30. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnapra ígértem a részt de a futam után nem sok kedvem volt feltenni. Igazából egyik szemem sírt a másik nevetett. Lewisnak és Robnak nagyon örültem, de Sebit sajnáltam. 



Szombati edzés is elég unalmas volt. Újra visszatért a Red Bull így Lewis csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Az időmérő előtt nem is találkoztunk hagytam koncentrálni. Olyan jól indult a hétvége erre a kedves após jelölt tönkretesz mindent. Lewis is feszült volt és látszott rajta, hogy bántja a dolog és rosszul esik neki, amiért ilyen az apukája. Az időmérőt a csapat bokszából néztem végig. Ez már egy kicsivel izgalmasabb volt, mint az edzések. Az első helyet Mark a másodikat Seb és a harmadik Lewis szerezte meg. Jenson negyedik lett. Ennek is örült a csapat, bár a holnap győzelemben nem bíztak, hiszen a két Red Bull szokás szerint egy másik dimenzióban versenyzik. Este közösen vacsoráztunk a srácokkal. Seb és Lewis kicsit szívatták egymást, de így legalább mindig tudtunk, min nevetni. Vasárnap reggel egy különös érzés kerített a hatalmába. Úgy éreztem, hogy valami baj fog történni. Izgatottan ültem le az egyik szerelő mellé igaz egy pillanatra se tudtam nyugton maradni. A rajt szerencsére balesetmentes volt. De a rosszérzés továbbra is a hatalmában tartott. A 41. körig minden rendben volt és kezdtem megnyugodni. Épp az élmezőnyt mutatták, ahogy Seb próbálja megelőzni Markot. Úgy tűnt, hogy sikerül is, de hirtelen összeért a két kocsi és Seb megpördülve hagyta el a pályát.
- Ne – ugrottam fel.
A csapat meglepődve nézett rám így gyorsan visszaültem a helyemre és tovább figyeltem az eseményeket. Seb kissé dühösen hagyta el a pályát. Majd a szállodában átmegyek hozzá. A 49. körben pedig hasonló manővert hajtottak végre a mi pilótáink is. Kis ideig levegőt is alig kaptam és a bent lévő emberek egyszerre pattantak fel. De, szerencsére ők megúszták összeütközés nélkül. A díjátadás kicsit furára sikeredet. Úgy tűnt, hogy se Lewis se Jenson nem tudja mi is történt valójában. A csapatnál ekkor már zajlott az ünneplés. Nem sokáig ünnepeltünk a pályán inkább a szállodában folytattuk. Mondhatni az egész csapat ittas állapotban dülöngélt egyik helyről a másikra. Nagyon örültek. Felcsendült egy lassabb szám. Lewis felém fordult és a tánctért közepére sétáltunk. http://www.youtube.com/watch?v=CfTrthOpKCA Apa mosolyogva figyelt minket. Ő legalább nem haragszik, azért mert együtt vagyunk. Nem sokáig maradtunk lent, mert mindketten fáradtak voltunk. Felérve a szobánkba rögtön megszabadultam a magassarkúmtól.
- Drágám én átnézek Sebhez ok?- öleltem át.
- Rendben, de siess, mert még terveim vannak- végig húzta a kezét a combomon.
- Sietek- csókoltam meg.
Szerencsére Seb is ezen az emeleten lakott. Zajok szűrődtek ki a szobából így félve kopogtattam be. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és egy kócos Sebbel találtam magam szemben.
- Zavarok?- mosolyogtam rá.
- Nem, gyere csak beljebb, de kicsit kupi van- mutatott körbe. Igaza volt, mert igazából úgy nézett ki a szobája, mint ahol egy hurrikán pusztított.
- Nem volt túl szerencsés ez a hétvége számodra- ültem le a kanapéra ahol még volt szabad hely.
- Hát nem- felelte kicsit morcosan. - Az a hülye direkt csinálta. Meg akarta mutatni, hogy ő a jobb, és hogy nem én vagyok a kedvenc a csapatnál Utálom- ökölbe szorult a keze és épp a falat célozta meg.
- Nyugi…nyugi- léptem mögé és megfogtam a kezét.
- Bocsi nem akartalak megijeszteni- szorosan magához ölelt.
- Semmi baj, de elengednél, nem kapok levegőt- mosolyogtam rá.
- Jah, persze.
- Mondtam már, hogy utálom?- ült le.
- Igen- nevettem fel.
- Akkor még ezt el fogom mondani egy párszor.
- Tudod, mi tenne neked jót?
- Nem, talán igyak?
- Nem inkább egy nyugtatómasszázs.
- Tommi már próbálta, de nem igazán hatot- vonta meg a vállát.
- Megpróbálhatom én is?- nem szólt csak bólintott. – dobd le a felsőd- kacsintottam rá.
Kellett nekem kérnem egy pillanatra vágyakozva tekintettem a nem túl izmos hasára. Majd egy sóhaj kíséretében óvatosan fölé másztam és megpróbáltam úgy elhelyezkedni rajta, hogy az ne legyen túl félreérthető. Megjegyzem ebben a ruhában elég nehézkes volt. Olyan fura érzés volt hozzáérni. Egy pillanatra eszembe jutott egy részlet abból az éjszakából. Megráztam a fejem és folytattam tovább az egyik legjobb barátom nyugtatását. Kb 20 perc múlva halkan szuszogott. Abbahagytam a masszírozást majd az arcára tekintettem. Békésen aludt
- Jó éjt, kicsi dühös német- adtam neki egy puszit, és betakargattam.
Visszasétáltam a szobánkba ahol Lewis épp tv-zet.
- Ez kicsit sokáig tartott- felkapott és leült velem.
- Elaltattam Sebit, szóval érthető hogy soká jöttem- mosolyogtam rá.
- Ezt nem értem.
- Nem baj- megcsókoltam.