27. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok a levélhez és Lili reakciójához. Jó olvasást!
Puszi 



Az nem lehet, hogy ő írt. Nem… biztos csak rosszul láttok. Újra és újra elolvastam az aláírást.
Nem akartam hinni a szememnek. Mégis mit akarhat ezek után? Nem törődtem egyelőre a levél szövegével csak a nevet mondogattam magamban. Pár percig csak néztem magam elé és csak utána olvastam fel hangosan.

Szia Lili!

Először is bocsánatot szeretnék kérni. Nem tudom mi ütött belém akkor és azt is tudom, hogy ezt nem tudom semmivel sem meg magyarázni. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Elborult az agyam egy idióta barom voltam ez egyértelmű. Azt hittem, hogy neked is jó lenne vagy esetleg te is vonzódsz hozzám, de rájöttem, hogy nem. Napokig te jártál a fejemben, de nem úgy gondoltam rád, mint előtte. Mélységesen megbántam a tettem. Sajnálom… sajnálom, ha ezerszer leírnám, az se lenne elég. Tudom jól, hogy látni se akarsz, de én szeretném, ha leülnénk és megbeszélnénk és szemtől szemben is bocsánatot akarok kérni. Azt is megértem, hogy ha nem akarsz velem találkozni. De én mindenképpen szeretném, hogy tudd, sajnálom. Örülnék, ha személyes is tudnánk beszélni.

Mark Webber

Még mindig nem hittem a szememnek. Nem is tudom, hogy miért, de már nem éreztem iránta olyan mértékű haragot, mint akkor. Ebből a levélből pedig úgy tűnik tényleg megbánta a tettét. Talán túl naiv vagyok, de úgy érzem meg tudok neki bocsájtani. Még ha nehezen is, de megtudok. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Még nem akartam válaszolni a levélre előtte át akartam gondolni mindent. Kicsit ledőltem pihenni, mert az elmúlt napokban nagyon keveset aludtam. Délután 4-kor keltem fel immár kipihenten. Lebotorkáltam egy kis ételért, de szerencsémre már anya is itthon volt.
- Mi történt reggel?- érdeklődött kedvesen.
- Megbeszéltünk mindent. Megtudta, hogy mit gondol rólam az apukája- leültem az asztalhoz.
- Nagyon kiakadt?
- Eléggé. Anya én tehetek mindenről csakis az én hibám- bukott ki belőlem.
- Ez hülyeség már miért lenne a te hibád?
- Ha megmondom még a legelején Lewisnak, hogy nincs esélye nálam akkor még mindig Nicole mellett lenne és meg lenne a családi béke is.
- Most gondolj bele, ha elutasítod és szinte mindenhétvégén azt kellene látnod, hogy egy másik nő oldalán boldog akkor te, hogyan éreznél? Egy idő után teljesen összetörnél. Már felnőttek vagytok mindketten. Nem szólhatunk bele az életetekbe, ha hibát követtek el, akkor azért nektek kell vállalni a felelősséget. Bár szerintem ez a kapcsolat egyáltalán nem hiba.
- Köszönöm anya- oda mentem hozzá és megöleltem.
Segítettem neki elkészíteni a vacsorát és eközben átbeszéltük anya mai pácienseit. Sokat nevettem, mert volt egy két mulatságos dolog is. Észre se vettük, hogy telik az idő. Egyszer csak apa jelent meg az ajtóban mosolyogva.
- Miért van olyan jó kedved?- fordultam felé.
- Úgy érzem, hogy most versenyképesek leszünk a hétvégén.
- Az nagyon jó drágám- adott anya neki egy puszit.
- Tényleg mikor indulunk?
- Holnap és valószínű valamelyik korai géppel- gondolkodott el.
- Akkor megint kelhetek korán- állapítottam meg.
