29. rész

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást! Most ehhez nem mondok semmit sem. Holnap hozom a rész folytatását, ha kapok egy-két kommit! 
Puszi 





Egy apró mosoly kíséretében visszaült az asztalhoz. Magam se tudom miért is bocsátottam meg neki. Még mindig haragszok rá és elfog a pánik, ha a közelemben van, de érzem, hogy nem olyan rossz ember ő. Csendben ültünk és mindketten a poharunkat néztük.
- Köszönöm- suttogta.
- Megbocsájtottam, de ez nem azt jelenti, hogy most már szeretnék veled több időt eltölteni. Nem akarok semmi féle kapcsolatot- jelentettem ki.
- Értem- bólogatott.
- Most viszont én mennék- álltam fel- Jó éjt!- elindultam a lift felé.
Felérve a harmadikra veszekedésre lettem figyelmes. Kicsit közelebb mentem és így már tisztán hallottam mindent. Számomra két fontos ember állt egymással szemben és kicsit idegesen társalogtak. Az egyik növény mögé lopóztam így végig hallgathattam őket és esetlegesen közbe is avatkozhatok.
- Te mit kerestél lent?- szegezte a párom a kérdést a másik félnek.
- Vacsorázni voltam és láttam Lilit, hogy azzal a szeméttel vacsorázik jobbnak láttam figyelemmel követni, ha már te nem vigyázol rá- lépett közelebb.
- Ott voltam én is és figyeltem őket.
- Ahan láttam. Inkább a kedves csapattársadat szórakoztattad- válaszolt gúnyosan Fer.
- Mi csak megpróbáltunk elrejtőzni- kicsit nyugodtabb hangnemben szólalt meg Lewis.
- Nagyon jól sikerült.
- Igenis figyeltem rá- tett még egy lépest a spanyol irányába.
Itt döntöttem úgy, hogy közbe lépek. Nem akartam, hogy ez a két dilis miattam essen egymásnak. Pár lépést hátráltam és csak utána indultam meg feléjük. Igazából figyelembe se vettek annyira elvoltak egymással.
- Sziasztok fiúk!- intettem nekik mosolyogva.
- Szia- fordultak felém.
- Jól telt a vacsora?- kérdezte gúnyosan Lewis.
- Nagyon jól elszórakoztatok és láttuk azt a kézfogást is- csatlakozott Fernando is a beszélgetéshez.
- De nagy az egyetértés hirtelen- fontam össze a karomat a mellkasom előtt. Egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Mi csak féltettünk és nagyon nem tetszik, hogy kibékültél vele- foglalta össze a véleményüket a spanyol barátom.
- Olyanok vagytok, mint az ovisok. Az, hogy megbocsájtottam neki nem azt jelenti, hogy most már vele fogok beszélgetni és az ő társaságát keresem- csattantam fel.
- De jól láttuk, hogy mennyire elvoltatok- szólalt meg végre a párom.
- Én téged szeretlek. Nem kell ennyire féltékenynek lenned- közelebb léptem és megsimogattam volna az arcát, ha nem kapja el a kezem.
- Most megyünk- fordult Nando felé- Jó éjt!- kezet fogtak majd mi megindultunk a lakosztályunk felé. Nem szólt hozzám és hiába próbáltam kihúzni a kezem a kezéből nem sikerült. De, ezzel nem is törődött csak egyre gyorsított a tempón így mire a szobánkba értünk én már szinte futottam. Ahogy bezárult azt ajtó elengedte a kezem és az ablakhoz sétált.
- Féltékeny vagy- léptem mögé.
- Én féltékeny? Ugyan- vetette oda némi gúnnyal a hangjában.
- Pedig az vagy, de én Téged szeretlek és a ma este semmit sem jelentett számomra. Azt hittem megbízol bennem. Bár semmi olyat nem tettem, amivel megbánthattalak volna és nem is csaltalak meg. Én, szeretlek- közöltem kissé dühösen és a fürdőszobába rohantam.
Szükségem volt egy nyugtató zuhanyra. Folyattam magamra a forró vizet és közben kattogott az agyam. Nem értem miért rendez féltékenységi jelentett. Azt ő se gondolja komolyan, hogy azzal a pasival enyelgek, aki majdnem megerőszakolt? Persze én is féltékeny és dühös lennék, ha Nicole megjelenne és bájcsevegnének előttem, de az más, mert ő a volt barátnő és nem egy olyan ember, aki fájdalmat okozott a másiknak fizikailag és lelkileg is. Miért hittem, hogy minden olyan könnyű lesz? Két erős kéz fonódott össze a hasam előtt majd egy felsőtest feszült a hátamnak és apró puszik halmozták el a vállam.
- Sajnálom- súgta fülembe.
- Nem értem miért voltál féltékeny- ráztam meg a fejem.
- Talán azért mert féltettelek, és mert szeretlek?- kérdezett vissza kedves hangon.
- Én szeretlek és nem akarlak elveszíteni- megfordultam az ölelésében, közben Lewis elzárta a vizet és felkapott majd szépen lassan egy törülközőbe csavart és magára is terített egyet.
Lefektetett az ágyra lassan felém hajolt és óvatosan megcsókolt.
- Szeretlek- közölte két csók között. Nem válaszoltam csak elmosolyodtam.
A kibékülés édesre sikeredett igaz kicsit elfáradtunk, de minden egyes percben erősebbé vált a szerelmünk.
Péntek reggel kicsit fáradtam ballagtunk le a többiekhez. Ma már Jenson se volt olyan rossz hangulatban. Sejtéseim szerint a jókedv és a rosszkedv hátterében is Jessica állt. Reggeli után rögtön indultunk a pályára. Szerencsére csak 20 percet kellett autóznunk. Amíg apáék elvonultak a srácokkal utoljára egyeztetni a dolgokat és a kocsin megnézni az új fejlesztéseket addig én beültem a büfébe és onnan figyeltem a tömeget. Alig 1 óra telt el és a bokszutca végén található lámpa zöldre váltott. Az első félórában szinte nem is volt mért kör. Mindenki egy-két körre jött csak ki főleg a kis csapatok. Majd Lewis kezdte meg szállítani azokat az eredményeket, amiket apa várt. Olyan köridőt sikerült elérnie, amihez a többi csapat nagyon közel se tudott jutni. Míg Jenson is közel 1 másodperccel maradt el Lewistól. Nagy meglepetést okozott Michael, hiszen a harmadik legjobb időt autózta. Seb eredményén kicsit meglepődtem, hiszen csak az ötödik helyre elegendő időt autózott. Apa megdicsérte a srácokat és ugyanilyen eredményt vár a második illetve a holnapi időmérőre is. A közös ebéd után még egy kicsit beszélgettünk, majd a fiúk újra az autóikhoz mentek én pedig vissza a büfébe. Ahogy zöldre váltott a lámpa ismét a kis csapatok uralták a pályát. Addig én írtam egy mailt Rafaelának és beszámoltam mindenről neki. Utána újra figyelemmel követtem az edzést. Meglepő módon most nem nyújtottak olyan jó eredményt a mi srácaink. Jenson első helyen, míg Lewis csak a negyedik helyen zárt. A két Red Bullos srác lefoglalta a második és harmadik helyet. De, így se voltak szomorúak hisz legalább mindkét edzésen maguk mögött tudták tartani a bikákat.
A szállodába visszaérve kicsit lepihentünk megnéztünk egy DVD-t bár annyira nem emlékszek, hogy miről szólt, mert a párom elterelte a figyelmem. Sajnos nem élvezhettük sokáig egymás társaságát, mert apa elrabolta a szerelmemet. Addig, amíg Lewis távol volt kicsit elpakolásztam a szobában már épp végeztem, amikor csörögni kezdett a telefon, de nem az enyém. Annyira sietett, hogy itt hagyta. Tétovázva néztem a képernyőt, majd úgy döntöttem inkább felveszem.
- Tessék?- szóltam bele kicsit félve.
- Remek már a telefonját is te veszed fel- újra kedves köszöntés Anthony felöl.
- Lewis nincs itt, lent van a csapattal és gondoltam felveszem én helyette.
- Remélem az sms-eket is elolvasod, nem hiszem el, hogy ennyire megbízik benned a fiam- csattant fel.
- 1. Nem nézem meg az sms-eket. 2. Igenis megbízik bennem a fia és nem értem miért kell ilyenek lennie. Miért nem tudja elfogadni, hogy a fia mellettem boldog?- feleltem ugyanolyan hangnemben.
- Te engem ne oktass ki! Hagyd a fiamat. Nem érzed, hogy nem boldog veled csak szánalomból van melletted?
- Ez nem igaz Lewis szeret engem- válaszoltam dühösen és sírva. Ekkor lépett be a szobába az említett személy és látva az arcom rögtön elvette tőlem a telefont.
- Majd visszahívlak apa!- lerakta.
- Minden rendben?- ölelt át.
- Igen… csak megint megbántott apud, de ehhez úgy tűnik, hozzá kell szoknom- nevettem fel sírva.
- Ugyan kicsim, ne foglalkozz vele. Nem hagyom, hogy így viselkedjen veled- szorosan hozzábújtam.
Egész este csendesek voltunk és mindketten azon gondolkodtunk mivel lehetne meggyőzni Anthonyt, de semmi használható ötlet nem jutott az eszünkbe.