Az eljegyzést követően folytatódót a buli. Kimi tovább táncolt, de most már birtokba véve az asztalt is. Nem sokkal később két dekoratív hölgy jelent meg, akik pezsgőt kínáltak a vendégeknek. Sikeresen elcsentünk egy-egy pohár pezsgőt és épp bele kortyoltunk volna, amikor két kéz kiemelte a kezeinkből a poharakat.
- Nektek ezt nem lehet!- parancsolt ránk Eddie.
- De, egy kis pezsgőtől még nem lesz semmi bajunk se- próbálta győzködni a párját Móni.
- Akkor sem lehet!- helyeselt Luc.
- Ahj, Luc ne már- próbáltam én is kedveskedni a barátomnak, de nem sikerült.
- Tessék, ezt megihatjátok!- kaptunk egy-egy narancslével töltött poharat.
- Köszi- dünnyögtem halkan.
A fiúk eléggé sokat ittak, de most Lucas jó fiú volt, mert nem rúgott be annyira. Hajnal 2 körül visszaindultunk a szállodába, és gyalog. Mi lányok mentünk elől, a fiúk pedig követtek minket, bár egyszer kétszer találkoztak az utcákon lévő padokkal, és olyankor morogtak-, hogy került ez ide?- mi pedig jókat nevettünk rajtuk. Félúton Kimi és Fer egymásra találtak, énekelni kezdtek, egy finn-spanyol mixet hallgathattunk végig. Még sohasem láttam ilyen részegen a spanyol barátunkat, de vicces látvány volt. Szegény Raqu csak fogta a fejét. A szállodába beérve kicsit megijesztettük a recepciós csajszit, de mikor meglátta, hogy vannak a csapatban értelmes személyek is, megkönnyebbült. Nehéz feladat volt a srácokat lepakolni, Raqu bajlódott is a spanyol bikával rendesen, de végül csak belökdöste az ajtón. Sajnos nem sokat aludhattunk, mivel 9 órára már a repülőtéren kellett lennünk. Nem is kell mondanom, hogy az összes srác napszemüvegben jelent meg, bár szakadt az eső ők akkor se váltak meg tőle. Az úton szinte mindenki aludt, én egy kis idő elteltével felkeltem, de körülöttem mindenki más még álomvilágban járt. Előkerestem az MP3 lejátszómat, és épp bekapcsolni készültem, amikor két elég ismerős morgolódásra lettem figyelmes. Tudom nem szép dolog a hallgatózás, de most muszáj volt.
- Még mindig szereted Laut?- érdeklődött a finnek büszkesége.
- Hogy is ne szeretném-sóhajtott fájdalmasan Seb - de ezt szépen elcsesztem. Tudod még egyetlen egy lány iránt se éreztem ilyen szoros kötődést. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, vele minden más volt. De elkövettem egy hatalmas hibát, hidd, el mindent máshogy csinálnák, de az időt nem fordíthatom vissza. Most boldog, de nem mellettem, talán tényleg jobb így, mert lehet, hogy én csak fájdalmat tudnék neki okozni. Ahjj milyen jó lenne, ha az én kicsikémet várná, de nem. Bele kell törődnöm Kimi. Pedig pokolian szeretem- fejezte be a mondani valóját a kis német.
- Ezen még segíthetünk, van egy ötletem.
- Mégis mit akarsz csinálni?- hitetlenkedve kérdezte Sebi.
- Majd meglátod.
Még mindig szeret, és szenved. Hiába mutatja azt felém, hogy mindent elfelejtett és csak barátként néz rám, ha ez az egész hazugság. Miért teszi ezt velem? Nem értem. A fejem Luc vállára hajtottam, és álomba sírtam magam. Mikor felkeltem már nem a repülőn voltunk, ha jobban körül néztem máris ismerős volt a helyszín, mégpedig a szobánk volt az. Leballagtam a konyhába és ott volt az egész kis csapat, Sebi és Kimi hiányzott csak.
- Jó reggelt álomszuszék!- Luc a karjaiba zárt.
- Nektek is jó reggelt- válaszoltam álmos hangon.
- Kicsim nem baj, hogy ha maradnak egy párnapra a többiek?- érdeklődött Lucas.
- Nem. Sőt kérni akartam őket- mosolyogtam a többiekre.
Kicsit felfrissítetem magam és próbáltam emberi külsőt ölteni. Még mindig az a kis beszélgetés játszódott le újra és újra a fejemben. Miután ezt az érzést sikerült valamelyest elzárnom lementem a többiekhez. A csajok a nappaliban ücsörögtek, amíg a fiúk a konyhában beszélgettek.
- De rég voltunk így együtt négyen- sóhajtott Kira.
- Hát elég régen- helyeseltem.
- Lau! Itt van a kedvenc kis filmünk?- vidáman kérdezte Bogyó.
- Persze, már hozom is.
Pár percen belül már el is indult a DVD. A kedvenc filmünk a Valami Amerika 2. A srácok bejöttek, hogy megnézzék min nevettünk ilyen jól, de nem értettek belőle egy szót se. De a mai vacsorát rájuk bíztuk, kicsit meg is sértődtek. Eddie kiosztotta a feladatokat, de a többiek inkább engedelmeskedtek, nem mertek visszaszólni. Épp az egyik táncjelenetnél tartottunk, amikor beléptek a fiúk és megdermedve nézték a képernyőt. http://www.youtube.com/watch?v=8a5Xp-pdf10&feature=related
- Huhh ilyen rendőr én is lennék- mondta halkan Lucas.
- Komolyan?- kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha ilyen csajokat kell leszerelni és még meg így, simán elvállalnám- nevetett.
- Akkor figyelj szívem, ha egyszer is meglátom, hogy ilyesmiket csinálsz, a lányokkal akkor kasztrállak- mosolyogtam rá angyalian.
A többiekből kitört a nevetés, amíg Lucas eléggé elpirult, és gyorsan visszarohant a konyhába. Nagyon jó kis estét töltöttünk el a többiekkel, de most alkohol nélkül. A fiúk este pókereztek mi pedig kidumáltuk az összes jó pasit a környékünkön. Másnap egyedül maradtam, mert Lucasnak el kellett utaznia egy PR- vacsorára. A bólogatós kis kutya jött érte (Timo). Kicsit örültem is a csendnek. Előkaptam a kedven könyvem és leültem a kanapéra közben forró csokit kortyolgattam. Teljesen belemerültem az olvasásba, de halk zenére lettem figyelmes és nem bent szólt. Ki sétáltam a kertbe és egy gitározó Sebit pillantottam meg. Meglepődtem a látványtól, de mikor meghallottam, hogy magyarul énekel akkor végem volt, a könnyeimen nem tudtam tovább uralkodni, záporként hullottak a földre. http://www.youtube.com/watch?v=bB_ieUNy3j0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése