Besétáltam a sötét szobába és leültem az ágyra. A vendéglátóm is csatlakozott hozzám. Percekig meg se szólaltam csak éreztem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak, nem bírtam tovább hozzá fordultam átöleltem. Szükségem volt egy baráti ölelésre. Nagy nehezen megnyugodtam.
- Minden brazil így viselkedik?- szipogva kérdeztem.
- Nem mindegyik én pl sose vagyok ilyen- még a sötétben is láttam, hogy mosolyog.
- Igen mert te egy aranyos kisfiú vagy- öleltem át.
- Én vagyok az idősebb, szóval nem vagyok kisfiú- jegyezte meg halkan.
- Nekem örökre kisfiú maradsz.
- De, tényleg miért pont hozzám jöttél?- érdeklődött.
- Senki máshoz nem mehetek- lehajtott fejjel közöltem.
- Selena, Sebi?
- Selena Kamuival van, és ki tudja, mit csinálnak, nem akarok zavarni, Sebi meg nem tudom, de nem akarok vele találkozni.
- Értem, de Sebivel ti jól meg volttatok állandóan együtt lógtatok most mi a baj?- érdeklődött kedvesen.
- Hosszú, biztos érdekel? Meg neked holnap, vagyis ma futam- bemásztam az ágyba, ami láthatólag nem zavarta inkább ő is csatlakozott.
- Még szép, hogy érdekel hisz annyi dolgon mentünk keresztül már együtt. A kocsi meg szar szóval örülök, ha be tudom fejezni a versenyt- rántotta meg a vállát.
- Akkor röviden elmondom. Szóval délután Sebi úgymond szerelmet vallott, vagyis megcsókolt én pedig visszacsókoltam, tudom nem kellett volna, de nem tudtam neki ellenállni. Ezek után elmondta, hogy Felipe csak kihasznál utána történt a veszekedés és még mindig nem tudom, hogy igaz-e amit Seb állít.
- Laura kérdezhetek valamit?- félve nézett rám.
- Persze- próbáltam mosolyogni.
- Kibe vagy szerelmes?
- Nem tudom- és ezt most komolyan mondtam, Sebit és Felipét is szeretem.
- Szerintem jobb lenne, ha most kicsit egyedül lennél már, mint egyik pasival se foglalkoznál max velem- mosolygott.
- Jajj Bruno, köszönöm, hogy vagy nekem- adtam neki egy puszit.
- Laura én mindig melletted állok, ezt ne feledd, tudom eleinte elég kiállhatatlan voltam, de akkor azt hittem egy újabb rajongó akar közelebbi kapcsolatba kerülni velem, és nem gondoltam abba bele, hogy egy igaz barátot fogok találni- átölelt és úgy feküdtünk le, ha valaki ezt meglátná, biztos vagyok benne, hogy félreértené.
Reggel egyedül ébredtem, Bruno már elment. Egy rövidke üzenet várt az éjjeli szekrényen. Ettől jobb kedvem lett. Kilopóztam a szobából, hogy senki ne vegyen észre, mert ebből utána lenne egy újabb újság cikk. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a csapat felsőt és egy farmer nadrágot. Így is késében voltam így csak egy almáért ugrottam be és már indultam is a pályára. A srácok már dolgoztak, Sebi és Mark a mérnökökkel beszélgettek. Nem akartam őket zavarni, így leültem egy üveg ásványvíz társaságában az egyik szabad asztalhoz. Elszórakozattam magam.
- Áhh Laura épp téged kerestelek, leülhetek?- érdeklődött Chris.
- Persze. Miért kerestél?- kérdeztem mosolyogtam Chrisre valahogy mindig nyugodt vagyok, ha a közelembe van.
- Csak azért, mert láttam már tegnap is rajtad, hogy valami bánt. Ugye nem bántott ez a dilis?- Sebi felé mutatott.
- Nem, neki nincs hozzá köze- próbáltam tagadni.
- Akkor magán élet?- érdeklődött kedvesen.
- Igen- bólintottam.
- Pedig, akinek ilyen szép barátnője van az jobb, ha vigyázz rá- közben megsimogatta a kezem.
- Igazán, köszönöm a bókot rendes vagy, de neked feleséged van- mutattam a gyűrűre, ami az ujján volt.
- Tudom, de attól még elmondhatom a véleményem- tovább mosolyogott.
- Egyébként egy másik kérdés, anyudékkal mikor találkoztál utoljára?
- Hát apával már vagy 5 éve kb anyával meg kb 2 hónapja, de egyiket se akarom látni.
- Miért összevesztél velük?- Chris kicsit komolyabb lett.
- Apuval nem tudok találkozni, vissza költözött Brazíliába és az új családjával él akik meg nem akarnak engem látni, így nem találkozunk, néha beszélünk telefonon. Anya hát vele meg összevesztem miután mindenki előtt lekurvázott és kidobott otthonról, gyűlölöm a családom igazából nincs is rájuk szükségem. Nincs se apám se anyám- egy könnycsepp megjelent a szemembe, de gyorsan letöröltem.
- Pedig, hidd, el szeret anyud csak félt- oda jött és megölelt.
- Mitől félt? És te honnan ismered?- kérdeztem tőle.
- Ez hosszú történet, de el fogom mondani viszont most mennem, kell, legyél jó- egy puszit nyomott a homlokomra majd odébb állt.
- Rendben- de ő már távol volt.
Visszamentem a csapathoz, Sebi mosolygott rám, de én ezt most nem viszonoztam. Meg akart puszilni, de ezt nem engedtem neki. Tudomásul vette, és kicsit mérgesen beszállt az autójába. Féltem, hogy valami baja esik. Az autók kigördültek a rajtrácsra majd pár percen belül el is indultak. A rajt nem sikerült túl jól Felipének, Fernando és Nico is megelőzte, így visszaeset a harmadik helyre. Viszont Sebi már az első kanyarnál a 9. helyen volt. Pár kör elteltével Sebi már az 5. helyen volt. A gumikat nem kímélte, szinte már üvöltözött vele a mérnöke, de süket fülekre talált. Sebastian nem is válaszolt inkább még jobban nyomta. A 20. körben már a negyedik helyen volt Felipe mögött. Féltem, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon, mert amilyen hangulatba beszállt az autóba. Egyre kevesebb volt a távolság a két autó között. Most már nem csak a mérnöke, hanem Christian is üvöltözött a kis némettel, de ismét nem reagált rá. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltem. Sebi hátulról bele ment az előtte haladó Ferrariba, Felipe nem tudta megfogni az autót így egyenesen a gumifalba kötött ki. Ez az ütközés a Red Bullnak se tett jót. Kicsit elszámította magát Seb hiszen ő sem tudta megfogni az autót. Így pontosan a Ferrari mellé „parkolta” le a Red bullt. A két srác idegesen szállt ki az autóból. Sebastian megindult Felipe felé, aki láthatólag nem ijedt meg tőle. Nem mertem a monitorra nézni, de sejtettem, hogy mi történik. Christian irtó ideges volt bár ez érthető is. Pár percen belül visszatért Sebi, vérző orral és oda lépett hozzám.
- Csak, hogy tudd, én mindent megteszek érted- majd elengedte a karom és elment.
A fal mellett lecsúsztam és csak néztem ki a fejemből.
2010. március 26., péntek
20. rész
Nem fordultam hátra, mert őszintén szólva egyáltalán nem érdekelt ki lehet az. Egy meleg kéz érintésére megfordultam és egy szőke herceggel találtam szembe magam. Csak néztem rá, és közben letöröltem a maradék könnycseppeket az arcomról.
- Már mindenhol kerestelek- mondta kicsit mérgesen.
- Pedig végig itt voltam- vállat vontam.
- Bocsánatot szeretnék kérni- a szemembe nézett, újra elvesztem a csodálatos kék szempárba.
- Bocsánatkérés elfogadva, csak nem tudom mi bajod volt- mondtam őszintén.
- Ez- majd közelebb lépett és megcsókolt, próbáltam eltolni magamtól, de nem ment,
http://www.youtube.com/watch?v=HlzMxgjdj30
- Sebi, ezt nem lehet- lehajtott fejjel mondtam.
- Ugyan miért? Christian nem tiltja meg a munkatársi kapcsolatokat –mosolyogott rám és a kezemet fogta.
- Nem erről van szó én Felipét szeretem és ő is engem- jelentettem ki magabiztosan.
- Ez nem igaz, te talán szereted, de Ő nem, ha komolyan szeretne utánad ment volna Spanyolországba és nem csinált volna balhét, azért mert egy másik pasi hozzád ért- kicsit felemelte a hangját.
- Csak féltékeny volt- és újra sírni kezdtem.
- Dehogyis inkább azt tesztelte mennyire tud magához láncolni- már kiabált velem Sebi.
- Te ezt ugyan honnan tudnád?- most már én is hasonló módon kérdeztem.
- Elmondta- válaszolta lehajtott fejjel.
- Nem hiszem- szipogtam.
Az eső újra esni kezdet. Egyikőnk se mozdult, felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejem és zokogtam. Nem akartam elhinni, amit Sebi mondott. Eddig még sose hazudott nekem most miért tenné? Ő sem mozdult ugyanúgy állt, ahogy az előbb és az arcomat fürkészte, közelebb lépett és leemelt a gumifalról.
- Gyere, menjünk nem akarom, hogy beteg legyél- egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem akarok veled menni- durcáskodtam.
- Kérlek, Laura higgy nekem- majd újra megcsókolt ismét engedtem neki.
A kocsihoz vitt és betett, már reszkettem annyira fáztam, ahogy ezt meglátta egyre gyorsabb tempóban hajtott vissza a szállodába. A szobámba felérve gyorsan vettem egy forró fürdőt. Egy óráig áztattam magam addigra át is melegedtem. Úgy döntöttem ideje ezt a dolgot megbeszélni Felipével. Gyorsan magamra kaptam egy felsőt és egy nadrágot és már indultam is. Felipe meglepődött, amikor meglátott.
- Beszélnünk kell- jelentettem ki.
- Mondjad- válaszolt közben átölelt.
- Ma hallottam valamit azt szeretném veled tisztázni – mondtam kicsit hidegen.
- Mit tudtál meg?- teljesen megijedt.
- Sebastian elmondta, amit te mondtál neki miszerint engem csak kihasználsz- próbáltam a szemébe nézni, de ő kerülte a tekintettem.
- Megfektettet az a szemét ugye?- elengedett és maga felé fordított.
- Nem fektetett meg csak…. Csak beszélgettünk.
- És te ezt elhitted ugye?- látszott rajta, hogy majd felrobban annyira ideges.
- Nem hittem el, azért kérdeztem rá- próbáltam nyugodt maradni.
- Ennyire nem bízol bennem?- gúnyosan kérdezte.
- Te nem bíztál bennem- feleltem ridegen.
- Nekem lehet- emelte fel a hangját.
- Neked mindent lehet?- már én sem bírtam tovább és kiabáltam vele.
- Azt csinálok, amit akarok, te pedig a barátnőm vagy és rám kell hallgatnod és nem arra az óvodásra- fakadt ki.
- Tudtommal nem vagyok a tulajdonod, ezért nem beszélhetsz így velem és Sebi nem óvodás- továbbra is kiabáltam vele.
- Mit tett veled az a szemét megölöm- fortyogott tovább.
- Semmit csak elmondta, amit te mondtál neki.
- Te meg persze szépen elhitted miért is ne- majd megfogta a vázát és az ablakhoz dobta, aminek az üvege sok apró darabra hullt.
- Nekem ebből elegem van- majd kirohantam a szobából, még hallottam a hangját, de nem érdekelt.
Bezártam magam mögött az ajtót és folytattam a sírást. Nem így ismertem Felipét, de biztos igaz abból valami, amit délután Sebi mondott. Hisz ha nem lenne igazságalapja, akkor nem viselkedett volna így. Gyűlölöm, ezt a pasit soha többé nem akarok tőle semmit se. Talán egy két óra is eltelt, amíg ott ültem a földön. Olyan este 10 fele úgy döntöttem ideje lenne lefeküdni. Forgolódtam nem tudtam aludni. A telefonom hajnali 1 órát mutatott, felvettem a köntösöm és elindultam egy szobához. Kopogtattam és mintha várt volna valakit, egész hamar ajtót nyitott.
- Bejöhetek?- halkan kérdeztem.
- Persze- majd kitárta előttem a szoba ajtót.
- Már mindenhol kerestelek- mondta kicsit mérgesen.
- Pedig végig itt voltam- vállat vontam.
- Bocsánatot szeretnék kérni- a szemembe nézett, újra elvesztem a csodálatos kék szempárba.
- Bocsánatkérés elfogadva, csak nem tudom mi bajod volt- mondtam őszintén.
- Ez- majd közelebb lépett és megcsókolt, próbáltam eltolni magamtól, de nem ment,
http://www.youtube.com/watch?v=HlzMxgjdj30
- Sebi, ezt nem lehet- lehajtott fejjel mondtam.
- Ugyan miért? Christian nem tiltja meg a munkatársi kapcsolatokat –mosolyogott rám és a kezemet fogta.
- Nem erről van szó én Felipét szeretem és ő is engem- jelentettem ki magabiztosan.
- Ez nem igaz, te talán szereted, de Ő nem, ha komolyan szeretne utánad ment volna Spanyolországba és nem csinált volna balhét, azért mert egy másik pasi hozzád ért- kicsit felemelte a hangját.
- Csak féltékeny volt- és újra sírni kezdtem.
- Dehogyis inkább azt tesztelte mennyire tud magához láncolni- már kiabált velem Sebi.
- Te ezt ugyan honnan tudnád?- most már én is hasonló módon kérdeztem.
- Elmondta- válaszolta lehajtott fejjel.
- Nem hiszem- szipogtam.
Az eső újra esni kezdet. Egyikőnk se mozdult, felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejem és zokogtam. Nem akartam elhinni, amit Sebi mondott. Eddig még sose hazudott nekem most miért tenné? Ő sem mozdult ugyanúgy állt, ahogy az előbb és az arcomat fürkészte, közelebb lépett és leemelt a gumifalról.
- Gyere, menjünk nem akarom, hogy beteg legyél- egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem akarok veled menni- durcáskodtam.
- Kérlek, Laura higgy nekem- majd újra megcsókolt ismét engedtem neki.
A kocsihoz vitt és betett, már reszkettem annyira fáztam, ahogy ezt meglátta egyre gyorsabb tempóban hajtott vissza a szállodába. A szobámba felérve gyorsan vettem egy forró fürdőt. Egy óráig áztattam magam addigra át is melegedtem. Úgy döntöttem ideje ezt a dolgot megbeszélni Felipével. Gyorsan magamra kaptam egy felsőt és egy nadrágot és már indultam is. Felipe meglepődött, amikor meglátott.
- Beszélnünk kell- jelentettem ki.
- Mondjad- válaszolt közben átölelt.
- Ma hallottam valamit azt szeretném veled tisztázni – mondtam kicsit hidegen.
- Mit tudtál meg?- teljesen megijedt.
- Sebastian elmondta, amit te mondtál neki miszerint engem csak kihasználsz- próbáltam a szemébe nézni, de ő kerülte a tekintettem.
- Megfektettet az a szemét ugye?- elengedett és maga felé fordított.
- Nem fektetett meg csak…. Csak beszélgettünk.
- És te ezt elhitted ugye?- látszott rajta, hogy majd felrobban annyira ideges.
- Nem hittem el, azért kérdeztem rá- próbáltam nyugodt maradni.
- Ennyire nem bízol bennem?- gúnyosan kérdezte.
- Te nem bíztál bennem- feleltem ridegen.
- Nekem lehet- emelte fel a hangját.
- Neked mindent lehet?- már én sem bírtam tovább és kiabáltam vele.
- Azt csinálok, amit akarok, te pedig a barátnőm vagy és rám kell hallgatnod és nem arra az óvodásra- fakadt ki.
- Tudtommal nem vagyok a tulajdonod, ezért nem beszélhetsz így velem és Sebi nem óvodás- továbbra is kiabáltam vele.
- Mit tett veled az a szemét megölöm- fortyogott tovább.
- Semmit csak elmondta, amit te mondtál neki.
- Te meg persze szépen elhitted miért is ne- majd megfogta a vázát és az ablakhoz dobta, aminek az üvege sok apró darabra hullt.
- Nekem ebből elegem van- majd kirohantam a szobából, még hallottam a hangját, de nem érdekelt.
Bezártam magam mögött az ajtót és folytattam a sírást. Nem így ismertem Felipét, de biztos igaz abból valami, amit délután Sebi mondott. Hisz ha nem lenne igazságalapja, akkor nem viselkedett volna így. Gyűlölöm, ezt a pasit soha többé nem akarok tőle semmit se. Talán egy két óra is eltelt, amíg ott ültem a földön. Olyan este 10 fele úgy döntöttem ideje lenne lefeküdni. Forgolódtam nem tudtam aludni. A telefonom hajnali 1 órát mutatott, felvettem a köntösöm és elindultam egy szobához. Kopogtattam és mintha várt volna valakit, egész hamar ajtót nyitott.
- Bejöhetek?- halkan kérdeztem.
- Persze- majd kitárta előttem a szoba ajtót.
19. rész
Egy éles csipogó hangra keltem fel és automatikusan nyúltam a telefonomhoz, hogy kikapcsoljam az ébresztőt. Rápillantottam és a kijelző 6:10 percet mutatott. Álmosan kivánszorogtam a fürdőbe és röpke 20 perc alatt elkészültem. Bezártam az ajtót majd pár szobával arrébb kopogtattam és egy vidám teljesen felpörgött fiatal srác nyitott ajtót.
- Jó reggelt kislány!- mosolygott rám.
- Jó reggelt- álmosan viszonoztam a köszönést.
- Még álmos vagy?- érdeklődött miközben kiléptünk a hotelből.
- Nagyon, nem értem miért kell ilyen korán felkelned és engem is magaddal ráncigálni biztos lenne más is, aki eljönne veled- morogtam halkan.
- De én veled akartam jönni- közben el is indult és már az utca végén volt mire magamhoz tértem.
Nagy nehezen utolértem, de már alig kaptam levegőt. Sebi csak röhögött rajtam és újra elindult én pedig ismét vonszolhattam magam utána. Már nem bírtam sokáig és elterültem a fűben és élveztem, hogy végre levegőhöz jutok. Nem voltam hozzá szokva a futáshoz, általában a busz után kellett futnom még régebben. Pihentem egy kicsit mikor kinyitottam a szemem egy csodálatos kék szempárral találtam magam szembe. Kicsit zavart a közelsége, vagyis inkább furán éreztem magam. Ezt ő is észrevette így gyorsan felegyenesedett és engem is felsegített a földről.
- Látom nem neked való a futás- nevetett rajtam.
- Eltaláltad egyáltalán nem- én is nevettem, hisz tudtam tényleg nem erőségem a futás.
- Ideje visszaindulni mindjárt 7 óra- ugrott fel Sebi a padról és már indult is vissza.
- Azért megvárhatnál- motyogtam magamba.
A szállodában elváltak útjaink a szobáink felé vettük az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a csapat logós pólómat és egy farmer nadrágot, a hajamat most összefogtam és egy enyhe sminket tettem fel. A papírokat, amiket még tegnap délután szépen sorba szedtem és átnézegettem most egy mappába rendeztem és ezekkel felpakolva léptem ki az ajtón. Egyenesen a szálloda étterme felé vettem az irányt. Sebi pár szerelővel és a mérnökével reggelizett nem akartam őket zavarni így egy külön kis asztalkához húzódtam. Békésen fogyasztottam a reggelimet, amikor a két Ferraris srác lehuppant mellém. Felipe egy csókkal köszöntött amíg Fer csak egy puszit adott.
- Akkor ezek szerint együtt vagytok- nyugtázta Fer.
- Igen – mondtuk egyszerre.
- Nem tudjátok, mi baja van Robnak?- érdeklődött a spanyol.
- Nem miért?- érdeklődve néztem rá.
- Olyan fura mintha, összeveszett volna valakivel- ekkor lépett be Rob az ajtón és tényleg elég lehangolt volt.
Beszélgettünk még egy pár percig, majd valaki megkocogtatta a vállam mikor megfordultam egy mosolygós középkorú férfival találtam magam szemben.
- Jó reggelt Chris- köszöntem illedelmesen.
- Jó reggelt Laura, légy szíves gyere velem egy kicsit.
Követtem a főnököm teljesen a szálloda garázsáig kellett menni. Ahol egy gyönyörű fehér Mazda 6-ossal találtam magam szemben.
- Ez a tied- nyújtotta át a kulcsot Horner.
- Én.. én köszönöm- annyira megörültem, hogy a nyakába ugrottam, szerencsére nem vette sértésnek és csak mosolygott.
- Nekem most mennem kell. Legyetek fél óra múlva a pályán- kiadta az utasítást majd el is tűnt.
- Ki viszel a pályára?- érdeklődött Seb.
- Persze!- vigyorogtam rá.
Még gyorsan felrohantam a szobámba pár cuccért és már indultunk is. Sebi egész úton csendben volt ezen csodálkoztam is.
- Laura valamit mondanom kell- közben az ablakon bámult ki.
- Mondjad- válaszoltam.
- Reggel, amikor ott feküdtél a földön én pedig feléd hajoltam emlékszel?- félve kérdezte.
- Igen persze annyira nem rossz a memóriám- próbáltam mosolyogni.
- Szóval akkor olyan furcsán éreztem magam nem tudom elmondani mi is történt csak nagyon fura volt. Utoljára talán akkor volt ez velem, amikor Hanna volt a barátnőm- motyogta halkan.
- Értem- és közben bólogattam.
Az út további részében nem beszélgettünk. A vezetésre koncentráltam, de elég sokszor elkalandoztam és azon gondolkoztam, amit mondott. Talán belém szeretett volna? Nem tudom. A pályára kiérve én kaptam egy kis szabadidőt. Sétálgatni kezdtem és egyre több ismerős arccal találkoztam. A távolban feltűnt egy kis japán srác és egy számomra nagyon ismerős lány. Ahogy, közeledtek egyre jobban mosolyogtam.
- Laura!- ugrott a nyakamba Selena.
- Én is örülök, hogy látlak- örvendeztem én is.
- Látom egymásra találtatok- mosolyogtam a szerelmespárra.
- Igen- jelentette ki büszkén Kamui.
- És ti megvagytok a kis brazillal?- érdeklődött Sel.
- Mondhatni- mosolyogtam rájuk.
- Lányok nekem mennem kell, legyetek jók- köszönt el a japán.
- Rendben, szia- szinte egyszerre köszöntünk Selenával.
- Gyere, üljünk le rég beszéltünk- invitáltam beljebb a csapat boxába.
- Mesélj mi történt látszik rajtad, hogy valami bánt- ölelt meg a legjobb barátnőm.
- Sebastian- csak ennyit mondtam.
- Mi történt vele?- meghökkenve nézett rám.
- Nem tudom mi történt nem értem mit akart az előbb- gondolkodtam hangosan.
- Na, jó most akkor elmondod szépen az elejétől, mert egy szót se értek- a csapat vendéglátó részéhez mentünk és rendeltünk két kávét és bele kezdtem a mesélésbe.
- Értem- válaszolt gondolkodva Selena.
- Szerinted mit akart ezzel?- és a maradék kávémat nézegettem.
- Hát szerinted mit te butus?- nevetett rajtam.
- Nem tudom- válaszoltam teljesen őszintén.
- Beléd zúgott- vigyorgott rám Sel.
- Az lehetetlen mi csak jó barátok vagyunk.
- Persze, persze, te barátként tekintsz rá, amíg ő szeret téged.
- De én Felipét szerettem- a földet bámultam.
- Tudom- közben megfogta a kezem Selena és így egy kis életet öntött belém.
- Te jó ég nekem mennem kell- ugrottam fel és szaladtam is a kis szőkéhez.
- Bocsi a késésért- levegő után kapkodva közöltem.
- Semmi baj- mosolygott rám halványan.
- Mi a mai feladatom?- érdeklődtem.
- Írd fel a köridőimet meg pár interjút intéz el- mondta hidegen, eddig még sose volt ilyen velem.
Elkezdődött az időmérő csodás napsütés volt, de hirtelen a hőmérséklet 20 fokot csökkent és hatalmas viharfelhő közeledett. Mire a mérnökök szóltak volna a pilótáknak, addigra hatalmas cseppekben elkezdett hullni az eső. A pilóták bejöttek kereket cserélni, hatalmas kavarodás volt mire minden pilóta megkapta az eső gumit. És immár esőben kellett körözgetniük. Sebi nem volt csúcsformában, pedig esőben nagyon jó szokott lenni, de most csak a 15. helyen csúszkált a vizes pályán. Az első helyet Felipe szerezte meg a második Rosberg lett és harmadik helyen Hamilton indulhat majd. Fernando az 5. lett Robert a 10. Sebi a 15. és Kamui pedig a 12. Sebi kicsit morcosan tért vissza látszott rajta, hogy valami bántja. Épp indultam volna vissza, amikor a telefonom zenélni kezdett. Egy új sms a feladója pedig Felipe volt. Csak este tudnunk találkozni addig a csapattal lesz. Selena már visszament a szállodába, így egyedül maradtam. Leadtam a főnökségnek az összes papírt. Még mindig szakadt az eső, én pedig elindultam felfedezni a pályát. Már csurom vizes voltam, de ez most egyáltalán nem érdekelt legalább így nem látszódtak a könnyeim. Az egyik gumifalra felültem és ott áztattam tovább magam. Sokáig ülhettem ott, teljesen máshol jártam. Már sötétedett, de én még mindig ott ültem, az eső kezdett elállni belőlem pedig csöpögött a víz, és még mindig ott ültem. Halk léptek közeledését hallottam.
- Jó reggelt kislány!- mosolygott rám.
- Jó reggelt- álmosan viszonoztam a köszönést.
- Még álmos vagy?- érdeklődött miközben kiléptünk a hotelből.
- Nagyon, nem értem miért kell ilyen korán felkelned és engem is magaddal ráncigálni biztos lenne más is, aki eljönne veled- morogtam halkan.
- De én veled akartam jönni- közben el is indult és már az utca végén volt mire magamhoz tértem.
Nagy nehezen utolértem, de már alig kaptam levegőt. Sebi csak röhögött rajtam és újra elindult én pedig ismét vonszolhattam magam utána. Már nem bírtam sokáig és elterültem a fűben és élveztem, hogy végre levegőhöz jutok. Nem voltam hozzá szokva a futáshoz, általában a busz után kellett futnom még régebben. Pihentem egy kicsit mikor kinyitottam a szemem egy csodálatos kék szempárral találtam magam szembe. Kicsit zavart a közelsége, vagyis inkább furán éreztem magam. Ezt ő is észrevette így gyorsan felegyenesedett és engem is felsegített a földről.
- Látom nem neked való a futás- nevetett rajtam.
- Eltaláltad egyáltalán nem- én is nevettem, hisz tudtam tényleg nem erőségem a futás.
- Ideje visszaindulni mindjárt 7 óra- ugrott fel Sebi a padról és már indult is vissza.
- Azért megvárhatnál- motyogtam magamba.
A szállodában elváltak útjaink a szobáink felé vettük az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a csapat logós pólómat és egy farmer nadrágot, a hajamat most összefogtam és egy enyhe sminket tettem fel. A papírokat, amiket még tegnap délután szépen sorba szedtem és átnézegettem most egy mappába rendeztem és ezekkel felpakolva léptem ki az ajtón. Egyenesen a szálloda étterme felé vettem az irányt. Sebi pár szerelővel és a mérnökével reggelizett nem akartam őket zavarni így egy külön kis asztalkához húzódtam. Békésen fogyasztottam a reggelimet, amikor a két Ferraris srác lehuppant mellém. Felipe egy csókkal köszöntött amíg Fer csak egy puszit adott.
- Akkor ezek szerint együtt vagytok- nyugtázta Fer.
- Igen – mondtuk egyszerre.
- Nem tudjátok, mi baja van Robnak?- érdeklődött a spanyol.
- Nem miért?- érdeklődve néztem rá.
- Olyan fura mintha, összeveszett volna valakivel- ekkor lépett be Rob az ajtón és tényleg elég lehangolt volt.
Beszélgettünk még egy pár percig, majd valaki megkocogtatta a vállam mikor megfordultam egy mosolygós középkorú férfival találtam magam szemben.
- Jó reggelt Chris- köszöntem illedelmesen.
- Jó reggelt Laura, légy szíves gyere velem egy kicsit.
Követtem a főnököm teljesen a szálloda garázsáig kellett menni. Ahol egy gyönyörű fehér Mazda 6-ossal találtam magam szemben.
- Ez a tied- nyújtotta át a kulcsot Horner.
- Én.. én köszönöm- annyira megörültem, hogy a nyakába ugrottam, szerencsére nem vette sértésnek és csak mosolygott.
- Nekem most mennem kell. Legyetek fél óra múlva a pályán- kiadta az utasítást majd el is tűnt.
- Ki viszel a pályára?- érdeklődött Seb.
- Persze!- vigyorogtam rá.
Még gyorsan felrohantam a szobámba pár cuccért és már indultunk is. Sebi egész úton csendben volt ezen csodálkoztam is.
- Laura valamit mondanom kell- közben az ablakon bámult ki.
- Mondjad- válaszoltam.
- Reggel, amikor ott feküdtél a földön én pedig feléd hajoltam emlékszel?- félve kérdezte.
- Igen persze annyira nem rossz a memóriám- próbáltam mosolyogni.
- Szóval akkor olyan furcsán éreztem magam nem tudom elmondani mi is történt csak nagyon fura volt. Utoljára talán akkor volt ez velem, amikor Hanna volt a barátnőm- motyogta halkan.
- Értem- és közben bólogattam.
Az út további részében nem beszélgettünk. A vezetésre koncentráltam, de elég sokszor elkalandoztam és azon gondolkoztam, amit mondott. Talán belém szeretett volna? Nem tudom. A pályára kiérve én kaptam egy kis szabadidőt. Sétálgatni kezdtem és egyre több ismerős arccal találkoztam. A távolban feltűnt egy kis japán srác és egy számomra nagyon ismerős lány. Ahogy, közeledtek egyre jobban mosolyogtam.
- Laura!- ugrott a nyakamba Selena.
- Én is örülök, hogy látlak- örvendeztem én is.
- Látom egymásra találtatok- mosolyogtam a szerelmespárra.
- Igen- jelentette ki büszkén Kamui.
- És ti megvagytok a kis brazillal?- érdeklődött Sel.
- Mondhatni- mosolyogtam rájuk.
- Lányok nekem mennem kell, legyetek jók- köszönt el a japán.
- Rendben, szia- szinte egyszerre köszöntünk Selenával.
- Gyere, üljünk le rég beszéltünk- invitáltam beljebb a csapat boxába.
- Mesélj mi történt látszik rajtad, hogy valami bánt- ölelt meg a legjobb barátnőm.
- Sebastian- csak ennyit mondtam.
- Mi történt vele?- meghökkenve nézett rám.
- Nem tudom mi történt nem értem mit akart az előbb- gondolkodtam hangosan.
- Na, jó most akkor elmondod szépen az elejétől, mert egy szót se értek- a csapat vendéglátó részéhez mentünk és rendeltünk két kávét és bele kezdtem a mesélésbe.
- Értem- válaszolt gondolkodva Selena.
- Szerinted mit akart ezzel?- és a maradék kávémat nézegettem.
- Hát szerinted mit te butus?- nevetett rajtam.
- Nem tudom- válaszoltam teljesen őszintén.
- Beléd zúgott- vigyorgott rám Sel.
- Az lehetetlen mi csak jó barátok vagyunk.
- Persze, persze, te barátként tekintsz rá, amíg ő szeret téged.
- De én Felipét szerettem- a földet bámultam.
- Tudom- közben megfogta a kezem Selena és így egy kis életet öntött belém.
- Te jó ég nekem mennem kell- ugrottam fel és szaladtam is a kis szőkéhez.
- Bocsi a késésért- levegő után kapkodva közöltem.
- Semmi baj- mosolygott rám halványan.
- Mi a mai feladatom?- érdeklődtem.
- Írd fel a köridőimet meg pár interjút intéz el- mondta hidegen, eddig még sose volt ilyen velem.
Elkezdődött az időmérő csodás napsütés volt, de hirtelen a hőmérséklet 20 fokot csökkent és hatalmas viharfelhő közeledett. Mire a mérnökök szóltak volna a pilótáknak, addigra hatalmas cseppekben elkezdett hullni az eső. A pilóták bejöttek kereket cserélni, hatalmas kavarodás volt mire minden pilóta megkapta az eső gumit. És immár esőben kellett körözgetniük. Sebi nem volt csúcsformában, pedig esőben nagyon jó szokott lenni, de most csak a 15. helyen csúszkált a vizes pályán. Az első helyet Felipe szerezte meg a második Rosberg lett és harmadik helyen Hamilton indulhat majd. Fernando az 5. lett Robert a 10. Sebi a 15. és Kamui pedig a 12. Sebi kicsit morcosan tért vissza látszott rajta, hogy valami bántja. Épp indultam volna vissza, amikor a telefonom zenélni kezdett. Egy új sms a feladója pedig Felipe volt. Csak este tudnunk találkozni addig a csapattal lesz. Selena már visszament a szállodába, így egyedül maradtam. Leadtam a főnökségnek az összes papírt. Még mindig szakadt az eső, én pedig elindultam felfedezni a pályát. Már csurom vizes voltam, de ez most egyáltalán nem érdekelt legalább így nem látszódtak a könnyeim. Az egyik gumifalra felültem és ott áztattam tovább magam. Sokáig ülhettem ott, teljesen máshol jártam. Már sötétedett, de én még mindig ott ültem, az eső kezdett elállni belőlem pedig csöpögött a víz, és még mindig ott ültem. Halk léptek közeledését hallottam.
2010. március 24., szerda
2010. március 23., kedd
Díj
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.
4.
1. Noncsi ( http://noncsi120.blogspot.com/)
2. Alofun ( http://fa-alofun.blogspot.com/)
3. Icu (http://elveszettmult.blogspot.com/)
4. Tanya (http://f1tanyacullen.blogspot.com/)
5. Adri (http://spongyaworld.blogspot.com/)
6. Szabus (http://szabus.blogspot.com/)
7. Henii( http://henii96.blogspot.com/)
8. weronyyy (http://weronyyy.blogspot.com/)
9.YwY (http://ywyfanfic.blogspot.com/)
Név: Kerekes Nikolett
Lakhely: Túrkeve, Magyarország
Születési hely: Mezőtúr
Magasság: 168
Névnap szeptember 10
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 2 öcsi
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: a német tudásom kezdem egyre jobban elmélyíteni :P
Gyűjtemény: körömlakk és régebben poszterek
Cipőméret: 39-40
Iskola: Kossuth Lajos Általános Iskola, Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
Kedvencek: Forma1, Rally, Tenisz,
Hobbi: írás, olvasás, zene hallgatás,
Zsebpénz:: van, csak hamar elköltöm xD
Kívánság: Magvalósítani az álmaimat és boldognak lenni
Álom: Egy világ körüli utazás, és egy teljes F1-es évadra kilátogatni
Szerencseszám:1. 7, 14
Szeretnék találkozni: Sebastian Vettel, Felipe Massa, Kimi Raikkönen, Timo Glock... és még sok pilóta, Tommy Haas
Háziállat:egy kutyus Tücsiiii
6. Köszönöm a díjat Noncsinak http://noncsi120.blogspot.com/
Díj
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled!
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max. 10 ember)!
3. Értesíted őket az ajándékról!
4. Leírod, amiért szeretsz másoknak írni!
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak!
1. Köszönöm Noncsimnak :) (http://noncsi120.blogspot.com/)
2.
1. Noncsi ( http://noncsi120.blogspot.com/)
2. Alofun ( http://fa-alofun.blogspot.com/)
3. Icu (http://elveszettmult.blogspot.com/)
4. Tanya (http://f1tanyacullen.blogspot.com/)
5. Adri (http://spongyaworld.blogspot.com/)
6. Szabus (http://szabus.blogspot.com/)
7. Henii( http://henii96.blogspot.com/)
8. weronyyy (http://weronyyy.blogspot.com/)
9.YwY (http://ywyfanfic.blogspot.com/)
4. Azért szeretek másoknak írni, mert talán egy rossz nap után egy kis örömöt vihetek a mindennapjaikba. :)
5. Niki vagyok 16 éves imádom a Formula 1-et a teniszt a rallyt. Kicsit dilis, általában jó kedvű és bármiről lehet velem beszélni :)
2010. március 21., vasárnap
18.rész
Felsiettem a szobámba közben örömmel nyugtáztam, hogy végre egy kicsit Felipe is elgondolkodott azon, amit délután mondott. Átmegyek hozzá este, de csak beszélgetni fogunk nem adom, meg neki magam nem érdemli meg a mai nap után. Igaz még nem mondtuk ki azt, hogy mi együtt vagyunk, de ha szeret, akkor megbízik bennem és én is ugyanezt teszem. Az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam és megállapítottam ideje készülődni. Egy egyszerű csőnacit és egy sárga felsőt vettem fel a hajamat leengedtem. És már indultam is. Egy emelettel kellett feljebb mennem, hisz itt szállt meg az egész Ferrari csapat. Felipe szobája a folyosó végén volt szembe pedig Fernandoé, ezt onnan tudom, hogy a kedves recepciós lány elárulta, mint két szoba számát. Bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson a kis brazil. Nem kellet sokat várnom. Most nem megszokott csapat ruhát viselte, hanem egy fekete farmert és egy fehér pólót, ami meg kell jegyeznem nagyon jól állt neki.
- Szia gyere be- invitált beljebb a hatalmas szobába.
- Szia remélem nem jöttem túl korán- közben helyet foglaltam a kanapén.
- Igazából téged vártalak- és egy szál vörös rózsát nyújtott át- virágot a virágnak.
- Köszönöm- és bele szippantottam a csodálatos virágba- ez alatt közelebb húzódott és megfogta a kezem.
- Beszélnünk kell- törtem meg a csendet.
- Tudom- lehajtott fejjel válaszolt.
- Kérlek hallgass végig legalább most- Felipe csak bólogatott.
- Figyelj, tudom elég félreérthető volt a helyzet, de nem történt semmi. Nem akarom még egyszer elmondani azt, amit már korábban is. De ismersz már annyira, hogy azt tudd, nem fekszek le olyannal, akit nem is ismerek, és nem nyomulok rá. Neked is olyan nehezen vallottam be, hogy szeretlek és veled akarok lenni. Ha játszottam volna veled, akkor már rég lefeküdtünk volna és kihasználnálak, mint ahogy pár lány csinálja, de én nem vagyok ilyen. Igen elmenekültem búcsú nélkül és sajnálom is, viszont akkor még úgy éreztem el tudlak felejteni, de nem ment. Sőt még jobban beléd szerettem. Alkalmam pedig lett volna arra, hogy megcsaljalak nem is egyszer még se tettem. Kérdezd meg Sebit egész héten velem volt. Ha komolyan akarod ezt a kapcsolatot, akkor meg kell bíznod bennem. – végig a szemébe néztem, de semmit se tudtam le olvasni az arcárról.
- Laura sajnálom azt, amiért ilyen voltam. Féltem, hogy elveszíthetlek, pedig még meg se kaptalak teljesen. Gyönyörű lány vagy ezért még szép, hogy féltékeny vagyok, de ígérem, visszafogom magam. Szeretlek mindennél jobban.
- Én is szeretlek- közelebb hajoltam és megcsókoltam.
- Egyébként miért voltál a Red Bullnál miért nem hozzánk jöttél- érdeklődött.
- Mivel ott dolgozok, Sebi mindenese lettem- közben még közelebb bújtam Felipéhez.
- Ezt azért elmondhattad volna- játszotta a sértődtetett.
- Talán akkor kellett volna elmondanom, amikor épp ordítoztál velem?- kérdően néztem rá.
- Nem, akkor biztos tovább bonyolódtak volna a dolgok- egy puszit nyomott a homlokomra.
Nem szóltunk egy szót se csendben feküdtünk egymás karjaiban élvezve a pillanatot. Viszont nekem mennem kellet, lefárasztott ez a nap és holnap reggel korán is kelnem, mert Sebi ki találta kísérjem el futni, amihez nekem semmi kedvem sincs illetve nem is vagyok formában. Gyors fürdő utána bezuhantam az ágyba, de elalvás előtt még kaptam egy jó éjt sms-t Felipétől.
- Szia gyere be- invitált beljebb a hatalmas szobába.
- Szia remélem nem jöttem túl korán- közben helyet foglaltam a kanapén.
- Igazából téged vártalak- és egy szál vörös rózsát nyújtott át- virágot a virágnak.
- Köszönöm- és bele szippantottam a csodálatos virágba- ez alatt közelebb húzódott és megfogta a kezem.
- Beszélnünk kell- törtem meg a csendet.
- Tudom- lehajtott fejjel válaszolt.
- Kérlek hallgass végig legalább most- Felipe csak bólogatott.
- Figyelj, tudom elég félreérthető volt a helyzet, de nem történt semmi. Nem akarom még egyszer elmondani azt, amit már korábban is. De ismersz már annyira, hogy azt tudd, nem fekszek le olyannal, akit nem is ismerek, és nem nyomulok rá. Neked is olyan nehezen vallottam be, hogy szeretlek és veled akarok lenni. Ha játszottam volna veled, akkor már rég lefeküdtünk volna és kihasználnálak, mint ahogy pár lány csinálja, de én nem vagyok ilyen. Igen elmenekültem búcsú nélkül és sajnálom is, viszont akkor még úgy éreztem el tudlak felejteni, de nem ment. Sőt még jobban beléd szerettem. Alkalmam pedig lett volna arra, hogy megcsaljalak nem is egyszer még se tettem. Kérdezd meg Sebit egész héten velem volt. Ha komolyan akarod ezt a kapcsolatot, akkor meg kell bíznod bennem. – végig a szemébe néztem, de semmit se tudtam le olvasni az arcárról.
- Laura sajnálom azt, amiért ilyen voltam. Féltem, hogy elveszíthetlek, pedig még meg se kaptalak teljesen. Gyönyörű lány vagy ezért még szép, hogy féltékeny vagyok, de ígérem, visszafogom magam. Szeretlek mindennél jobban.
- Én is szeretlek- közelebb hajoltam és megcsókoltam.
- Egyébként miért voltál a Red Bullnál miért nem hozzánk jöttél- érdeklődött.
- Mivel ott dolgozok, Sebi mindenese lettem- közben még közelebb bújtam Felipéhez.
- Ezt azért elmondhattad volna- játszotta a sértődtetett.
- Talán akkor kellett volna elmondanom, amikor épp ordítoztál velem?- kérdően néztem rá.
- Nem, akkor biztos tovább bonyolódtak volna a dolgok- egy puszit nyomott a homlokomra.
Nem szóltunk egy szót se csendben feküdtünk egymás karjaiban élvezve a pillanatot. Viszont nekem mennem kellet, lefárasztott ez a nap és holnap reggel korán is kelnem, mert Sebi ki találta kísérjem el futni, amihez nekem semmi kedvem sincs illetve nem is vagyok formában. Gyors fürdő utána bezuhantam az ágyba, de elalvás előtt még kaptam egy jó éjt sms-t Felipétől.
17. rész
Miután megbeszéltem magammal a dolgokat jobbnak láttam megkeresni Sebit. Kilépve az épületből elindultam a boxutcába. Pár ember kicsit furán nézett rám, hogy ez mit keres itt. Megtaláltam a csapatot és épp Sebit figyeltem, ahogy valamit magyaráz Tomminak. Sikeres volt a belépőm, hisz egy vezetékben megbukva hatalmasat estem volna, ha az egyik szerelő el nem kap. Hálásan tekintettem rá, ám ekkor meghallottam egy nagyon ismerős hangot, ami már hiányzott is. Felipe haladt el előttünk Fernandoval. Én pedig még mindig a szerelő karjai közt voltam. Felipe rám nézet, de nagyon hamar elkomorodott az arca, valószínű félre értette a helyzetet. Utána akartam menni, de ekkor valaki megragadta a karom is visszatartott.
- Jobb lesz, ha nem mész utána, mert akkor csak veszekednétek- Sebi volt az elkövető, aki visszatartott.
- Igazad van- bólogattam. – Biztos félre érette ezt az egészet- szomorodott el a hangom.
- Elég félreérhető volt, ahogy Antonio a karjaiban tartott- vallotta be a szőkeherceg.
- Kösz ez most marhára megnyugtatott- fintorogtam.
- Én csak az igazat mondtam, de most menjünk, mert dolgunk van- biztatóul kaptam egy puszit a homlokomra.
- Ma mit kell csinálnod? –érdeklődtem.
- Interjúkat kell adnom, és aláírásokat osztogatni- mosolyogott rám.
- Te szereted ezeket az eseményeket?- döbbentem le.
- Az aláírás osztogatást, azt igen, mert általában sok széplánnyal találkozok- sunyin vigyorgott rám.
- Csajozni akarsz ezek szerint- állapítottam meg.
- Mondhatni.
Egész nap a délelőtt járt a fejemben és az, hogy most valószínű csalódott bennem. Akárhányszor elment mellettem levegőnek nézett. Ez nagyon fájt, de dühített is, amiért ennyire féltékeny. Cristian megdicsért npom teljesítménye miatt. Semmit se rontottam el, Sebi mindenhova odaért időben és az interjúkat is időben megkapta a főnökség szépen időrendbe szedve. Még mindig olyan fura érzésem volt ha Cris a közelben volt, de rajta is érezhető volt a feszültség. Épp a parkolóba siettem, hisz itt találkozunk Sebivel ma még ő hozott ki, de holnap már a céges autóval fogok járni. A telefonomat nyomkodtam Selenának küldtem, egy sms-t, hogy találkozhatnánk, ha ő is itt van már. Felnéztem és épp akkor szállt volna be az autóba Felipe. Oda siettem hozzá és rátettem a kezem az ajtóra.
- Beszélnünk kell- kicsit dühösen szólaltam meg.
- Mégis miről, az új kapcsolatodról?- flegmán kérdezte.
- Mi féle új kapcsolatomról?- háborodtam fel.
- Ne játszd az ártatlant, láttam, amit láttam az egyik kis szerelővel nagyon jól elvoltatok ne is tagad- kiabált velem.
- Ezt nem hiszem el, ő csak elkapott, mert olyan szerencsétlen voltam, hogy megbuktam és elestem volna, ha ő nincs ott- magyarázkodtam.
- Persze, persze majd ha lesz, időm elhiszem- lekezelően beszélt velem.
- Te tényleg nem vagy normális, még hogy nem lett semmi baja az agyadnak a tavalyi baleset után- talán ezt nem kellett volna a fejéhez vágnom, de nagyon mérges voltam.
- Laura hagyj engem békén igazad volt, mégse illünk össze most meg, ha megbocsátanál indulni, akarok és gondolom téged is vár már a kis szerelőd- már ő is nagyon mérges volt.
- Na ide figyelj Felipe Massa csak egyszer mondom el SEMMI KÖZÖM SINCS ANTONIOHOZ érted?- rácsaptam a motorháztetőre.
- A kocsimat ne tedd tönkre légy szíves- majd arrébb lökött és beszállt a kocsijába.
- Rendben menekülj csak- egy könnycsepp csordult le az arcomon.
Nem szólt semmit se csak elhajtott amilyen gyorsan csak tudott. A közeli fához húzódtam és sírtam, szerencsére senkise vett észre, pedig pár pilóta már visszaindult a szállodába. Seb küldött egy sms-t hogy bent kell maradnia, de a srácok visszavisznek, ha még nem mentem volna el. Nem mozdultam csak tovább zokogtam. Nem hittem volna ezt róla, nem is vagyunk együtt, de ennyire féltékeny csak nem lehet, ráadásul meg se hallgat. Nekem is lehetne rá okom, hisz szebbnél szebb csajok veszik körül. Kezdett sötétedni, de én még mindig ott gubbasztottam meg se mozdultam. Kicsit sötétebb lett előttem ezért felpillantottam és egy ismerőssel találtam szemben magam. Leguggolt hozzám és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
- Sajnálom- nagyon halkan mondta.
- Ugyan mit?- ugyanolyan lekezelően válaszoltam, ahogy ő az előbb.
- Mindent, hogy egy féltékeny barom vagyok- leült mellém és megfogta a kezem.
- Igen az vagy- helyeseltem.
- Mivel tehetném ezt jóvá?
- Nem is tudom talán semmivel- húztam egy kicsit az agyát.
- De én szeretlek Laura! próbált megcsókolni, de én elhúzódtam tőle.
- Ne Felpe most nem akarom- elfordítottam a fejem.
- Akkor legalább visszavihetlek a szállodába?- érdeklődött félénken,
- Igen- majd elindultam az autó felé, beszálltam és az út végéig meg se szólaltam.
- Átjössz hozzám este?- félénken kérdezte és közben a földet bámulta.
- Igen- mosolyodtam el, és felmentem a szobába.
- Jobb lesz, ha nem mész utána, mert akkor csak veszekednétek- Sebi volt az elkövető, aki visszatartott.
- Igazad van- bólogattam. – Biztos félre érette ezt az egészet- szomorodott el a hangom.
- Elég félreérhető volt, ahogy Antonio a karjaiban tartott- vallotta be a szőkeherceg.
- Kösz ez most marhára megnyugtatott- fintorogtam.
- Én csak az igazat mondtam, de most menjünk, mert dolgunk van- biztatóul kaptam egy puszit a homlokomra.
- Ma mit kell csinálnod? –érdeklődtem.
- Interjúkat kell adnom, és aláírásokat osztogatni- mosolyogott rám.
- Te szereted ezeket az eseményeket?- döbbentem le.
- Az aláírás osztogatást, azt igen, mert általában sok széplánnyal találkozok- sunyin vigyorgott rám.
- Csajozni akarsz ezek szerint- állapítottam meg.
- Mondhatni.
Egész nap a délelőtt járt a fejemben és az, hogy most valószínű csalódott bennem. Akárhányszor elment mellettem levegőnek nézett. Ez nagyon fájt, de dühített is, amiért ennyire féltékeny. Cristian megdicsért npom teljesítménye miatt. Semmit se rontottam el, Sebi mindenhova odaért időben és az interjúkat is időben megkapta a főnökség szépen időrendbe szedve. Még mindig olyan fura érzésem volt ha Cris a közelben volt, de rajta is érezhető volt a feszültség. Épp a parkolóba siettem, hisz itt találkozunk Sebivel ma még ő hozott ki, de holnap már a céges autóval fogok járni. A telefonomat nyomkodtam Selenának küldtem, egy sms-t, hogy találkozhatnánk, ha ő is itt van már. Felnéztem és épp akkor szállt volna be az autóba Felipe. Oda siettem hozzá és rátettem a kezem az ajtóra.
- Beszélnünk kell- kicsit dühösen szólaltam meg.
- Mégis miről, az új kapcsolatodról?- flegmán kérdezte.
- Mi féle új kapcsolatomról?- háborodtam fel.
- Ne játszd az ártatlant, láttam, amit láttam az egyik kis szerelővel nagyon jól elvoltatok ne is tagad- kiabált velem.
- Ezt nem hiszem el, ő csak elkapott, mert olyan szerencsétlen voltam, hogy megbuktam és elestem volna, ha ő nincs ott- magyarázkodtam.
- Persze, persze majd ha lesz, időm elhiszem- lekezelően beszélt velem.
- Te tényleg nem vagy normális, még hogy nem lett semmi baja az agyadnak a tavalyi baleset után- talán ezt nem kellett volna a fejéhez vágnom, de nagyon mérges voltam.
- Laura hagyj engem békén igazad volt, mégse illünk össze most meg, ha megbocsátanál indulni, akarok és gondolom téged is vár már a kis szerelőd- már ő is nagyon mérges volt.
- Na ide figyelj Felipe Massa csak egyszer mondom el SEMMI KÖZÖM SINCS ANTONIOHOZ érted?- rácsaptam a motorháztetőre.
- A kocsimat ne tedd tönkre légy szíves- majd arrébb lökött és beszállt a kocsijába.
- Rendben menekülj csak- egy könnycsepp csordult le az arcomon.
Nem szólt semmit se csak elhajtott amilyen gyorsan csak tudott. A közeli fához húzódtam és sírtam, szerencsére senkise vett észre, pedig pár pilóta már visszaindult a szállodába. Seb küldött egy sms-t hogy bent kell maradnia, de a srácok visszavisznek, ha még nem mentem volna el. Nem mozdultam csak tovább zokogtam. Nem hittem volna ezt róla, nem is vagyunk együtt, de ennyire féltékeny csak nem lehet, ráadásul meg se hallgat. Nekem is lehetne rá okom, hisz szebbnél szebb csajok veszik körül. Kezdett sötétedni, de én még mindig ott gubbasztottam meg se mozdultam. Kicsit sötétebb lett előttem ezért felpillantottam és egy ismerőssel találtam szemben magam. Leguggolt hozzám és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
- Sajnálom- nagyon halkan mondta.
- Ugyan mit?- ugyanolyan lekezelően válaszoltam, ahogy ő az előbb.
- Mindent, hogy egy féltékeny barom vagyok- leült mellém és megfogta a kezem.
- Igen az vagy- helyeseltem.
- Mivel tehetném ezt jóvá?
- Nem is tudom talán semmivel- húztam egy kicsit az agyát.
- De én szeretlek Laura! próbált megcsókolni, de én elhúzódtam tőle.
- Ne Felpe most nem akarom- elfordítottam a fejem.
- Akkor legalább visszavihetlek a szállodába?- érdeklődött félénken,
- Igen- majd elindultam az autó felé, beszálltam és az út végéig meg se szólaltam.
- Átjössz hozzám este?- félénken kérdezte és közben a földet bámulta.
- Igen- mosolyodtam el, és felmentem a szobába.
2010. március 16., kedd
16. rész
Sebastian még mindig fel-alá járkált és ez kezdett egyre idegesítőbb lenni.
- Elmondanád végre, hogy mi bajod van? – kicsit megemeltem a hangom.
- Persze - majd leült a kanapéra és bele kezdet- Szóval most hívott a főnökség, hogy Emily az én személyes segítőm és PR-osom ott hagy ugyanis babát vár és veszélyeztetett terhes így egyedül maradtam és nekem kell új segítőt találnom- közben az ujjával a dohányzó asztalon dobolt.
- Értem. De ezért most miért kellet ilyen idegesnek lenned? Biztos találsz valakit- kicsit értetlen fejet vágtam.
- Támadt egy remek ötletem- az előbbi ideges ábrázatot egy mosolygós váltotta fel.
- Jajj ne- néztem magam elé.
- Mi lenne, ha te lennél a segítőm és a PR-osom? Benned bízok és ismerlek, rád merek bízni különböző dolgokat- a meg szokott kisfiús mosoly megjelent az arcán.
- De.. én nem is tudom, mit kell csinálnom- összevissza beszéltem.
- Egész nap velem kell lenned el kell kísérned szinte minden interjúra és a különféle megjelenéseket illetve rendezvényeket ahova el kellene mennem neked, kell megszervezni- teljesen bele lendült a mesélésbe.
- Én nem hiszem, hogy ezt meg tudom csinálni.
- Dehogy nem, és egész nap velem lehetsz meg persze Felipe közelébe lehetsz- biztatóan mosolygott rám.
- Nem is tudom- próbáltam mosolyogni.
Nem beszéltünk erről többet holnapig el kell döntenem. Legszívesebben elfogadnám, hisz egész életemre erre vágytam, hogy belülről is átéljem a száguldó cirkusz életét. Meg persze Felipe is ott lenne, bármikor találkozhatnánk. Délután egyedül maradtam Sebinek még volt valamilyen programja. Kicsit takarítgattam és próbáltam gondolkozni, de nagyon is akartam ezt a munkát. Új kihívások és azokat mindig szerettem. Az egész lakás már ragyogott mire visszatért a kis szöszke.
- Sebi elfogadom az állást és leszek a mindenesed- mosolyogtam rá.
- Jajj Laura ennek annyira örülök- felkapott és megpörgetett.
- De nem ígérem, hogy profi leszek- mosolyogtam rá.
- Nem baj- majd kaptam két puszit az arcomra.
Az elkövetkező két napban Seb mindent elmondott, amit tudnom kell a csapatról, a munkáról, a munkatársakról, a főnökségről stb. Nagyjából megjegyeztem mindent. Közben beszélt Christiannal és már várja, hogy megismerjen. Én is bár kicsit félek.
Elkövetkezett az indulás napja, a belga nagydíj hetében járunk és a csapat már a pályán van. Egész úton alig beszéltem, vártam a pillanatot, hogy újra lássam Felipét és persze az is izgatott, hogy megkapom e az állást. Sebi maga után húzott, egy hosszú kék folyóson mentünk végig és egy fekete ajtóhoz értünk ahova szépen ki volt írva, hogy Christian Horner. A gyomrom összeszűkült alig kaptam levegőt, bepánikoztam. Ekkor nyílt az ajtó és egy kedves arc mosolygott felém.
- Jó napot! Christian Horner vagyok- nyújtott kezet a leendő főnököm.
- Laura Martinez- viszonoztam a kézfogást, de hirtelen olyan fura érzés tört rám.
- Gondolom, te leszel Seb segítője- hellyel kínált.
- Igen én leszek és örülök, hogy önökkel dolgozhatok.
- Kérlek, tegezz, itt mindenki tegezz mindenkit- majd egy pohár ásványvizet öntött.
- Rendben- már is szeretem ezt a helyet.
- Átnéztem az életrajzodat, látom, érdekelnek az autók- felnézett a papírok között.
- Igen már kiskorom óta- válaszoltam mosolyogva.
- Az édesapád Pablo Martinez?- meglepődve kérdezte.
- Igen miért?- értetlenül néztem rá.
- Csak ismerem- kicsit elkomorodott a hangja.
- És anyukád jól van?- olyan furcsán kérdezte.
- Nem tudom, összevesztem vele- megvontam a vállam.
- Értem- kortyolt egyet a kávéjából.
- Honnan ismered őket?- nem hagyott nyugodni ez a kérdés.
- Még régről- próbálta lezárni a témát.
- De most bocsáss, meg nekem mennem kell, majd még beszélünk- egyedül hagyott az irodában és csak néztem magam elé. Honnan tudja kik a szüleim? Újabb titok… remek ezt se ártana kideríteni.
- Elmondanád végre, hogy mi bajod van? – kicsit megemeltem a hangom.
- Persze - majd leült a kanapéra és bele kezdet- Szóval most hívott a főnökség, hogy Emily az én személyes segítőm és PR-osom ott hagy ugyanis babát vár és veszélyeztetett terhes így egyedül maradtam és nekem kell új segítőt találnom- közben az ujjával a dohányzó asztalon dobolt.
- Értem. De ezért most miért kellet ilyen idegesnek lenned? Biztos találsz valakit- kicsit értetlen fejet vágtam.
- Támadt egy remek ötletem- az előbbi ideges ábrázatot egy mosolygós váltotta fel.
- Jajj ne- néztem magam elé.
- Mi lenne, ha te lennél a segítőm és a PR-osom? Benned bízok és ismerlek, rád merek bízni különböző dolgokat- a meg szokott kisfiús mosoly megjelent az arcán.
- De.. én nem is tudom, mit kell csinálnom- összevissza beszéltem.
- Egész nap velem kell lenned el kell kísérned szinte minden interjúra és a különféle megjelenéseket illetve rendezvényeket ahova el kellene mennem neked, kell megszervezni- teljesen bele lendült a mesélésbe.
- Én nem hiszem, hogy ezt meg tudom csinálni.
- Dehogy nem, és egész nap velem lehetsz meg persze Felipe közelébe lehetsz- biztatóan mosolygott rám.
- Nem is tudom- próbáltam mosolyogni.
Nem beszéltünk erről többet holnapig el kell döntenem. Legszívesebben elfogadnám, hisz egész életemre erre vágytam, hogy belülről is átéljem a száguldó cirkusz életét. Meg persze Felipe is ott lenne, bármikor találkozhatnánk. Délután egyedül maradtam Sebinek még volt valamilyen programja. Kicsit takarítgattam és próbáltam gondolkozni, de nagyon is akartam ezt a munkát. Új kihívások és azokat mindig szerettem. Az egész lakás már ragyogott mire visszatért a kis szöszke.
- Sebi elfogadom az állást és leszek a mindenesed- mosolyogtam rá.
- Jajj Laura ennek annyira örülök- felkapott és megpörgetett.
- De nem ígérem, hogy profi leszek- mosolyogtam rá.
- Nem baj- majd kaptam két puszit az arcomra.
Az elkövetkező két napban Seb mindent elmondott, amit tudnom kell a csapatról, a munkáról, a munkatársakról, a főnökségről stb. Nagyjából megjegyeztem mindent. Közben beszélt Christiannal és már várja, hogy megismerjen. Én is bár kicsit félek.
Elkövetkezett az indulás napja, a belga nagydíj hetében járunk és a csapat már a pályán van. Egész úton alig beszéltem, vártam a pillanatot, hogy újra lássam Felipét és persze az is izgatott, hogy megkapom e az állást. Sebi maga után húzott, egy hosszú kék folyóson mentünk végig és egy fekete ajtóhoz értünk ahova szépen ki volt írva, hogy Christian Horner. A gyomrom összeszűkült alig kaptam levegőt, bepánikoztam. Ekkor nyílt az ajtó és egy kedves arc mosolygott felém.
- Jó napot! Christian Horner vagyok- nyújtott kezet a leendő főnököm.
- Laura Martinez- viszonoztam a kézfogást, de hirtelen olyan fura érzés tört rám.
- Gondolom, te leszel Seb segítője- hellyel kínált.
- Igen én leszek és örülök, hogy önökkel dolgozhatok.
- Kérlek, tegezz, itt mindenki tegezz mindenkit- majd egy pohár ásványvizet öntött.
- Rendben- már is szeretem ezt a helyet.
- Átnéztem az életrajzodat, látom, érdekelnek az autók- felnézett a papírok között.
- Igen már kiskorom óta- válaszoltam mosolyogva.
- Az édesapád Pablo Martinez?- meglepődve kérdezte.
- Igen miért?- értetlenül néztem rá.
- Csak ismerem- kicsit elkomorodott a hangja.
- És anyukád jól van?- olyan furcsán kérdezte.
- Nem tudom, összevesztem vele- megvontam a vállam.
- Értem- kortyolt egyet a kávéjából.
- Honnan ismered őket?- nem hagyott nyugodni ez a kérdés.
- Még régről- próbálta lezárni a témát.
- De most bocsáss, meg nekem mennem kell, majd még beszélünk- egyedül hagyott az irodában és csak néztem magam elé. Honnan tudja kik a szüleim? Újabb titok… remek ezt se ártana kideríteni.
15. rész
Egy-két srác próbálta elkérni a számom vagy csak meghívni egy italra, de egyiket se fogadtam el. Nem akarok senkivel se összejönni, csak Felipével. Kicsit elegem volt a hangzavarból ki kellett mennem, levegőzni. Alig lézengett kint pár ember, az utam egyenesen a parthoz vitt. Leültem a homokba és néztem a morajló tengert, ahogy pár hullám a homokos partot érintette. Magam körül szívecskéket rajzoltam a homokba és egy nevet írta bele. Ez kiskoromra emlékeztetetett akkor írtam utoljára homokba szíveket és neveket. Teljesen kizártam a külvilágot. Egy kéz érintésére tértem vissza. Felnéztem az érkezőre és elmosolyodtam.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem mosolyogva.
- Meguntam a bulit és már hiányoltalak- leült mellém és a szívecskéket nézte.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek? – a tengert csodálva kérdeztem.
- Egyszerűen csak éreztem- közben rajzolgatni kezdett a homokba pálcika embereket.
- Nagyon ügyesen tudsz rajzolni- nevettem rajta.
- Tudod először rajzszakra akartam menni, de az autóversenyzésnél maradtam mégis- ő is nevetett közben a tengert fürkészte.
- Jah értem.
- Hiányzik?- halkan kérdezte és a kezemet figyelte, ahogy a betűket írja le.
- Igen nagyon- a fejemet a térdemre hajtottam és egy-két könnycseppet elmorzsoltam.
- Nah de beszéljünk vidámabb témákról, hány csaj számát sikerült megszerezned?- mosolyogtam a kis szöszire.
- Egy páran megadták, de egyik se fogott meg csak olyan kis pláza cicák azoknak meg csak a pénz kell, így marad nekem Rob- a végét már elnevette.
- Lökött.
Még pár percig kint ültünk és beszélgettünk, kezdett hűvös lenni és fáradtak is voltunk ezért visszaindultunk a házamba. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd mind ketten fáradtam zuhantunk be az ágyba. Reggel csörömpölésre keltem, először azt hittem, hogy betörő ezért át osontam Sebihez, hogy szóljak, neki menjen le ő, hisz mégis ő a férfi. Lassan kinyitottam az ajtót, de nem találtam az ágyába. Ezután rájöttem valószínű ő lehet „betörő”. A konyhába leérve pillantottam meg, ahogy kávét akar főzni, de nem nagyon találja meg a kávéfőzőmet.
- Esetleg segíthetek valamiben?- álmos hangon érdeklődtem.
- Nem találom a kávéfőzőt- tanácstalanul nézett rám.
- Ott van édes Sebikém mögötted - mutattam az említett háztartási cikkre.
- Tényleg- látszódott rajta a meglepődöttség.
Elkészítette a kávét, amitől felkeltünk, mert elég erősre sikeredett, nem szoktam sok cukorral inni, de most muszáj volt. Épp a mai programot beszéltük, meg amikor valamelyikünk telefonja megszólalt. Mind ketten felugrottunk és kerestük a kis készüléket, majd Sebi a párnája alatt találta meg a mindent tudó eszközt. Kivonult a teraszra addig én neki láttam reggelit készíteni. Elég sokáig telefonált biztos fontos lehet. Amikor bejött nem azt a Sebet láttam, aki kiment. Elég ideges volt és fel alá járkált, majd végül megszólalt.
- Laura beszélnünk kell!- nyugtalanul mondta.
- Rendben Sebi, de valami baj történt?- rémülten kérdeztem.
- Nem vagy nem tudom….
- Te mit keresel itt?- kérdeztem mosolyogva.
- Meguntam a bulit és már hiányoltalak- leült mellém és a szívecskéket nézte.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek? – a tengert csodálva kérdeztem.
- Egyszerűen csak éreztem- közben rajzolgatni kezdett a homokba pálcika embereket.
- Nagyon ügyesen tudsz rajzolni- nevettem rajta.
- Tudod először rajzszakra akartam menni, de az autóversenyzésnél maradtam mégis- ő is nevetett közben a tengert fürkészte.
- Jah értem.
- Hiányzik?- halkan kérdezte és a kezemet figyelte, ahogy a betűket írja le.
- Igen nagyon- a fejemet a térdemre hajtottam és egy-két könnycseppet elmorzsoltam.
- Nah de beszéljünk vidámabb témákról, hány csaj számát sikerült megszerezned?- mosolyogtam a kis szöszire.
- Egy páran megadták, de egyik se fogott meg csak olyan kis pláza cicák azoknak meg csak a pénz kell, így marad nekem Rob- a végét már elnevette.
- Lökött.
Még pár percig kint ültünk és beszélgettünk, kezdett hűvös lenni és fáradtak is voltunk ezért visszaindultunk a házamba. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd mind ketten fáradtam zuhantunk be az ágyba. Reggel csörömpölésre keltem, először azt hittem, hogy betörő ezért át osontam Sebihez, hogy szóljak, neki menjen le ő, hisz mégis ő a férfi. Lassan kinyitottam az ajtót, de nem találtam az ágyába. Ezután rájöttem valószínű ő lehet „betörő”. A konyhába leérve pillantottam meg, ahogy kávét akar főzni, de nem nagyon találja meg a kávéfőzőmet.
- Esetleg segíthetek valamiben?- álmos hangon érdeklődtem.
- Nem találom a kávéfőzőt- tanácstalanul nézett rám.
- Ott van édes Sebikém mögötted - mutattam az említett háztartási cikkre.
- Tényleg- látszódott rajta a meglepődöttség.
Elkészítette a kávét, amitől felkeltünk, mert elég erősre sikeredett, nem szoktam sok cukorral inni, de most muszáj volt. Épp a mai programot beszéltük, meg amikor valamelyikünk telefonja megszólalt. Mind ketten felugrottunk és kerestük a kis készüléket, majd Sebi a párnája alatt találta meg a mindent tudó eszközt. Kivonult a teraszra addig én neki láttam reggelit készíteni. Elég sokáig telefonált biztos fontos lehet. Amikor bejött nem azt a Sebet láttam, aki kiment. Elég ideges volt és fel alá járkált, majd végül megszólalt.
- Laura beszélnünk kell!- nyugtalanul mondta.
- Rendben Sebi, de valami baj történt?- rémülten kérdeztem.
- Nem vagy nem tudom….
14. rész
Rengeteg emlék eszembe jutott. Hogyan ismertem és mennyire lenézően viselkedtem vele. Akkor még nem tudtam milyen kincs ez a lány. Mindenki lekezelően viselkedett vele, nem volt olyan, mint mi elég szegényesen öltözködött ezért sokan csúfolták. Egy nap viszont mellé kellett ülnöm akkor kezdődött minden. Kiderült, hogy vágyik barátnőkre, de sosem foglalkoztak vele. Egyre több időt töltöttünk együtt, tényleg szegények voltak viszont olyan összetartást még sohasem tapasztaltam, mint amit náluk láttam. Csodáltam is őket, nekem ez nem adatott meg, gazdagabb vagyok, de lelkileg és olyan fajta család szeretetettből én keveset kaptam. Szinte már csak vele lógtam a legjobb barátnőm lett. Egy őszi reggel nem jött iskolába suli után a szüleihez mentem, csak az anyukája volt otthon, de az ő arcáról a szomorúságot és a rémületet olvastam le. Leültetett a nappaliba a szívem a torkomban dobogott éreztem, hogy valami rossz történt. Mikor viszont közölte, hogy Erika halálos beteg ledermedtem csak néztem magam elő és a könnyeim potyogtak. Amíg a kórházba értünk megtudtam, hogy egy nagyon súlyos szív rendellenességgel született és ez most elért olyan szintre, hogy csak a kórházban tartózkodhat. Beérve a hatalmas épületbe összeszorult a gyomrom fal fehér lettem. Erika szobájába belépve majdnem elájultam gépekre volt kötve azok pedig pityegtek és fura hangokat adtak ki. Épp ébren volt, de alig tudott beszélni, ekkor adta oda az addig ő által viselt karkötött és csak ennyit mondott. Kérlek Lau ezt mindig tartsd, magadnál meg fog védeni minden rossztól és erről eszedbe juttok majd. Könnyes szemmel bólogattam és szorosan magamhoz öleltem, viszont ekkor minden hangosan csipogni kezdett. Orvosok ki-be rohangáltak mi pedig a folyóson ültünk. Két-három órával később egy orvos meggyötört és szomorú arccal jött oda hozzánk és közölte, hogy Erika elhunyt. Iszonyatos fájdalmat éreztem napokig zokogtam. A temetésre se akartam elmenni, hisz mai napig nem tudom elengedni életem része lett és az is marad, örökre hiányzol Erika! Nos így veszítettem el egy jó barátnőt. A napok csak teltek és teltek azóta se beszéltem Felipével ezek után már nem merem felhívni és lehet, ő se akar már tudni rólam. Kedd van, tehát ma érkezik Sebi. Korán felkeltem, hisz majdnem a legkoraiabb repülővel érkezik. Alig volt forgalom a tengerparton lófrált pár ember a kutyájával olyan békés volt minden. Viszont a repülőtéren teljes tömeg várt nagy nehezen átfurakodtam az embereken és a várva várt személyt pillantottam meg elég sok cuccal.
