg kell beszélni, az ő bele egyezése se ártana.
- Nah az még nehéz feladat lesz. Minden erejével azon van, hogy ártson neked és nekem- sóhajtottam fájdalmasan.
- Nem baj megoldjuk fel a fejjel kis lány!- ölelt át és kaptam két puszit.
- Köszönöm apa, nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled.
Egy kis ideig még beszélgettünk majd visszamentem aludni. Apró csókokra keltem fel, amelyek kényeztették az egész testem. Lassan kinyitottam a szemem és Lucas mosolygott rám.
- Jó reggelt angyalom- csókolt meg.
- Neked is szépfiú- hozzábújtam.
- Kérlek, öltözz fel és gyere le- ezzel ott hagyott.
Álmosan felkeltem majd fogmosás és zuhanyzás után tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. Mit vegyek fel? Végül a választásom egy kék rucira esett. Lassan elindultam lefele. A lépcsőt végig rózsaszirmok és gyertyák borították Lassan lépdeltem lefele, az egész házat átjárta a rózsa illat. A nappaliba még több virág volt, a hifiből egy halk zene szólt. Lucas ott állt velem szemben egy szál vörös rózsával a kezében. Elé léptem és kérdőn néztem rá.
- Ezt most miért csináltad?
- Cssss. Most én hagy beszéljek, kérlek.- letérdelt- Laura Martinez leszel a feleségem?
- Lucas én……
- Ha nem akarod, akkor várhatunk még- mosolygott rám.
- Nem Lucas, hozzád megyek- felhúzta a gyűrűt majd érzékien megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése