46. rész

Másnap bejártuk Luccal a közeli boltokat, ugyanis megfelelő buli ruha után kutattam. Lassan kezdek minden kedvenc ruhámat kihízni, nem mintha bánnám, hisz babánk lesz, de akkor is már az ötödik áruház bejárása után valahogy mégse voltam olyan boldog. Már Sebit is felhívtam, hátha van, ötlete hol szerezhetném be a megfelelő ruhát, de ő is tanácstalan volt, így tovább keresgéltünk. Kezdtem feladni, amikor megláttam az egyik butik kirakatában a megfelelő öltözetet. Egy rövid ruhára esett a választásom, kék alapon fehér minták voltak és nyakban megkötős. Lucas szerint túl vékony és rövid a ruha, de akkor is megvettem. Mire hazaértünk már dél is elmúlt, gyorsan megebédeltünk majd kicsit lepihentünk és máris 4 óra volt. Elmentünk zuhanyozni, de külön-külön. A hajamat megszárítottam és egy kicsit begöndörítettem és hagytam, hogy a vállamra omoljanak a fürtök. A sminket se vittem túlzásba csupán egy kis szempillaspirált és szájfényt vittem fel az arcomra. Lucas egy fekete farmert és egy kék pólót viselt. Nyolc órára mindketten elkészültünk, s nyugodtan elindulhattunk Sebihez. Kb. fél óra autókázás után meg is érkeztünk a buli helyszínére. Nem volt nehéz megtalálni a kis német házát, ugyanis rengeteg kocsi állt a ház előtt, és jól hallható volt a zene is az utcán. A kis német nyitott nekünk ajtót, de már szinte húzott is be. Igazából nem sok ismerős arcot láttam, de egy biztos rengetegen voltunk. Mindenki táncolt, és ahogy láttam Jaime szolgáltatta a zenét. A konyhába mentünk, ahol a nyugisabb és „öregebb” társaság foglalt helyet. Név szerint Fernando, Raquel, Vitaly és Sebi is velünk tartott.
- Én, még nem ismerlek, Raquel vagyok- lépett közelebb a mosolygós spanyol lány és megölelgetett.
- Én, pedig Laura- örültem, hogy ennyire közvetlen.
- Jó estét mindenkinek!- esett be az ajtón a finnek büszkesége.
- Szia- köszöntem halkan.
- Áhhh, te lehetsz Laura ugye? - Mosolygott rám.
- Igen én lennék, te pedig a híres neves Iceman
- Én bizony- húzta ki magát.
- Örülök, hogy megismertelek szépség, de most mennék vissza táncolni, a drága Jaime épp a kedvencemet játssza (http://www.youtube.com/watch?v=rJamRV_04G4&feature=related) – a fenekét rázva és énekelve hagyott ott minket.
- Ezek a finnek- rázta a fejét Nando.
- Igazán táncolhatnál te is. Én úgy tudom, hogy a spanyoloknak jó a ritmus érzékük- mosolyogtam rá angyalian.
- Az lehet, de én nem tudok táncolni, amúgy szépen növekszik a pocid.
- Köszönöm. Nálatok mikor lesz kis Fernando?- tettem fel kérdésem, de talán nem kellett volna, hisz az eddigi mosolygós arcuk teljesen elkomorult.
- Ha, a drága feleségem rászánja magát- motyogta halkan.
- Seb, kérdezhetek valamit?- terelte el a témát Fer, amilyen gyorsan csak tudta.
- Persze.
- Szóval… ezt olyan nehéz, de te most a fiúkat vagy a lányokat szereted? Esetleg mindkettőt, nem mintha zavarna, nehogy azt hidd csak fura.
- Drága Fer, mi csak szívattunk titeket, ez csak egy kis játék volt. Én 100%-osan a lányokhoz vonzódom- mondta szinte már-már nevetve Seb.
- Akkor jó- látszódott rajta, hogy most már nyugodt.
- Én, viszont szeretlek Ferni- súgta a fülébe Rob és átölelte.
- Haver jól vagy?- tolta el magától ijedten a lengyelt.
- Jól, csak szeretlek- és újra átölelte, a csípőjét szorosan hozzányomva a spanyol bikához.
- ROBERT!- kiáltotta el magát a felbőszült bika.
- Mi a baj édes- simogatta meg az arcát Rob baba.
- Te részeg vagy, nem is kicsit.
- KIMI? A tanítványodra ráférne egy kis oktatás még- kiabált ki Seb a finnek.
- Jajj mi a baj, Rob baba? Gyere, velem még van egy két lecke- majd kézen fogta a barátját és együtt távoztak.
- Te jó ég, milyen buli ez?- nevetett Lucas.
- Mi már csak így szoktuk- jelent meg Vitaly, egy szöszivel az oldalán.
- Értem- elég megvető pillantásokat küldtem a kis lotyó felé.
- Én most kimennék egy kicsit a levegőre- adtam egy puszit Lucasnak, és elhagytam a kis társaságot.
Leültem az egyik kerti bútorra és néztem a csillagos eget, olyan szép volt és gyönyörűen ragyogtak az égen. Jó volt kicsit egyedül lenni, de nem sokáig élvezhettem a magányt, mert Raqu huppant le mellém.
- Remélem nem baj, hogy kijöttem hozzád- mosolygott rám kedvesen.
- Nem, sőt örülök.
- Kérdezhetek valamit? Még mindig szereted Sebastiant?- óvatosan kérdezte.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Túl hamar a szívembe zártam, velem volt az életem talán egyik legnagyobb változásánál. Sokat köszönhetek neki, és örökre a szívembe zárom, egy kis darab csak is miatta fog dobogni- az ég felé emeltem a tekintetem, de akkor is éreztem, hogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon.
- Szóval még mindig szereted- összegezte a halottakat Raqu.
- Igen, de már nem tudnék megbízni benne. Most itt van Lucas és a pici ők a legfontosabbak.
- Ez igaz, de hallgass rám talán még nincs minden veszve. Csak nehogy későn jöjjetek rá, mert akkor már nem biztos, hogy megfelelően tudtok cselekedni.
- Köszönöm, bár ezt most nem nagyon értem- öleltem át.
- Idővel megfogod.
- És nálatok mi van a baba témával?
- Igazából én is szeretnék, de nem most. Talán 1-2 éven belül már késznek érezném magam egy gyerek felnevelésére. Meg most a zenekar is rengeteget lép fel, sok a munkám, de én is szeretnék már egy babát vagy akár többet is. Szeretem, imádom Fert és csak is tőle akarok gyerekeket, csak ő ezt valahogy nem hiszi el. Rengeteget vitatkoztunk e miatt, de már most ott tartok, hogy feladom a karrierem, ha neki ennyire fontos- kicsit elszomorodott, hiszen ő sem szeretné feladni azt, ami az életében jelen pillanatban majdnem a legfontosabb, azaz a zenélés.
- Meg kell értenie Nandonak, csak nem lehet ennyire fafejű- hisztiztem egy kicsit.
- Nem érti, ez az örült spanyol- nevette el magát az újdonsült barátnőm.
- Menjünk vissza oké?- kicsit fáztam, így jobbnak láttam, ha bemegyünk.
Mit ne mondjak, csodás látvány tárult elénk a fiúk a bárpulton táncoltak elég hiányos ruházatban és egészen egymáshoz simulva. Raquval csak röhögtünk rajtuk, jó kis esténk volt.