47. rész

A másnap reggel elég hisztisen indult, én épp a konyhában tevékenykedtem és próbáltam valami tápláló reggelit készíteni. Közben dudorásztam egy magyar dalt. http://www.youtube.com/watch?v=2X1HuowuW-0&playnext_from=TL&videos=TFOkKjgTZdE Halk lépteket hallottam a háló felől, így valószínű az enyhén másnapos barátom kelt fel. Leült velem szemben, de nem szólt csak nézett rám ártatlan boci szemekkel.
- Fáj a fejem – dünnyögte, közben a konyhapultra hajtotta a buksiját.
- Vegyél be gyógyszert. Különben is minek ittál annyit, ha nem bírod?- folytattam a reggeli készítést.
- De én nem is akartam inni, leitatott az az örült spanyol- mentegetőzött.
- Persze. Viszont mi jól szórakoztunk, nagyon kívánatosak voltatok az asztal tetején egy szál boxerben- oda léptem hozzá és megcsókoltam
- Szóval akkor jó este volt. Bár én alig emlékszek valamire- összegezte.
- Az se rémlik, hogy egy ideig Fer ölében ültél?- kérdeztem nevetve.
- Mi van? Mit csináltam én?- teljesen magához tért.
- Igen drágám ott ültél. Ugyanis a mi kis spanyol bikák elfáradt a táncba és leült, ti pedig nagyon nagyon jól éreztétek magatokat alig fértetek az asztalon. Elvesztetted az egyensúlyod és leestél egyenesen Nando ölébe, de aranyosak voltatok.
- Hmm akkor tényleg jó buli lehetett- nem bírta tovább besétált a nappaliba és elfeküdt a kanapén.
- Pihend ki magad, mert holnapután indulunk- a kezébe nyomtam egy nagy bögre kávét.
- Hova megyünk?- teljesen meglepődött.
- Japán. Suzuka. Verseny. Rémlik?
- Jah tényleg- visszadőlt és pihent.
Egész nap pihent Lucas, remélem, most már megtanulja, hogy ne igyon olyan, sokat mert nem bírja. Nem tudom, hogy a kis csapat többi tagja hogyan kelt fel. Délután Jaime küldött egy e-mailt, hogy menjünk együtt Japánba, és mindenkinek kötelező a megjelenés ugyanis vasárnap este tart egy kis bulit, ahol az összes barátnak ott kell lennie. Gyorsan elrepült ez a két nap, már a Svájci repülőtéren gyülekeztünk, vártuk a finn barátunkat, aki felajánlotta a magángépét erre a hosszú útra. Pár órán belül már úton is voltunk a felkelő nap országába. Fárasztó és hosszú út volt. Ami nagyon idegesített az Vitaly viselkedése volt. Egy szót sem szólt Bogyóhoz, sőt nem is akart a közelébe lenni. Sürgősen el kell vele beszélgetnem, ezt nem csinálhatja tovább. Rendben megbántotta, de akkor is. A japán rajongók szinte extázisba estek mikor meglátták mennyi pilóta érkezik egyszerre. Még Eddiet is meglátogatta pár rajongó, amin kicsit meg is lepődött, de örült is neki. A szállodába elég lassan jutottunk el, ugyanis szét akarták választani a kis társaságot, de mi nem hagytuk, így kerestünk egy új hotelt ahol együtt lehetünk. Egy egész emeletet elfoglaltunk. Nem is volt másra erőnk, így egy gyors vacsi és zuhany után mindenki nyugovóra tért. Másnap már jelenésünk volt a pályán, ez a sok japán férfi komolyan mondom, már hülyének éreztem magam. Bárhova néztem ugyanaz az arc tekintett vissza rám. Mindegy végül is már csak pár napot kell itt eltöltenem. Vidáman sétáltunk be a csapathoz, ahol nagy csend fogadott.
- Lau te itt?- apa teljesen meglepődött.
- Igen itt vagyok. Miért nem kellene?
- De, csak nem akartam, hogy ki gyere itt túl nagy a tömeg és féltem a babát és téged is- közben kivezetett Chris a boxból.
- De, apa már nagy vagyok, nem kell félteni- öleltem meg.
- Tudom, hogy nagy vagy, de akkor is féltelek téged is meg a picit is- kaptam két puszit.
- Nem kell aggódnod jól, vagyunk- mosolyogtam rá.
- Rendben, de holnap nem jöhetsz ki, te se és Móni se- parancsolt rám.
- Miért nem?
- Azért, mert mindketten babát vártok, és itt túl nagy tömeg meg az emberek kicsit furák stb. Ezt mondta Eddie is épp az előbb beszéltem vele.
- Ahj- szomorodtam el.
- Nincs apelláta. A szállodába maradtok és kész- mosolygott rám.
- Köszi apa- tovább durciztam.
- Amúgy bent vár egy nagy adag Milka csoki.
- Imádlak apa- a nyakába ugrottam, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglát.
Egésznap bent ültem a kis irodában nem mehettem ki az emberek közzé. Bár Móni se járt jobban ő ugyanis a Ferrarinál „raboskodott”. Alig vártam, hogy visszaérjünk a szállodába már untam ezt a bezártságot. Lucnak egy rendezvényre kellett mennie, így átmentem Mónihoz, aki szintén egyedül ücsörgött. Eddie is lelépett. Már mindenhol kerestük Bogyót és Kirát, de ők elmentek vásárolni. Egy kis idő elteltével nagy nevetések között megérkezett a másik két csajszi.
- Mi jót vetettek?- érdeklődtem.
- Majd mindjárt meglátjátok- válaszolt Kira, és már el is tűntek a fürdőben.
- Wáó ez dögös- véleményezte Moncsi.
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a8.jpg
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a6.jpg
- És mégis mire készültök ezekkel a ruhákkal?- érdeklődtem.
- Kicsit meglepjük a srácokat- közölte Kira.
- Én pedig visszaszerzem Vitalyt- mosolygott Bogyó.
- Ebben a ruciban könnyű lesz- kacsintott Móni az előbb említett leányzóra.
- Remélem is, már nagyon hiányzik.
Lassan mindenki visszament a szobájába, én egész hamar elaludtam még Lucast se vártam meg, kimerített a mai nap. Reggel nem sok kedvem volt felkelni, de összezártak minket a srácok. 3-3 könyvet nyomtak a kezünkbe, amik mind a gyereknevelésről szóltak. Pár óra alatt kiolvastuk, ugyanis egyik se volt több 100 oldalnál. Úgy döntöttük bejárjuk Tokió vásárló negyedét. Fogtunk egy taxit, de a sofőr, nem túl jól tudott angolul, de azért egy kis mutogatás segítségével csak eljutatott minket a célunkhoz. Tátott szájjal néztünk körül, itt minden olyan nagy és mindenből rengetek, dolog van. Egy kis templomszerű épület mellől indultunk el, ez volt a kiinduló hely. Rengeteg dolgot vettünk és sok-sok japán finomságot kóstoltunk meg. Két óra bolyongás után már fáradtnak éreztük magunkat így megpróbáltunk visszaindulni.
- Eltűnt a kis templom, és mi is eltévedtünk- ijedten néztem körül.
- Dehogy tűnt el, ott van- megfordult Móni is- Ez tényleg eltűnt- nyugtázta most már ő is.
- Hogy kerülőnk haza?- érdeklődött barátnőm.
- Nem tudom…. vagyis várj, felhívom, Kamuit ő csak tudja, hol is lehetünk pontosan- előkaptam a mobilom és már tárcsáztam
- Szia Laura vagyok
- Áhh Lau minek köszönhetem a hívásod?- érdeklődött a kis japán.
- Igazából segítened kellene, szerintem eltévedtünk, és nem nagyon akarnak segíteni a kedves járókelők.
- Hol vagytok most?
- Ha én azt tudnám, várj, van itt egy tábla. Nem tudom, mi van ráírva, de ha elmagyarázom, hogy mit is látunk, akkor lefordítod nekünk?
- Persze.
- Akkor figyelj. Szóval van itt egy ilyen szék formájú izé, aminek a teteje egy macskakaparáshoz hasonlít, és sok-sok vonal, és még egy ugyanilyen vonalak nélkül.
- Akkor ti a bevásárló központnál vagytok. Küldök, egy taxit 10 perc múlva ott van.
- Köszönöm
- Nah megyünk mindjárt haza- fordultam barátnőm felé.
- Ideje már. Unom ezt a sok japán embert, olyan kicsik meg mogorvák.
Igaza volt Kamuinak 10 perc múlva tényleg itt volt a taxi értünk, és nem sokára már a szállodában lehetünk. Kaptunk egy kis leszidást a párjainktól, de hát unatkoztunk és muszáj volt elmennünk egy kicsit. A hét további napjában jó kislányok voltunk, de a vasárnapot a pályán tölthettünk nagy nehezen sikerült kiharcolnunk. Elég izgalmas verseny volt, mivel a táv felénél leszakadt az ég. Mindenki rohant ki gumiért. Kisebb torlódás alakult ki a boxban, a McLaren csapat hibázott is egy kicsit, így Hamilton kereke két kör után megadta magát és elhagyva gazdáját gurult tovább. A kaotikus versenyt Webber nyerte, Button lett a második, míg Sebi a harmadik. Lucas 5 kör után kiállt. Ennyit a Virgin megbízhatóságáról. Pár óra múlva kezdődött Jaime bulija így mindenki egész hamar felszívódott a pályáról. 3 óra múlva már az egyik szórakozóhelyen voltunk, ami tele volt vendégekkel, igazából több mint felét ismertem, de volt, akit csak látásból. Leültem a narancslevem társaságában, amíg Lucas megtáncoltatta a lányokat. Az egyik mellettem lévő asztal felé tekintettem, ahol megláttam egy srácot, akit igazából nagyon is sajnáltam, de tiszteltem is. Ez a srác nem volt más, mint Nick Hamilton, Lewis testvére. Szegény srác már kis kora óta nagyon beteg, bár ezt nem mutatja a külvilág felé, hiszen mindig mosolyog és világot mindig a pozitív oldaláról nézi. Csodálom is, hogy honnan van ennyi ereje. Biztos rosszul eshet neki, hogy sose léphet a testvére nyomdokaiba, aki nagyon büszke rá. Nem egyszer nyilatkozta Lewis, hogy a testvére szeretettéből és biztatásából nyeri az erejét. Ezt eddig nem is értettem, de most már minden világossá volt, csak rá kell nézni erre a fiatal srácra, aki a betegsége ellenére tele van életkedvvel.
- Bocsi táncolsz velem?- lépett közelebb az említett srác.
- Persze nagyon szívesen.
Kellemes perceket töltöttem vele. Nagyon jó fej, jól nevelt srác. A tánc végeztével oda lépett hozzám Lewis.
- Köszönöm- súgta.
- Mit is?- értetlenül néztem rá.
- Azt, hogy táncoltál az öcsivel, ettől most nagyon boldog. Nicol sose fogalakozik vele, ezért nem is szokott próbálkozni pilóta barátnőkkel- magyarázkodott Lewis.
- Értem- csak ennyit tudtam mondani, ugyanis hirtelen az összes fény a színpadot világította meg.
Felcsendült a zene és a csajok bele kezdtek a táncukba. http://www.youtube.com/watch?v=RVrbVMYKc94 A srácok meg se tudtak szólalni, csak nézték a barátnőjüket, hogyan csábítják el őket újra és újra. Vitaly egy pillanat alatt megbocsátott barátnőjének hisz már csókkal köszöntötte. Végre minden rendbe jött. Jaime visszament a keverőpulthoz és újabb zenét játszott. Mindenki táncolt, de egyszer csak megszűnt a zene és Kirához lépett.
- Kérnék egy kis figyelmet- kiáltotta el magát bikuci.
- Now shut up and drive, Shut up and drive- énekelte tovább Kimi, közben táncolt, ám mikor eszmélt, hogy csak ő pörög abba hagyta.
- Szóval Kira, azt szeretném kérdezni- letérdelt- hozzám jössz feleségül?
- I… Igen- nyögte ki a barátnőnk, de rögtön a nyakába ugrott.
Egész este buliztunk, Kira teljesen a föld felett járt, de persze Jaime is nagyon boldog volt, hogy élete párja igent mondott.