Vacsora közben mesélt apa a mai napról. Jót nevettem, amikor elmesélte, hogy szegény Jenson megint a kávé áldozata lett ezúttal az egyik szerelője borította rá a forró italt. Úgy látszik, valamiért vonzza a kávét. Vacsora után felsiettem a szobámba, és ahogy beestem az ajtón rögtön megszólalt a telefonom.
- Igen?
- Szia drágám- szólalt meg a számomra oly kedves hang.
- Már hiányoztál- bekapcsoltam a tv-m.
- Te is. De, holnap reggel újra találkozunk.
- Bizony. Ma kaptam egy meglepő mailt- szomorodtam el.
- Kitől? Ugye nem Nicole írt?
- Nem, Marktól kaptam levelet- vallottam be picit félve.
- Mit akart az a hülye?
- Bocsánatot kért, és szeretne velem találkozni a hétvégén, hogy ezt személyesen is megtegye.
- És te mit válaszoltál neki?
- Még semmit. Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet összefutni vele.
- Szerintem nem jó. Sőt! Ha, elmész, akkor veled megyek- jelentette ki.
- Lewis kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom. Átgondolom, és holnap elmondom mire jutottam oké?
- Jó rendben. Szeretlek.
- Én is- leraktam a telefont.
Még gyorsan bepakoltam a bőröndökbe, majd egy gyors zuhany után lefeküdtem aludni. 7 órakor már a repülőtéren voltunk nagy örömömre. Alig álltam a lábaimon legszívesebben az első padra lefeküdnék és aludnék még egy kicsit. Viszont, amikor megláttam a barátomat rögtön jobb kedvre derültem és futottam hozzá.
- Már hiányoztál- adtam neki egy csókot.
- Te is- húzott még közelebb magához.
- Indulhatnánk?- érdeklődött gúnyosan Jenson.
- Mi a baj?- fordultam felé.
- Semmi- vágta rá a felvette a napszemüvegét.
- Apa Jenson jól van?- súgtam oda.
- Biztosa. Miért?
- Hát.. mert olyan fura. Nem szokott ilyen bunkó stílusban beszélni hozzám.
- Nincs semmi baja lehet csak fáradt és kész- zárta le a témát apa.
Már a helyünkön ültünk, amikor újra csevegni próbáltam a másodszámú brittel.
- Hogy vagy?
- Jól- morogta.
- Szerintem meg nem- megsimogattam a kezét, de ő elhúzta.
- Jól vagyok, és ha rosszul érezném is magam az se tartozna rád. Ha most megbocsájtasz, szeretnék még pihenni- újra felvette a napszemüvegét és az ablak felé fordult.
Nah, úgy tűnik, most hozzá se lehet szólni. Kicsit szomorúan és sértetten visszatértem a párom mellé, aki épp az egyik programot beszélte át a sajtósával. Alig telt el pár óra már mindenki aludt körülöttünk csak Lewis és én voltunk még fent. Úgy döntöttem megteszem végre azt, amit már régóta ki akartam próbálni.
- Úgy tűnik, mindenki alszik- súgtam a párom fülébe, közben a kezem egyre feljebb vándorolt a combján.
- Igen… azt… én is… látom- próbálta eltolni a kezem, de nem engedtem.
- Unatkozok- egyre feljebb köröztem az ujjaimmal.
- Bírd ki a szállodáig.
- Nem fog menni- felálltam és magam után húztam.
Mire visszaértünk már apáék is fent voltak. Inkább nem is kérdeztek semmit sem elég volt, ha az elpirult arcomra tekintettek. Törökországba érve rögtön magával ragadott a környezet és a kultúra. Bár a kissé száraz és meleg levegő nem tett túl jót a szervezetemnek, mert pár percen belül megint szédülni kezdtem. Alig vártam, hogy végre a szállodába legyünk. Amikor megláttam a hatalmas épületet, amin gyönyörűen díszített betűk biztosítottak arról, hogy jó helyen járunk. Hotel Surmeli Istanbul.

Ahogy nyílt a sötét színű autó ajtaja a sikoltozó lánytömeg egy emberként indult meg a srácok felé. Én amennyire csak tudtam hátul maradtam. Meglepődtem, mert pár lány még apától is kért aláírást illetve közös fotót. Már majdnem bejutottunk, amikor a sikoltozás és a nyomulás alább hagyott és a rajongók visszafutottak. Mindannyian hátra fordultunk és mosolyogva vettük tudomásul, hogy megérkezett a Red Bull csapat is. A szálloda előterében várakozva döntöttem el, hogy beszélni fogok Markkal lehetőleg még ma. Lewis oda lépett mellém és óvatosan maga után húzott. A szobánk nagyon tetszett. Olyan békés és letisztult volt az egész. Az első utam az ágyhoz vezetett.

- Mi történt veled lent?- érdeklődött Lewis miközben leült mellém.
- Semmi csak eszembe jutott valami- a fejem a vállának döntöttem.
- És mi volt az?- adott egy puszit a hajamra.
- Tudod, hogy Mark beszélni akar velem- bólintott- szóval arra jutottam, hogy még ma legkésőbb holnap meghallgatom.
- Veled megyek- jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
- Ne, ne gyere! Egyedül akarok vele beszélni. Tudom, hogy féltesz, de ez most kettőnkre tartozik. Nyugi nem lesz semmi baj- simogattam meg az arcát.
- De, én féltelek nem akarom, hogy megint hozzád érjen ki tudja, hogy mennyire gondolta komolyan ezt a bocsánatkérést. Én nem bízok benne.
- Én se bízok, de megérdemel annyit, hogy legalább végig hallgatom. Nem mondtam egy szóval se azt, hogy megbocsájtok neki
- Ezzel most nem értek egyet, ha nem baj- elvonult a fürdőbe.
Most megsértődött ebben biztos vagyok, de ezt mos muszáj, megtennem addig nem tudom lezárni a múltat. Hiába felejtettem már el, de a lelkem mélyén még mindig megtalálható az a bizonyos este nyoma. Ezt meg kellene értenie.
- Elmentem vár rám egy megbeszélés, majd jövök- adott egy puszit majd kilépett az ajtón.
Remélem, nem játssza sokáig a sértődöttet, mert nincs kedvem sem veszekedni sem haragudni rá. Időközben a kis német is felkereset, hogy meghívjon valamire és beszélgessünk egy jót, de most ehhez sem volt kedvem. Írtam egy mailt Marknak, hogy ha ma ráér, akkor 6 órakor találkozhatnánk lent az étteremnél. Szükségem volt valakire, akivel meg tudom beszélni a döntésem és talán egyetért is velem. Rafaelát tárcsáztam.
- Hallo- szólalt meg egy álmos női hang.
- Szia, bocsi, hogy felkeltettelek – leültem a hatalmas ablak elé.
- Nem aludtam egyszerűen csak fáradt vagyok. Nem könnyű a gyereknevelés- sóhajtott- mi újság?
- Azt hiszem meg volt az első veszekedésünk Lewisszal.
- Tudni akarom a részleteket- lelkesült be a barátnőm.
- Találkozni fogok Markkal, mert személyen is bocsánatot akar kérni. Viszont én egyedül akarok vele találkozni, de a párom ragaszkodik hozzá, hogy ő is jön. Elmondtam neki, hogy akkor is egyedül megyek. Most pedig megsértődőt - hadartam el.
- Szerintem se túl jó ötlet egyedül találkozni vele, de felnőtt nő vagy így úgy döntesz, ahogy akarsz. Lewis pedig csak félt és valljuk be nem alaptalanul.
- Ez igaz, de úgy érzem, ez kettőnkre tartozik. Ha, velem jönne, valaki akkor lehet, nem mondaná el hogy pontosan miért is tette- pár könnycseppet letöröltem az arcomról.
- Ebben igazad van, de nagyon vigyázz csajszi. Most viszont le kell. Puszi! Vigyázz magadra!- búcsúzott el.
- Okés. Vigyázz a csöppségre és magadra- tettem le a telefont.
A ruháimat pakoltam be a szekrénybe és egy dalt énekelgettem, amikor kivágódott az ajtó és egy mérges brit vágtatott be, egyenesen a fürdő felé vette az irányt, aminek az ajtaja hangos csapódással zárult be. Először utána akartam menni, de még az ajtó előtt megálltam és hallgattam, ahogy valakit nagyon szid. Pár perc múlva még mindig feldúltam jelent meg előttem, de nem tudott tovább menni, mert nem engedtem. A szemeibe néztem, amik most dühtől és talán féltékenységtől izzottak Először csak nézett majd szorosan magához ölelt és megcsókolt. Egyre követelőzőbb volt és már a pólómtól próbált megszabadítani, de megfogtam a kezét eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám, majd leült a kanapéra és némán figyelte a plazma tv-t, ami be se volt kapcsolva.
- Mi történt?- ültem le mellé.
- Csak találkoztam Markkal- az asztalt fixírozta
- És mi volt?
- Semmi. Ott volt tőlem pár méterre, de nem szólt egy szót se.
- Akkor most ezért akadtál ki?- nevettem fel.
- Nem csak egyszerűen nem akarlak elengedni egyedül. Féltelek- megfogta a kezem.
- Hidd el nem lesz semmi baj, csak bocsánatot akar kérni.
– Csak nehéz elhinni azok után, amit tett- megsimogatta a karom.
- Tudom- csókoltam meg- most viszont ideje készülődni- néztem az órámra.
- Máris?
- Igen. 6 órakor találkozunk és már fél is elmúlt.
- Ne öltözz ki nagyon- szólt utánam.
- Nem fogok.
Nem is állt szándékomban kiöltözni. Egy farmer nadrágot és egy fehér mintás felsőt vettem fel, a hajam pedig összefogtam. 6 óra előtt pár perccel már meg is érkeztem az szálloda éttermébe. Egész hangulatos a hely állapítottam meg. Körül néztem és meg is találtam a keresett személyt