Még most se hiszem el, hogy mennyasszony vagyok. Sose gondoltam volna, hogy pont Lucas kéri meg a kezem, de nagyon örültem neki. Az égész kis csapatott felhívtam és közöltem az örömhírt. Mindenki örült, még Seb is bár nem volt felhőtlen az öröme, de nem akart minket megbántani ezért azt a látszatott keltette, hogy örül. Még volt egy hetünk a brazil nagydíjig. Így ezt kihasználva rengeteget pihentünk és egymással is foglalkoztunk. A szokásos vizsgálatokra most Luc is elkísért, hiszen ekkor derült ki, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e az első gyermekünk. Mindketten izgatottan vártuk az orvos megállapítását, és nekem lett igazam. Kislányunk lesz. Persze a büszke apuka is ragyogott a hír hallatán. Elérkezett a kedd és mi boldogan vágtunk neki Brazíliának. Most mindenki külön utazott, szokatlan is volt a csend, de azért jó is volt egy kicsit.
- Igazán maradhattál volna otthon, nem kellene ennyit repülnötök- simogatta meg az arcom Lucas.
- De, hát ennyi jó pasi nélkül nem bírnám ki- mosolyogtam rá.
- És még is kik azok a pasik?
- Hát először is te, bólogatós kiskutya, Vitaly, Jaime, Fer, Felipe stb- soroltam a neveket.
- Ki az a bólogatós kiskutya? Ismernem kellene?
- Ismered, hiszen Timo az- nevetve feleltem.
- Te lány, miket ki nem találsz- átölelt majd megcsókolt.
A szállodába gyorsan lepakoltunk, és indultunk is a pályára. Ahhoz képest, hogy november van egész jó idő volt. Valahogy nekem is nagyon jó a kedvem. Végig mosolyogtam az utat. Luc épp a csapathoz sietett, amikor megállította a csapattársa.
- Szia Lau- köszönt kedvesen.
- Szia kisku…. Timocska- nevettem rá.
A srácok beszélgetni kezdtek én pedig egy ideig figyeltem őket, majd mikor Timora pillantottam kitört belőlem a röhögés.
- Kicsim minden rendben van? Jól vagy?- kicsit aggódva érdeklődött a vőlegényem.
- Persze, persze csak…- nem tudtam befejezni újabb nevetés hullám tört rám.
- Laura! Hahó! Térj magadhoz- picit megrázott Lucas, de én tovább nevettem.
- Nos, fiúkák én most meglesem a többieket, legyetek jók és édes vigyázz arra a formás kis hátsódra- kacsintottam rá.
Elindultam a paddockba már szinte mindenki itt volt. Sőt a sajtó is, de hát ők mindenhol ott vannak. Mosolyogva sétáltam tovább, amikor egy szőke csajszi megállított.
- Bocsi, nem láttad véletlenül Timot?- érdeklődött.
- Timot???? Áhhh őt persze… arra van- közöltem vele röhögve.
- Köszi - kicsit furán nézett rá, és sietősen távozott.
Tovább folytattam a kis utamat, nem is tudtam, hogy hova kellene menni, így a Ferrari boxát pillantottam meg legelőször így benéztem a srácokhoz. Pár szerelő dolgozgatott az autón, de Fert nem láttam ezért kértem egy kis segítséget. Az egyik igen helyes srác útba igazított. Benyitottam a kis szobába ahol a spanyol barátom elég hiányos öltözetben volt, és Raqu is ott volt, aki szintén nem volt túl öltözött.
- Lau….te mit keresel itt?- zavarodottan kérdezte Nando.
- Én csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy és, hogyan álltok a kocsival, de ahogy elnézem te már elég jól ÁLLsz- kuncogtam.
- Lau jól vagy?- tápászkodott fel Raqu.
- Istenien vagyok, de tényleg nem zavarok tovább már megyek is, sziasztok - bazsalyogva léptem ki tőlük.
Fert már meglátogattam így tovább mentem. A következő célpont a Renault boksza volt. Itt sokkalta többen voltak és mikor megláttam a keresett személyeket szinte futottam hozzájuk.
- Itt van az én kedvenc szerelmes párom- öleltem meg őket.
- Mi is örülünk neked Laura- üdvözölt Bogyó.
- Annyira édes páros vagytok, el sem hiszem, hogy ti együtt vagytok.
- Köszönjük a bókot- válaszolt Vitaly.
- Jajj te nagy mackó gyere, már ide hozzám adni akarok egy puszit- böktem a mutató ujjam az oroszra.
- Azért ne vedd el tőlem- fenyegetett meg a barátnőm.
- Nyugi nem akarom.
Még egy kis ideig beszélgettem velük, de még mindig nagyon jó kedvem volt. Rég éreztem magam ilyen felszabadultnak. Dél körül „haza” indultam. Sebet nem találtam sehol se pedig beszélni szerettem volna vele, de szerencsére Mark itt volt.
- Szia Mark- üdvözöltem az ausztrál srácot.
- Szia Laura rég láttalak- kaptam tőle két puszit.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan.
- Az öreg nénikét hol hagytad?
- Hogy kit?- értetlenkedett a pilóta.
- A barátnődet- nevettem el magam.
- Jah, hogy ő. Most dolgozik és különben sem öreg- fedett meg.
- Ahhan értem. Biztos otthon kötöget vagy hasonlók, az ő korában már úgy is ezt csinálják a hölgyek- morfondíroztam el.
- Nah ezt most fejezd be, nincs senki más, akit esetleg boldogíthatnál a hülye kérdéseiddel?- kicsit kezdett mérges lenni.
- Nem kell így mellre szívni, kis kenguru és nem tesz jót neked, ha sokat ugrálsz- mosolyogtam rá.
- Én inkább megyek- pá-t intett és ott hagyott.
Felsétáltam apa irodájába fáradtnak éreztem magam. Szinte már vonszoltam magam és alig vártam, hogy a kényelmes díványon elnyúljak. Kipihenten keltem fel, bár még a szemeimet nem nyitottam ki mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Szépen lassan visszatértem a valóságba és az egész kis csapat ott állt ellőttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése