22. rész

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást. Ehhez most nem mondok semmit se. Inkább olyan átvezető résznek szántam. Várom a véleményeket :)
Puszi 





Reggel még egy kicsit fájt a fejem és szédültem, de próbáltam figyelembe se venni. Épp a fürdőszobába tartottam, amikor újra megszédültem… pár pillanat múlva már ülő helyzetben találtam magam a fürdő közepén.
- Úristen Lili jól vagy?- jelent meg mellettem Lewis.
- Igen, csak megcsúsztam- mosolyogtam rá nem akartam elmondani, hogy ismét rosszul lettem, mert akkor maradhatok egésznap a szállodában vagy a kórházban.
- Biztos?- segített felállni.
- Biztos. Semmi bajom- bizonyíték gyanánt megcsókoltam.
Miután mindketten készen álltunk elindultunk reggelizni. Lent csatlakozott hozzánk apa és Jenson. A brit feltűnően hallgatag volt folyamatosan a telefonját figyelte. Egész jó kedvűen csevegtünk persze szóba jött a tegnapi rosszullétem is. Apa kicsit leszidott, hogy miért nem szóltunk neki rögtön, de ha szóltunk volna, akkor se tudott volna eljönni, mert egy újabb megbeszélésen vett részt, amin az összes csapatfőnöknek kötelező volt a részvétel. Nem haragudtam rá, mert tudom, hogy ilyenkor a csapat a fontosabb és biztonságban voltam. Pontosabban két angyal vigyázott rám. Az ajtó felé pillantottam ahol épp Sebastian lépett be. A kis német elég dühösnek tűnt, de amikor meglátott egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Őt szorosan követte Mark, kicsit megremegett a kezem és kirázott a hideg, amikor megláttam. Rám nézett. De, most valahogy bűntudat csillogott a szemeiben. Megráztam a fejem és folytattam a reggelit.
- Minden rendben?- érdeklődött apa.
- Persze- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Lewis a kezét a combomra csúsztatta ezzel próbált megnyugtatni. A reggeli végeztével még gyorsan felrohantam a táskámért, de visszafele meg kellett állnom, mert megint forogni kezdett velem a világ és levegőt is nehézkesen tudtam venni. Ez így nagyon nem lesz jó. Pár perc pihenés után végre le tudtam menni, bár még mindig nem voltam a legjobb formámban. Apa és Jenson és a mérnökök együtt mentek ki a pályára, amíg én Lewissal
- Nem vagy jól igaz?- tekintett rám a barátom.
- Ezt miből gondolod?- kerültem a tekintetét.
- A reggeli eset és most is soká értél vissza ráadásul láttam rajtad, hogy szédelegsz. Miért nem szóltál? Ez nem játék Lili. Holnap, ha hazaértünk azonnal elmész az orvoshoz vagy én cipellek el- válaszolt komolyan, ilyennek még nem láttam.
- Értettem- hajtottam le a fejem.
- Nem szeretném, hogy valami bajod legyen- simogatta meg az arcom a pirosnál.
Az út további részében nem beszélgettünk. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Igaza van, ki kell vizsgáltatni magam. Ha, hazamegyünk az lesz az első dolgom, hogy felkeresem Dr. Chase-t..
Nem túl sokat tudtunk beszélni a futam előtt, mert már nem volt időnk. Nem volt kedvem a csapattal nézni inkább hátul távol mindenkitől meghúzódtam. A telefonom egy nagyon jó barátnőm nevét írta ki így elhagyva a bokszutcát a kamionok közzé menekültem. Az oda vezető út nem volt túl egyszerű ismét megszédültem.
- Végre- szóltam bele a telefonba.
- Neked is szia- csicseregte a vonal másik végén Jessica.
- Nem is tudod, hogy mióta próbállak elérni.
- Bocsi, de el kellett mennem egy kis időre-kicsit szomorúan válaszolta.
- Miért mi történt? Megijesztesz. – a Ferrari kamionjának dőltem.
- Egy kis szünetet tartunk, hogy átgondoljunk mindent. Mostanában kicsit többet veszekedtünk és így könnyebb- vallotta be, de éreztem a hangján, hogy sír.
- Ohh sajnálom. Remélem nem csalt meg.
- Bízok benne mert szeretem és nem hiszem, hogy megcsalt volna. Veletek miújság?
- Megvagyunk, bár történt egy két dolog az elmúlt pár napban- szomorodtam el.
- Mesélj! Mindent tudni akarok.
Elmondtam neki mindent Marktól az ájulásig és a mai napot is.
- Ez a Mark egy barom. Én a helyedben feljelenteném… viszont menj el orvoshoz nehogy valami komolyabb bajod legyen.
- Nem fogom feljelenteni nem tudnám megtenni- vallottam be.
- Most le kell tennem itt a fodrászom, még kereslek és mesélek. Vigyázz magadra. Puszillak- bontotta vonalat.
Hiányzik a csajszi már annyira megszoktam, hogy mindig itt van és pörög. Mire visszaértem már leintettek a versenyt. Az első három Webber, Vettel és Kubica. Lewis csak az 5. helyet szerezte meg. Annyira nem szomorkodott a csapat, mert szorgosan gyűjtögetjük a pontokat. Mindkét pilótánk interjúkat adott így unalmamban útra indultam. A telefonomat nyomkodtam mikor belebotlottam valakibe.
- Bocsi- nyögtük ki egyszerre, de nem néztünk egymásra.
- Lili- nézett fel Bruno és szorosan megölelt.
- Én is örülök neked- adtam neki két puszit.
- Neked nem kell interjút adnod?- érdeklődtem kedvesen.
- Már letudtam, tudod, nálunk nem tolonganak az újságírók riporterek- az utat kémlelte.
- Sajnálom. Gondolom nem vagy túl boldog annál a szerencsétlen csapatnál- húztam el a szám.
- Hát nem repdesek az örömtől. Talán jövőre lesz egy olyan csapat, aki képes versenyképes autót építeni és engem is alkalmazni. Lehet ez lesz életem első és egyben utolsó forma 1-es idénye.
- Pedig te tehetséges pilóta vagy.
- Köszönöm. Az a baj, hogy sokan a nevem miatt sokkalta többet várnak el tőlem, de könyörgöm ezzel a kocsival? Örülök, hogy egyáltalán elindul, és a pályán tudom tartani.
- Azt mindenki látja, hogy szenvedtek. Szerintem nem is kellett volna elkezdenetek ezt a szezont, mert így neked is sokkalta rosszabb, kevesebben ismernek el.
- Ha, nem fogadom el, akkor lehet, soha az életben nem versenyezhetnék itt. Így is elég későn kerültem ide, ráadásul nem is egy nyerő csapatba. Nehéz az élet Lili.- sóhajtott.
- Tudom jól- szembefordultam vele és megöleltem.
- Sajnos most vissza kell mennem vár a csapat. Meg akarják beszélni a mai versenyt csak, tudnám minek. Mindketten kiestünk. Jó volt veled beszélni, Vigyázz magadra- adott két puszit majd el is tűnt a forgatagban.
Visszamentem az én csapatomhoz, ahol már alig volt valaki. Lewis a pihenőjében pakolta össze a cuccait félemeztelenül.
- Szia- léptem be a kis szobába.
- Szia. Merre jártál?- közelebb lépett hozzám.
- Sétálni voltam és összefutottam Brunoval- újságoltam el.
- Reggel óta nem jelentkeztek a rosszullétek?- tolt el magától és végigmért.
- Nem doktor bácsi semmi bajom sincs. Vagyis van- hajtottam le a fejem.
- Mi történt? Hol fáj? Hívjam az orvost? Vagyis inkább várj, beviszlek én- felkapott egy pólót és húzott volna maga után, amikor felnevettem.
- Semmi bajom sincs csak ez hiányozott- léptem közelebb és megcsókoltam- csupán ennyi bajom volt.
- Ez szemét húzás volt- mosolyodott el.
- Aranyos voltál- öleltem át hátulról, mert időközben újra pakolászni kezdett.
Este nem volt kedvünk lemenni inkább felhozattuk a vacsorát és dvd-ztünk.
- Mondani akarok valamit- simogatta meg a karom.
- Mond- néztem fel rá.
- Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha jövő héten bemutatnálak apáéknak. Nem szeretném, hogy a sajtóból értesüljenek.
- Rendben. Viszont én félek ettől a találkozótól, vagyis inkább apudtól- bújtam hozzá.
- Nem kell félned nem eszik embert- simogatta meg az arcom.
- Ez eddig biztató- mosolyodtam el.
Az este további részében nem beszélgettünk erről, bár inkább nem is beszélgettünk. Sokkalta jobb dologgal töltöttük az estét. Holnap indulunk haza, amitől én félek…