3. rész

Másnap korán kellett felkelnem ennek pedig nagyon nem örültem. Sose szerettem korán kelni ezért sokszor el is késtem a suliból. Azért erőt vettem magamon és kivánszorogtam a fürdőbe. Félóra múlva emberi külsővel jelentem meg a halban. Apával és a pilótáinkkal megreggeliztünk, bár a srácok csak müzlit és gyümölcsöt ehettek, amíg én a finomabbnál finomabb péksütik közül válogathattam. Jessica most is ragyogott és sugárzott róluk a szerelem. Kicsit el is szomorodtam, mert eszembe jutott David. Nagyon hiányzik még sose voltunk ilyen távol egymástól. A reggeli után együtt indultunk a pályára. Apa egész úton veszekedett velem.

-         Lili légy szíves vedd fel a csapat felsőt- szólt rám apa immár negyedszer.

-         Én ugyan fel nem veszem- utasítottam vissza.

-         És mégis miért nem, ha szabadna tudnom?

-         Csupán azért mert nem vagyok a csapat tagja, és nem is leszek az. Szóval nem veszem fel- zártam le a beszélgetésünket.

-         De, fel kell venned. Mert különben szétszednek az újságírók. Így legalább azt hiszik, hogy egy új alkalmazott vagy és nem kezdenek el pletykákat generálni.

-         Nem lenne egyszerűbb, hogy elmondod mindenkinek az igazat. A lányod vagyok, nem kell tagadni- sértődötten fordultam az ablakhoz.

-         Ha elmondom, akkor nem fognak rólad leszállni. Vagy esetleg azt szeretnéd, hogy kövessenek mindenhova?

-         Még csak az hiányozna. Kösz inkább kihagyom. Inkább leszek egy kis pincér csaj, majd kérek a felsőmhöz egy kis köténykét és elvegyülök rendben?- a két pilóta hangosan felnevetett a kijelentésemen. – Ti meg ne nevessetek! Nem mondtam semmi vicceset.

-         Értettük kisasszony! Azért majd egy kávéval meglephetsz minket, ha már pincér leszel- nevetett rajtam Lewis.

-         Köszi. Azt hittem te legalább nem fogsz röhögni rajtam, de elárultál. Haragszok rád jobb, ha tudod.

-         Sajnálom, hogy csalódtál bennem. Esetleg kiengesztelhetlek valahogy? Egy süti délután?- mosolygott rám.

-         Rendben. Talán így elnyered a bocsánatomat- rányújtottam a nyelvemet. A többiek pedig tovább kacarásztak

Alig vártam, hogy megérkezzünk a pályára. Mérgesen kipattantam a járműből és magamra húztam az „egyenruhát”. Miután ez is meg volt elindultam a pálya felé, de pár méter múlva megálltam, hiszen azt se tudom, merre kell menni. A férfitársaság és persze Jessica nevetve jöttek utánam. Kicsit sértődötten ballagtam a többiek után. Mindenhol hatalmas kamionok tornyosultak. Rengeteg munkás lézengett a bokszok körül, és ahogy említette apa tényleg mindenhol ott voltak a sajtó képviselői. Szerencsére nem vettek észre, így elvegyülhettem a tömegben. A bokszunk egész tágas volt és barátságos. Jenson, Lewis és apa elvonultak csapatmegbeszélésre én addig felkerestem a csapat büféjét és egy nagy adag kávéval tértem vissza az asztalomhoz. Itt még ahhoz képest csend is volt így tudtam kicsit gondolkodni. Nagyon hiányzik az otthonom és David is. Sokan biztosan örülnének, ha egy egész évadot a száguldó cirkusszal tölthetnének, nekem pedig mindez megadatik, de nem tudom értékelni. A hatalmas üveg ablakon keresztül néztem, ahogy a homok gyönyörű táncot jár a széllel olyan felszabadító érzés lehet szállni céltalanul a nagyvilágban. A gondolkodás menetemet Jess szakította félbe.

-         Szia csajszi- huppant le mellém a mindig mosolygós lány.

-         Szia Jessica- mosolyogtam rá.

-         Ugye nem zavarok?- érdeklődött kedvesen.

-         Nem csak gondolkodtam - közben megkavartam még párszor a kávémat.

-         És megtudhatom miről? Persze, ha túlságosan nagy titok, akkor nem kell elmondanod

-         Nem titok. Csupán azon töprengtem, hogy miért kell nekem itt lennem. Legszívesebben máshol lennék valaki mással- sóhajtottam.

-         A barátoddal?- ő is megkapta a rendelt italt.

-         Igen. Tudod az volt a tervünk, hogy körbeutazzuk a világot és a szegényebb családoknak segítünk amibe tudunk. Nekem megadatott minden földi jó, de van, akinek küzdenie kell a mindennapi betevőért is. Szegénység és nyomor uralkodik a világ egyes részein, de ezt nem kell mondanom- Jess bőszen bólogatott- Szóval szerettem volna segíteni. A barátom pedig orvosnak akar tanulni, csak sajnos még nem gyűlt neki össze elég pénz, hogy elkezdhesse a tanulmányait. Mielőtt megkérdeznéd, miért nem kértünk segítséget aputól el kell mondanom, hogy nem kedveli Davidet. Szerinte csak a pénz miatt van velem. De, ez nem igaz, mert ha tényleg így lenne, akkor rég lelépett volna, mert apa nem segít nekünk. Amikor meg említettem ezt az utazást akkor is kiabált velem. Így kerültem ide- a mondandóm végére már Jess is elégé elgondolkodott.

-         Remélem sikerül elérned a célodat és segíthetsz az embereken. Apud pedig biztos csak félt- biztatásként megfogta a kezem.

-         Tudom, hogy félt pedig nem kellene. Már lassan 3 éve vagyunk együtt, és ha csak a pénz miatt lett volna velem már rég dobott volna.

-         Ebben igazad van. Szerintem jól fogod magad itt érezni. Sok kedves és jó fej srác fog körül venni. Csak vigyázz velük.

-         Van barátom így esélytelen, hogy valamelyik srác szóba jöjjön nálam- vigyorogtam Jessicára.

Pár percig még beszélgettünk majd neki mennie kellett. Én pedig úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Most már több ember rohangált fel-alá és néha elég viccesek voltak. Találtam egy padot, ami még árnyékos helyen volt és gyorsan el is foglaltam. Pár pillanat múlva a telefonom csörgésére lettem figyelmes, ahogy a kijelzőre pillantottam rögtön mosolyogni kezdtem.

-         Szia, Kicsim- szólt bele David.

-         Szia, Hercegem, mi újság?- érdeklődtem vidáman.

-         Van egy jó és egy rossz hírem- érződött a hangján, hogy nem túl vidám.

-         Ohh- nyugtáztam.

-         Most kivételesen a jóval kezdem, mert abból következik a rossz.

-         Rendben. Hallgatlak.

-         Szóval ma kaptam egy levelet az egyik híres orvosi egyetemről, felvettek. Viszont el kell utaznom Miamiba mivel ott található az iskola. Holnap reggel indulok és miután elintéztünk minden papírt kezdhetem is a sulit.

-         Ennek örülök, büszke vagyok rád. Sejtem mi a rossz híred- válaszoltam lehangoltan.

-         Tudod jól, hogy szeretlek, de ez így nem fog menni, hogy talán félévente találkozunk egyszer. Ennek nem lenne semmi értelme. Nem láncolhatlak magam mellé addig, amíg el nem végzem, a sulit az nem lenne szép húzás tőlem. Mindennél fontosabb, hogy boldogan lássalak ezért úgy gondoltam jobb lenne, ha szakítanánk.

-         Értem. Egyet értek veled és én is szeretlek- suttogtam.

-         Bocsi most mennem kell pakolni. Vigyázz magadra! Puszi.

-         Rendben. Te is vigyázz magadra és sok szerencsét- búcsúztam el.

http://www.youtube.com/watch?v=ljN-3o6F4kU&feature=related