- Szia Sebi- ugrottam a nyakába.
- Szia Kicsi lány- próbált az ölelésemből szabadulni, de nem nagy sikerrel.
- Te most hozzám költözöl, hogy ennyi bőröndöt hoztál?- egy kisebb táskát elvettem tőle.
- Nem, csak lesz az a szponzori rendezvény meg szeretnék egy pár napot itt tölteni- a meg szokott édes mosolyával közölte.
Megint át kellett verekedni a tömegen, párszor megálltunk, hisz felismerték kiosztotta az aláírásokat és már be is pattantunk a kocsimba. Sebi szerint gyorsan mentem ahhoz képest, hogy lány vagyok. Mikor leparkoltam Sebi csak nézett maga elé.
- Bejössz, vagy itt töltöd az időd a kocsimban?- érdeklődtem kedvesen.
- Persze, hogy be csak elbambultam- közben már ki is szállt és elindult az ajtó felé.
Megmutattam a szobáját addig, amíg lepakolt készítettem egy kávét illetve pár pirítóst. Reggeli közben alig beszéltünk nem bírtam sokáig ezt a csendet és megkérdeztem, ami már régóta érdekelt.
- Selena miért nem jött veled?
- Azt üzeni, hogy imád és vigyázz magadra, de most kicsit elfoglalt, de igazából szerintem nem tud szabadulni Kamui ágyából- a végén már nevetett.
- Akkor összejött nekik a dolog- visszamosolyogtam a kis szöszire.
- Igen igen és ti, hogy álltok Felipvel?- érdeklődött közben elkezdet pakolászni.
- Sehogy- lehangoltan válaszoltam.
- Hogy-hogy?- elkezdett mosogatni.
- Rafaela közénk állt, vagyis kivette a telefont a kezéből és kiosztott, hogy takarodjak Felipe közeléből- oda mentem mellé és segítettem neki.
- Amúgy nem kértelek meg, hogy mosogass, de köszi- próbáltam mosolyogni.
- Semmiség otthon is mindig nekem kell- egyszerűen csak vállat vont.
- Akkor Robert nem szeret mosogatni- nevettem el magam.
- Hát nem- röhögött ő is.
- Tényleg nem is tudod mi a legjobb, Fernando megkért minket, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat Robbal ő mellénk áll és támogat minket.
- Ez jó, de akkor ideje lenne elmondani az igazat nem?
- El akarjuk, ezért akarok itt becsajozni- egy hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Jah értem akkor nem is hozzám jöttél- játszottam a sértődöttet.
- De, hozzád is, mert már hiányoztál és nem tudtuk mi van veled- megölelt és én is viszonoztam.
Egész nap hülyültünk dvd-ztünk majd este lementünk a partra sikeresen bele lökött a vízbe ezért csurom vizesen értem haza. Sokáig fent voltunk, viszont Sebinek korán kellett kelni a szponzori rendezvény miatt. Amíg nem volt itthon elmentem vásárolni és egy egyszerű ebédet is csináltam. Sebi farkaséhesen ért haza, az ebéd nagy részét ő ette meg ezek után az övé volt a megtiszteltető feladat, hogy elmosogathat. Nem nyávogott inkább megcsinálta én addig beültem a tv elé és az egyik szerelmes szappanoperát kezdtem el bámulni. El is aludtam rajta, nah ennyit arról, hogy érdekelnek ezek a sorozatok. Este bulizni készültünk ideje egy kicsit kimozdulni. Én egy fekete farmer szoknyát és egy fekete flitteres felsőt viseltem. Sebin egy fekete farmer és egy kék ing volt, ami nagyon illett a szeméhez. Egy közeli kis szórakozóhely volt a célpont. Nem voltak túl sokan, de óriási volt a hangulat, persze az italt se vetettük meg. Egyre jobb számokat játszottak, de amikor meghallottam a kedvenc számom magam után húztam Sebit.
http://www.youtube.com/watch#v=uWVi7wc4p1o&feature=related Végig táncoltuk az egész számot mindenki minket nézett hisz a vége felé már mi is énekeltünk. Óriási buli volt rég éreztem magam ilyen jól.
- Szia Sebi- ugrottam a nyakába.
- Szia Kicsi lány- próbált az ölelésemből szabadulni, de nem nagy sikerrel.
- Te most hozzám költözöl, hogy ennyi bőröndöt hoztál?- egy kisebb táskát elvettem tőle.
- Nem, csak lesz az a szponzori rendezvény meg szeretnék egy pár napot itt tölteni- a meg szokott édes mosolyával közölte.
Megint át kellett verekedni a tömegen, párszor megálltunk, hisz felismerték kiosztotta az aláírásokat és már be is pattantunk a kocsimba. Sebi szerint gyorsan mentem ahhoz képest, hogy lány vagyok. Mikor leparkoltam Sebi csak nézett maga elé.
- Bejössz, vagy itt töltöd az időd a kocsimban?- érdeklődtem kedvesen.
- Persze, hogy be csak elbambultam- közben már ki is szállt és elindult az ajtó felé.
Megmutattam a szobáját addig, amíg lepakolt készítettem egy kávét illetve pár pirítóst. Reggeli közben alig beszéltünk nem bírtam sokáig ezt a csendet és megkérdeztem, ami már régóta érdekelt.
- Selena miért nem jött veled?
- Azt üzeni, hogy imád és vigyázz magadra, de most kicsit elfoglalt, de igazából szerintem nem tud szabadulni Kamui ágyából- a végén már nevetett.
- Akkor összejött nekik a dolog- visszamosolyogtam a kis szöszire.
- Igen igen és ti, hogy álltok Felipvel?- érdeklődött közben elkezdet pakolászni.
- Sehogy- lehangoltan válaszoltam.
- Hogy-hogy?- elkezdett mosogatni.
- Rafaela közénk állt, vagyis kivette a telefont a kezéből és kiosztott, hogy takarodjak Felipe közeléből- oda mentem mellé és segítettem neki.
- Amúgy nem kértelek meg, hogy mosogass, de köszi- próbáltam mosolyogni.
- Semmiség otthon is mindig nekem kell- egyszerűen csak vállat vont.
- Akkor Robert nem szeret mosogatni- nevettem el magam.
- Hát nem- röhögött ő is.
- Tényleg nem is tudod mi a legjobb, Fernando megkért minket, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat Robbal ő mellénk áll és támogat minket.
- Ez jó, de akkor ideje lenne elmondani az igazat nem?
- El akarjuk, ezért akarok itt becsajozni- egy hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Jah értem akkor nem is hozzám jöttél- játszottam a sértődöttet.
- De, hozzád is, mert már hiányoztál és nem tudtuk mi van veled- megölelt és én is viszonoztam.
Egész nap hülyültünk dvd-ztünk majd este lementünk a partra sikeresen bele lökött a vízbe ezért csurom vizesen értem haza. Sokáig fent voltunk, viszont Sebinek korán kellett kelni a szponzori rendezvény miatt. Amíg nem volt itthon elmentem vásárolni és egy egyszerű ebédet is csináltam. Sebi farkaséhesen ért haza, az ebéd nagy részét ő ette meg ezek után az övé volt a megtiszteltető feladat, hogy elmosogathat. Nem nyávogott inkább megcsinálta én addig beültem a tv elé és az egyik szerelmes szappanoperát kezdtem el bámulni. El is aludtam rajta, nah ennyit arról, hogy érdekelnek ezek a sorozatok. Este bulizni készültünk ideje egy kicsit kimozdulni. Én egy fekete farmer szoknyát és egy fekete flitteres felsőt viseltem. Sebin egy fekete farmer és egy kék ing volt, ami nagyon illett a szeméhez. Egy közeli kis szórakozóhely volt a célpont. Nem voltak túl sokan, de óriási volt a hangulat, persze az italt se vetettük meg. Egyre jobb számokat játszottak, de amikor meghallottam a kedvenc számom magam után húztam Sebit.
http://www.youtube.com/watch#v=uWVi7wc4p1o&feature=related Végig táncoltuk az egész számot mindenki minket nézett hisz a vége felé már mi is énekeltünk. Óriási buli volt rég éreztem magam ilyen jól.
13. rész
Minden egyes kicsörgésre összerezzentem. Már hallani akartam a hangját, de félek, hogy mi lesz, mennyire van kiakadva rám, hisz egy szó nélkül hagytam ott. Nem volt több időm gondolkodni már fel is vette.
- Halló- szólt bele az a hang, ami már nagyon hiányzott.
- Szia Felipe Laura vagyok- elcsukló hangon mondtam.
- Lau jól vagy? Hol vagy? Miért tűntél el csak úgy?- a kérdések csak úgy záporoztak felém.
- Jól vagyok, és bocsánatot szeretnék kérni, amiért csak úgy leléptem, de kétségbe estem nem tudtam mit tenni most Spanyolországba vagyok.
- Szólhattál volna, hiányzol- Kivel beszélsz, ki hiányzik neked?- egy ideges női hangot hallottam a háttérből.
- Rafaela ott van?- félve kérdeztem.
- Igen, de ne foglalkozz vele megmondtam neki, hogy vége én veled akarok, lenni-a kis pöszém válaszolt.
- De mondtam, hogy ne hagyd ott miattam- kicsit idegesen válaszoltam.
- Na, ide figyel, te kis kurva mit képzelsz magadról? Megjelensz és tönkre teszel egy 4 éves kapcsolatot. Mit tettél az Felipémmel? Eddig az volt, amit én mondtam most meg visszaszól nekem és itt akar hagyni miattad. Tűnj el az életünkből vagy kicsinállak- üvöltözött a telefonba Rafa. Válaszolni akartam, de addigra már csak a néma telefont hallottam.
Újra könny gyűlt a szemembe tudtam, hogy ez lesz tönkre tettem egy kapcsolatot pedig nem akartam. Miért ilyen nehéz az élet? Én nem akartam semmi rosszat csak szerelmes lettem oly sok idő után újra és most megint egyedül kell maradnom. A kezembe lévő csoki tömeget pillanatok alatt fogyasztottam el. Kisírt szemekkel néztem ki az ablakon a sok fiatal szerelmespár olyan boldogan és felszabadultan sétálgatott a parton. Szeretnék már én is boldog lenni. Eddig menekültem saját magam elől és az érzéseim elől, de most már készen lennék egy kapcsolatra Felipével. Viszont ez nem egyszerű itt van Rafa akivel meg kell küzdenem ha komolyan szeretem a kis brazilt. Akarom! Nem szeretnék még egy fontos embert elveszíteni. A karkötőmre néztem és eszembe jutott a legjobb barátnőm. Milyen rég nem jártam már a sírjánál teljesen elhanyagoltam, pedig amíg ő, amíg élt mindig meghallgatott több időt töltött velem, mint a családjával. Úgy érzem itt az idő elmesélni egy csodás barátságot.
- Halló- szólt bele az a hang, ami már nagyon hiányzott.
- Szia Felipe Laura vagyok- elcsukló hangon mondtam.
- Lau jól vagy? Hol vagy? Miért tűntél el csak úgy?- a kérdések csak úgy záporoztak felém.
- Jól vagyok, és bocsánatot szeretnék kérni, amiért csak úgy leléptem, de kétségbe estem nem tudtam mit tenni most Spanyolországba vagyok.
- Szólhattál volna, hiányzol- Kivel beszélsz, ki hiányzik neked?- egy ideges női hangot hallottam a háttérből.
- Rafaela ott van?- félve kérdeztem.
- Igen, de ne foglalkozz vele megmondtam neki, hogy vége én veled akarok, lenni-a kis pöszém válaszolt.
- De mondtam, hogy ne hagyd ott miattam- kicsit idegesen válaszoltam.
- Na, ide figyel, te kis kurva mit képzelsz magadról? Megjelensz és tönkre teszel egy 4 éves kapcsolatot. Mit tettél az Felipémmel? Eddig az volt, amit én mondtam most meg visszaszól nekem és itt akar hagyni miattad. Tűnj el az életünkből vagy kicsinállak- üvöltözött a telefonba Rafa. Válaszolni akartam, de addigra már csak a néma telefont hallottam.
Újra könny gyűlt a szemembe tudtam, hogy ez lesz tönkre tettem egy kapcsolatot pedig nem akartam. Miért ilyen nehéz az élet? Én nem akartam semmi rosszat csak szerelmes lettem oly sok idő után újra és most megint egyedül kell maradnom. A kezembe lévő csoki tömeget pillanatok alatt fogyasztottam el. Kisírt szemekkel néztem ki az ablakon a sok fiatal szerelmespár olyan boldogan és felszabadultan sétálgatott a parton. Szeretnék már én is boldog lenni. Eddig menekültem saját magam elől és az érzéseim elől, de most már készen lennék egy kapcsolatra Felipével. Viszont ez nem egyszerű itt van Rafa akivel meg kell küzdenem ha komolyan szeretem a kis brazilt. Akarom! Nem szeretnék még egy fontos embert elveszíteni. A karkötőmre néztem és eszembe jutott a legjobb barátnőm. Milyen rég nem jártam már a sírjánál teljesen elhanyagoltam, pedig amíg ő, amíg élt mindig meghallgatott több időt töltött velem, mint a családjával. Úgy érzem itt az idő elmesélni egy csodás barátságot.
2010. március 11., csütörtök
12. rész
Miután újra kisírtam magam visszaindultam a házba. Gyorsan összeütöttem egy kis vacsorát és lezuhanyoztam majd bevágódtam a tv elé és kapcsolgattam valami érdekes műsort kerestem szinte minden 2. csatornán pornó ment. Unottan kapcsolgattam tovább épp azon gondolkodtam, hogy inkább megyek aludni ám ekkor egy sportcsatornán híreket mondtak és meglepetésemre a Ferraris srácokat mutatták. Ezt végig néztem, beszéltek a hétvégi kettős győzelemről is illetve kérdezték őket mit gondolnak kicsiny hazámról. Csak jót mondtak és megemlítettek egy fontos személyt, akit itt ismertek meg csak a mai napon eltűnt és nem tudnak róla semmit se. Felipe szemében látszódott a csalódottság és az aggódás. Rögtön magamra ismertem a telefonomhoz kaptam, ami eddig az asztalon hevert. Nem lepődtem meg számtalan nem fogadott hívás és jó pár sms-el találtam magam szemben. A legtöbbet Felipétől és Selenától kaptam e mellet még küldött Fer, Robert és Sebi is. Az utóbbira válaszoltam is, de csak annyit írtam neki, hogy elmondok mindent, ha holnap feljön MSN- re. Gyorsan válaszolt így holnap beszélek Sebivel. Felbaktattam a szobámba és hatalmas ágyikómba vettetem magam egész hamar elaludtam szokás szerint Felipével álmodtam. Reggel korán keltem első feladatom az volt, hogy bekapcsoljam a laptopom addig, amíg a gép dolgozott készítettem egy kávét utána pedig leültem a nappaliba és bejelentkeztem MSN-re. Gyorsan megnéztem kik vannak fent, de a célszemély, akit kerestem már rám is írt.
Sebi baby üzenete:
Szia Kicsi lány!
Lau üzenete:
Szió!
Sebi baby üzenete:
Miért tűntél el olyan gyorsan, teljesen kikészítettél minket már azt hittem valami bajod esett esetleg anyukád bántott vagy hasonlók. Felipe is teljesen kivan.
Lau üzenete:
Anyám kilakoltatott most itt vagyok Spanyolországba apa egyik nyaralójába, ami az enyém lett. Nem akartam szó nélkül eltűnni, de búcsúzni se akartam
Sebi baby üzenete:
De akkor se kellett volna így lelépned, egyébként lesz, egy rendezvény Spanyolba a héten akkor meglátogatlak ok?
Lau üzenete:
Csak te jössz ugye?
Sebi baby üzenete:
Igen, vagyis Mark is, de neki nem szólok. Esetleg szóljak Felipének vagy valaki másnak?
Lau üzenete:
Talán Selenának, és köszönöm
Sebi baby üzenete:
Háát….. ha ráér, mert mostanában nagyon elfoglalt valakivel
Lau üzenete:
Összejöttek Kamuival?
Sebi baby üzenete:
Igen és az ágyból alig akarnak kimászni.
Lau üzenete:
Ennek örülök, és ti hogy vagytok Robbal?
Sebi baby üzenete:
Egész jól csak mostanában sokat fáj a feje tegnap meg rosszul lett szédül meg hányingere van. Lehet, hogy terhes? Nah jó nem csak ez olyan jól hangzik, teljesen bele éljük magunkat ebbe a játékba.
Lau üzenete:
Te hülye vagy! Hogy lehetne nektek gyereketek? Jaj tudod, hogy kell felvidítani az embert
Sebi baby üzenete:
Végre egy kicsit jobb kedved lett, nekem most mennem kell. Vigyázz magadra! Szia kicsi lány! Hívd fel Felipét! Puszi!
Lau üzenete:
Rendben. Te is vigyázz magadra! Lehet, felhívom…. Nah Szió szőkeherceg puszi
Sebi picit jobb kedvre derített. Beszélnem kellene Felipével, de félek felhívni. Nem nem fogom felhívni, vagyis most biztos nem. El kell mennem egy kicsit sétálni és gondolkodni. Gyorsan felöltöztem és elindultam a tengerpartra nem volt forróság, de nem is fáztam. Pár órát lent töltöttem, majd haza mentem kicsit ettem és elhatároztam ideje kicsit felújítani a ruhatáramat az összes ruhám otthonra emlékeztet az pedig már a múlt. Bepattantam a kocsimba és elindultam a városba sok üzlet előtt megálltam és be is néztem, de egyik se tükrözte az egyéniségemet. Már épp feladtam mikor megpillantottam egy kis boltocskát az egyik sarkon. Mosolyogva léptem be ezt az üzletet nekem teremtették itt minden olyan, amit én szeretek. Egy fekete felsőt vásároltam és egy hozzá illő farmert. Vidáman indultam haza útközben még vettem kaját is, mert az is elfogyott. Kicsit jobb kedvem volt, mint tegnap ez részben Sebinek köszönhetem. Leültem a nappaliban az egyik fotelba egy tábla epres milka társaságában és kezembe vettem a telefont Felipét csörgettem.
Sebi baby üzenete:
Szia Kicsi lány!
Lau üzenete:
Szió!
Sebi baby üzenete:
Miért tűntél el olyan gyorsan, teljesen kikészítettél minket már azt hittem valami bajod esett esetleg anyukád bántott vagy hasonlók. Felipe is teljesen kivan.
Lau üzenete:
Anyám kilakoltatott most itt vagyok Spanyolországba apa egyik nyaralójába, ami az enyém lett. Nem akartam szó nélkül eltűnni, de búcsúzni se akartam
Sebi baby üzenete:
De akkor se kellett volna így lelépned, egyébként lesz, egy rendezvény Spanyolba a héten akkor meglátogatlak ok?
Lau üzenete:
Csak te jössz ugye?
Sebi baby üzenete:
Igen, vagyis Mark is, de neki nem szólok. Esetleg szóljak Felipének vagy valaki másnak?
Lau üzenete:
Talán Selenának, és köszönöm
Sebi baby üzenete:
Háát….. ha ráér, mert mostanában nagyon elfoglalt valakivel
Lau üzenete:
Összejöttek Kamuival?
Sebi baby üzenete:
Igen és az ágyból alig akarnak kimászni.
Lau üzenete:
Ennek örülök, és ti hogy vagytok Robbal?
Sebi baby üzenete:
Egész jól csak mostanában sokat fáj a feje tegnap meg rosszul lett szédül meg hányingere van. Lehet, hogy terhes? Nah jó nem csak ez olyan jól hangzik, teljesen bele éljük magunkat ebbe a játékba.
Lau üzenete:
Te hülye vagy! Hogy lehetne nektek gyereketek? Jaj tudod, hogy kell felvidítani az embert
Sebi baby üzenete:
Végre egy kicsit jobb kedved lett, nekem most mennem kell. Vigyázz magadra! Szia kicsi lány! Hívd fel Felipét! Puszi!
Lau üzenete:
Rendben. Te is vigyázz magadra! Lehet, felhívom…. Nah Szió szőkeherceg puszi
Sebi picit jobb kedvre derített. Beszélnem kellene Felipével, de félek felhívni. Nem nem fogom felhívni, vagyis most biztos nem. El kell mennem egy kicsit sétálni és gondolkodni. Gyorsan felöltöztem és elindultam a tengerpartra nem volt forróság, de nem is fáztam. Pár órát lent töltöttem, majd haza mentem kicsit ettem és elhatároztam ideje kicsit felújítani a ruhatáramat az összes ruhám otthonra emlékeztet az pedig már a múlt. Bepattantam a kocsimba és elindultam a városba sok üzlet előtt megálltam és be is néztem, de egyik se tükrözte az egyéniségemet. Már épp feladtam mikor megpillantottam egy kis boltocskát az egyik sarkon. Mosolyogva léptem be ezt az üzletet nekem teremtették itt minden olyan, amit én szeretek. Egy fekete felsőt vásároltam és egy hozzá illő farmert. Vidáman indultam haza útközben még vettem kaját is, mert az is elfogyott. Kicsit jobb kedvem volt, mint tegnap ez részben Sebinek köszönhetem. Leültem a nappaliban az egyik fotelba egy tábla epres milka társaságában és kezembe vettem a telefont Felipét csörgettem.
11. rész
Ahogy kiléptem a szállodából egyenesen az autómhoz mentem. Senki sem volt a parkolóban, valószínű még mindenki alszik. A forgalom se volt nagy hamar haza értem. Szerencsére anyám nem volt otthon. Az üres családi lakásba léptem be, ahol felnőttem a gyerekkoromat töltöttem és ahonnan most el kell mennem. Felérve a szobámba nem ért meglepetés a ruháim már bőröndökben pihentek illetve pár doboz az ágyam mellett volt elhelyezve. Összepakoltam mindent, amit fontosnak tartottam és lepakoltam a kocsimba. Még utoljára körbejártam a lakást. Itt éltem 19 évet születésemtől kezdve itt laktam, rengeteg szép emlék köt ide persze e mellé társul egy pár rossz is. De ezek most teljesen kimentek a fejemből. A nappaliban volt egy kép ahol én és anya vagyok a sikeres érettségim után készült ez a kép, itt még minden rendben volt, nem bírtam tovább a könnyeim utat törtek maguknak és a képet áztatták. Erőt vettem magamon és kiléptem az ajtón talán soha többé nem jövök ide vissza. Fájó szívvel ballagtam végig a járdán még utoljára megcsodáltam a kis kertet, amit együtt csináltunk anyuval. Lassan elindultam nem tudom pontosan hova is fogok menni, de a közeli kis vendéglőt vettem először célba. Épp a kávémat kavargattam és a pirítósommal játszadoztam egyszerűen nem kívántam a kaját. Valamit kezdenem kell az életemmel nem maradhatok itt. Egyetlen egy menedékem maradt talán. Elővettem a telefonom és azt a számot hívtam, amit már évek óta nem.
Szerencsére kicsöngött és hamar fel is vette az illető.
- Hallo itt Pablo Martinez- egy erős férfihang szólalt meg a telefon másik végén.
- Szia apa Laura vagyok- elcsukló hangon szóltam bele.
- Laura mi történt mi a baj?- megdöbbenve, de rémülten kérdezte.
- Anya kilakoltatott- szipogva mondtam.
- Van hova menned?- aggódva kérdezte.
- Nincs, ezért hívtalak téged, hátha tudsz segíteni.
- Hozzánk tudod, nem tudsz jönni, de emlékszel ugye, hogy van egy nyaralók Benidormban oda nyugodtan elmehetsz, a tied lehet, és még most utalok neked pénzt.
- Köszönöm apa- sírtam a telefonba.
- Szívesen, de hívj, ha oda értél- majd lassan elbúcsúztunk, mert mennie kellet.
A reggeli után elindultam a reptérre, szerencsére épp időben értem ki, hiszem elcsíptem egy járatot, ami egyenesen Benidormba tartott. Egész úton aludtam fura álmok gyötörtek Felipével álmodtam olyan jó volt látni, ha csak álmomban is, de legalább újra feltűnt előttem az a két csodálatos szempár. Ez a város teljesen más, mint amihez én vagyok szokva egy nyüzsgő élettel teli hely. Ez kell nekem, hogy mindent elfelejtsek. Hamar megtaláltam a kis nyaralónkat. Ugyan olyan, mint amilyenek utoljára láttam. Leültem
Egy kis fotelbe néztem a morajló tengert és gondolkodtam. A telefonomra pillantottam jó pár sms-et kaptam Felipétől, de egyre se válaszoltam. Kicsit tv-zgettem majd mikor már besötétedett leindultam a partra. Sétáltam a homokba a víz morajlása teljesen megnyugtatott. Eszembe jutott egy szám a Dirty Dancing 2-ből elkezdtem dúdolgatni
http://www.youtube.com/watch?v=wqd4wn6awWs majd elfeküdtem a homokban és
Szerencsére kicsöngött és hamar fel is vette az illető.
- Hallo itt Pablo Martinez- egy erős férfihang szólalt meg a telefon másik végén.
- Szia apa Laura vagyok- elcsukló hangon szóltam bele.
- Laura mi történt mi a baj?- megdöbbenve, de rémülten kérdezte.
- Anya kilakoltatott- szipogva mondtam.
- Van hova menned?- aggódva kérdezte.
- Nincs, ezért hívtalak téged, hátha tudsz segíteni.
- Hozzánk tudod, nem tudsz jönni, de emlékszel ugye, hogy van egy nyaralók Benidormban oda nyugodtan elmehetsz, a tied lehet, és még most utalok neked pénzt.
- Köszönöm apa- sírtam a telefonba.
- Szívesen, de hívj, ha oda értél- majd lassan elbúcsúztunk, mert mennie kellet.
A reggeli után elindultam a reptérre, szerencsére épp időben értem ki, hiszem elcsíptem egy járatot, ami egyenesen Benidormba tartott. Egész úton aludtam fura álmok gyötörtek Felipével álmodtam olyan jó volt látni, ha csak álmomban is, de legalább újra feltűnt előttem az a két csodálatos szempár. Ez a város teljesen más, mint amihez én vagyok szokva egy nyüzsgő élettel teli hely. Ez kell nekem, hogy mindent elfelejtsek. Hamar megtaláltam a kis nyaralónkat. Ugyan olyan, mint amilyenek utoljára láttam. Leültem
Egy kis fotelbe néztem a morajló tengert és gondolkodtam. A telefonomra pillantottam jó pár sms-et kaptam Felipétől, de egyre se válaszoltam. Kicsit tv-zgettem majd mikor már besötétedett leindultam a partra. Sétáltam a homokba a víz morajlása teljesen megnyugtatott. Eszembe jutott egy szám a Dirty Dancing 2-ből elkezdtem dúdolgatni
http://www.youtube.com/watch?v=wqd4wn6awWs majd elfeküdtem a homokban és
10. rész
Kicsit megremegtem mikor megláttam, nem értettem, hogy kerül ide és mit akar. Szorosan fogtam Felipe kezét mire rám nézett nem szóltam csak egy apró mosolyt kierőszakoltam magamból. Próbáltam másik irányba fordulni, így talán észrevehetetlen leszek számára, de nem közelített és a szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Háttal álltam neki, de mikor megérintette a vállam összerezzentem és rémülten fordultam meg.
- Te mit keresel itt?- elcsukló hangon kérdeztem.
- Kíváncsi voltam, miért akartál te ide eljönni, de már látom- lenézően nézett végig rajtam.
- Anya ezt most nem értem minek jöttél ide? – értetlenkedve kérdeztem tőle.
- Mint ahogy az előbb mondtam kíváncsi voltam, mi tetszik ebben neked, de már látom, nem a verseny érdekel, hanem inkább az, hogy hogyan tudod kielégíteni a pilóták vágyait- még mindig lenézően nézett rám.
- Te miről beszélsz nem értem.
- Arról, hogy a lányom egy kurva!- ordítozott velem.
- Miért lennék az?- már én is ordítoztam vele.
- Nézz végig magadon, mint egy prostituált és ma melyik pilótát elégíted ki, vagy talán mind a 3-mat egyszerre?- lekezelően beszélt velem.
- Te ittál valamit anya?- idegesen kérdeztem tőle.
- Nem józan vagyok. Ha haza fárad nagysága, akkor nyugodtan elpakolhatsz te ringyó- nem bírtam tovább közelebb léptem és pofon vágtam.
- Gyűlöllek anya- sírva ordítottam vele.
Kifutottam az udvarra addig szaladtam, amíg egy fához nem értem és sírva összeestem. Nem hittem volna, azt hogy anyám ilyen. Főleg, hogy elküldött otthonról, mi történt vele?
Teljesen magamba zuhantam, azt se vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Valaki rám terített egy felsőt, felnéztem rá és Felipe volt az.
- Köszönöm- szipogtam.
- Ugyan nincs mit mi történt?- leült mellém és szorosan átölelt.
Elmeséltem neki mindent és tovább zokogtam. Próbált nyugtatgatni, de nem sikerült, már remegtem a sírástól. Felkapott és a kocsihoz vitt. Egész úton zokogtam nem akartam elhinni, amit ma tett velem az anyám. Felipe lefektetett maga mellé és szorosan átölelt. Pár perc múlva elaludtam. Reggel hamar felkeltem összeszedtem a cuccomat és írtam egy levelet majd elindultam.
http://www.youtube.com/watch?v=j9exv5XxPCA&feature=related
- Te mit keresel itt?- elcsukló hangon kérdeztem.
- Kíváncsi voltam, miért akartál te ide eljönni, de már látom- lenézően nézett végig rajtam.
- Anya ezt most nem értem minek jöttél ide? – értetlenkedve kérdeztem tőle.
- Mint ahogy az előbb mondtam kíváncsi voltam, mi tetszik ebben neked, de már látom, nem a verseny érdekel, hanem inkább az, hogy hogyan tudod kielégíteni a pilóták vágyait- még mindig lenézően nézett rám.
- Te miről beszélsz nem értem.
- Arról, hogy a lányom egy kurva!- ordítozott velem.
- Miért lennék az?- már én is ordítoztam vele.
- Nézz végig magadon, mint egy prostituált és ma melyik pilótát elégíted ki, vagy talán mind a 3-mat egyszerre?- lekezelően beszélt velem.
- Te ittál valamit anya?- idegesen kérdeztem tőle.
- Nem józan vagyok. Ha haza fárad nagysága, akkor nyugodtan elpakolhatsz te ringyó- nem bírtam tovább közelebb léptem és pofon vágtam.
- Gyűlöllek anya- sírva ordítottam vele.
Kifutottam az udvarra addig szaladtam, amíg egy fához nem értem és sírva összeestem. Nem hittem volna, azt hogy anyám ilyen. Főleg, hogy elküldött otthonról, mi történt vele?
Teljesen magamba zuhantam, azt se vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Valaki rám terített egy felsőt, felnéztem rá és Felipe volt az.
- Köszönöm- szipogtam.
- Ugyan nincs mit mi történt?- leült mellém és szorosan átölelt.
Elmeséltem neki mindent és tovább zokogtam. Próbált nyugtatgatni, de nem sikerült, már remegtem a sírástól. Felkapott és a kocsihoz vitt. Egész úton zokogtam nem akartam elhinni, amit ma tett velem az anyám. Felipe lefektetett maga mellé és szorosan átölelt. Pár perc múlva elaludtam. Reggel hamar felkeltem összeszedtem a cuccomat és írtam egy levelet majd elindultam.
http://www.youtube.com/watch?v=j9exv5XxPCA&feature=related
2010. március 7., vasárnap
9. rész
Nem tudtam kik azok csak hatalmas porfelhő tárult elém illetve egy két gumiabroncs. A kamera őket mutatta, de semmit nem írtak ki a képernyőre, hogy kik lehetnek a résztvevők. Még mindig idegesen bámultam a képernyőt. Rettegtem attól, hogy akkor fog valami szörnyű baleset történi, ha én élőben megnézem a versenyt. És most tessék meg is történt. Kezdet kitisztulni a kamera által mutatott kép. 4 kocsi ütközött, egy Sauber, Lotus, Toro Rosso és Force India. Egyik pilótának se lett semmi baja, de mindenkinek meg kellett jelennie azért egy orvosi vizsgálaton. Ezután talán nyugodtabban néztem a futamot tovább. Semmi érdekes nem történt, kettős Ferrari győzelemnek örülhettünk a harmadik helyen pedig Lewis Hamilton ért be. A srácok boldogak voltak vidáman mosolyogva adtak interjút. Selenán láttam, hogy valami baj van.
- Mi történt? Olyan szomorú vagy.
- Csak annyi, hogy holnap megyek haza és nem látlak, titeket nem tudom mennyi ideig- szomorkásan válaszolt.
- Jajj csajszi telefonon minden nap beszélünk és megígérem, meg foglak látogatni – átöleltem a barátnőmet.
- Köszönöm- egy könnycseppet törölt le.
- Este buli, jössz?- vidáman kérdeztem.
- Ki nem hagynám- mosolyogott rám.
Kiléptünk a boxból és Selenát sikeresen el is lökték. Egy fiatal japán srácon landolt. Egyikük se szólalt meg, olyan aranyosak voltak.
- Bocsánat- rekedtes hangon megszólalt Selena.
- Semmi baj, én löktelek fel- vigyorgott rá az ismeretlen srác.
- Kamui Kobayashi- nyújtott kezet a fiatal srác.
- Selena Nadal vagyok ő pedig a barátnőm Laura Martinez- bemutatott mind kettőnket majd aranyosan rá mosolyogott a srácra.
- Ügyes voltál ma- kezdte a beszélgetést Sel.
- Köszi, de annyira nem mert csak 15. lettem- válaszolt cseppnyi letörtséggel a hangjában Kamui.
- Nem baj az, lesz ez még jobb is- mosolyogott rá Selena
Egész jól elbeszélgettek, én pedig lépkedtem velük együtt párszor én is szóhoz jutottam mikor ők épp levegőt vettek. Nagyon egymásra hangolódtak rengeteget nevetgéltek mintha már évek óta ismernék egymást. Lassan elbúcsúztunk egymástól, de az esti bulin Kamui is ott lesz.
- Bejössz a srácnak- közöltem Selenával.
- Áhh tuti nem, biztos van barátnője- gondolkodott el Sel.
- Majd este kiderül- kacsintottam rá.
- Remélem is – vigyorgott Selena.
- Elmegyünk vásárolni?- érdeklődtem.
- Persze, de akkor induljunk is nem sok időnk van- mosolygott a kérdezett személy.
A közeli plázát vettünk célpontba. Szinte az összes üzletet végig jártuk mire megtaláltuk a megfelelő ruhát. Selena egy arany flitteres rövid ruhát választott, ami nagyon jól állt neki. Én pedig még mindig nem tudtam milyen ruhát vegyek. Tovább sétálgattunk és néztük az üzletek kirakatát, amikor a szemem megragadt egy zöld elég kihívó ruhán. Először nem akartam megvenni, hiszen nem is oda való illetve nem szokásom ilyen ruhákat hordani, de ez nagyon megtetszett. Hosszas unszolás után mégis megvettem. Elég sok idő eltelt pár órán belől már a bulin kellene lennünk. Szélsebesen visszamentem a szállodába. Felipe már készülődött, csak egy boxer volt rajta. Legszívesebben rámásztam volna, de megfogadtam nem lehet köztünk semmi se. Elfoglaltam a fürdőszobát rekord gyorsasággal kész lettem, hisz 2 óra alatt elkészültem. Mikor kiléptem a szobából Felipe csak nézett nem tudott megszólani, majd közelebb lépett.
- Gyönyörű vagy- súgta fülembe, majd kaptam egy puszit az ajkaimra, majd a csípőmre helyezte a kezét, épp ahol alig takart a ruha.
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki- épp meg akartam csókolni, amikor nyitódott az ajtó és a két jó madár esett be rajta.
- Felipe Laura gyertek gyorsan!- lihegett Sebi.
- Mi történt?- kérdeztem tőlük, de Felipe kezét nem engedtem el.
- Jenson szakított a barátnőjével és a csaj most felpofozta meg a nemi életük részleteit teregeti ki- mondta a másik lihegő emberke azaz Rob.
- Engem nem érdekel a nemi élete- röhögtem rajtuk.
- Jó, de akkor is mindenki őket nézi ráadásul Jensont leégeti- Sebi arcán megjelent a kis bosszús mosoly.
- De rosszindulatú vagy- sóhajtottam egyet.
- Laura amúgy nagyon szép vagy- bókolt Rob.
- Köszönöm- mosolyogtam a srácokra.
Elindultunk mind a négyen. A földszinten ment a balhé rendesen, szebbnél szebb dolgokat vágtak egymás fejéhez. Elmosolyodtam rajtuk, épp egy olyan beszólást kaptam el miszerint Jenson azzal vádolta barátnőjét, hogy amióta a versenyek előtt nem fekszik le vele az óta nem sikerül neki dobogós helyeket elérni. Egész úton ez volt a téma, Sebi és Rob örültek ennek, amíg én Felipét figyeltem, ahogy a testemet figyeli illetve azokat a részeket, amiket nem takar a ruha. Mire megérkeztünk már ott volt Fernando, Selena, Kamui, illetve egy nem kívánatos személy.
2010. március 6., szombat
8. rész
A hang irányába fordultunk és meglepetésünkre a srácok álltak ott. Egyik se szólalt meg, csak nézett Felipét kicsit eltoltam magamtól már amennyire sikerült. A csendet én törtem meg.
- Nos, megszólaltok még ma vagy nézzük egymást egy ideig?
- Hát nem tudunk mit mondani – vigyorgott Seb.
Már idegesített, hogy csak ott állnak a medence széléhez siettem és berántottam a kis németet ő pedig a barátjába kapaszkodott így ő is jött vele. Fernando csak mosolygott az egészen, de nem sokáig, hiszen mikor ő is bejött közénk rögtön rávettem magam.
- Laura örülnék, ha nem fojtanál meg- próbált levegő után kapkodni a spanyol.
- Nem állt szándékomban- vigyorogtam rá.
Egészen jól elvoltunk, persze Seb és Rob elválaszthatatlanok voltak. Amíg Felipe és Fernando beszélgettek addig meglátogattam a két jó madarat.
- Srácok nem viszitek egy kicsit túlzásba ezt a meleg játékot?- közben Robot sikeresen szembe csaptam vízzel.
- Nem drága Laura- válaszolt Sebi drága.
- Ti tudjátok, de nekem már nagyon úgy tűnik, hogy tényleg egymásra találtatok- aranyosan rájuk mosolyogtam.
- Lau nekünk meg úgy tűnik, hogy ti meg heteró játékot játszatok Felipével- Seb arcán egy pajzán mosoly tükröződött.
- Az nem úgy volt- próbáltam értelmes választ adni, de éreztem, hogy egyre vörösebb leszek.
- Nyugi Laura nem kell olyan vörösnek lenned, mint a Ferrari, a nélkül is bejössz a kis brazilnak- mosolygott Rob.
- He he he – nagyon vicces- közben megindult felém Seb én pedig szépen elbuktattam hatalmasat esett a vízben.
- Seb drágám jól vagy?- Rob rögtön utána kapott.
- Persze szívem- majd hozzábújt a párjához a kis szöszi.
- Mi szerintem most megyünk, sziasztok!- és a szerelmes pár távozott.
- Hmmm sose gondoltam volna, hogy két haverom is meleg lesz- gondolkodott hangosan Fer.
- Jaja elég meglepő- adta meg rá a választ Felipe- közben próbált közel húzni magához, de nem engedtem.
Pár percig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk ideje lefeküdni holnap verseny. Amíg eljutottunk a szobánkhoz az a bizonyos kínos csend állt be közöttünk. Gyorsan elmentem zuhanyozni mire visszaértem Felipét nem találtam sehol se. A keresésére indultam, de az erkélyen megtaláltam. Mögé léptem és halkan megszólaltam.
- Meg fogsz fázni és ideje lenne lefeküdnünk holnap futam- halkan mondtam megrázkódott mikor megszólaltam.
- Le akarsz velem feküdni?- csillogó szemekkel kérdezte.
- Nem úgy értettem.
- Tudom, és újra megcsókolt- eltoltam magamtól és csak ennyit mondtam.
- Figyelj, rám kérlek! Én nem érzem kész magam egy komolyabb kapcsolatra. Nem akarok távkapcsolatot sem, arról nem jó emlékeim vannak. Azt sem szeretném, hogy miattam menjen tönkre egy jó pár évig tökéletesen működő kapcsolat. Lehet, hogy tényleg nem olyan már, mint régen volt Rafaelával de ő szeret, téged aggódik érted, veled van mindig régóta ismered végig melletted állt bármi történt is. Én erre nem lennék képes, mikor elveszítettem a legjobb barátnőmet- közben megérintettem a karkötőmet- hónapokig nem szóltam senkihez sem, olyan volt számomra, mint egy testvér. Ha veled történne valami, de ne történjen, szóval akkor én nem hiszem, hogy kibírnám, nem vagyok erős és akkor mit mondanának? Nem állok, a barátom mellett? Ezt nem akarom, hidd el így is nagyon féltelek pedig még nem is ismerlek nagyon. Igazad van, amit mondtál a medencében menekülök, magam és az érzéseim elől. Pedig igenis úgy érzem, szeretlek! Ezt szerettem volna, ha tudod- nem szólt semmit csak bevonult a szobába és lefeküdt.
Én pedig csak álltam és néztem az éjszakai várost. Egyre hűvösebb lett, de nem érdekelt fájt, hogy elmondtam mindent neki. Fájt az, hogy nem lehetünk együtt. Valamikor hajnal körül lefeküdtem. Reggel, vagyis délelőtt mire felkeltem már nem volt itt Felipe rég a pályán volt. Egy kis levelet találtam az asztalon.
Laura!
Sajnálom a tegnap estét, hogy nem válaszoltam, de nem erre számítottam.
Valószínűleg neked volt igazad nem illünk egymáshoz, el kell felejtenelek nem lesz könnyű. Barátok remélem, még lehetünk.
Csókol Felipe!
Megbántottam ebben biztos vagyok. Megint úrrá lett rajtam a rosszkedv. Mire észbe kaptam már rég a pályán kellett volna lennem. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy vörös toppot és már indultam is. Rakéta sebességgel értem ki a pályára. A srácok már elindultak a pilóta parádéra. Selenát az egyik padnál találtam meg. Elindultunk sétálgatni épp a tegnap estét meséltem neki, amikor valaki hátulról átölelt.
_ Szia Laura- mosolyogva köszönt Eduardo.
- Ohh szia kis herceg, hogy kerülsz ide?- közben adtam neki egy puszit.
- Csak szerettem volna bemutatni az öcsikémet Fernandot –a kis srácot először nem láttam, mert a bátyja mögé bújt el.
- Szia Fernando!- leguggoltam hozzá és láttam, hogy a még kisebb törpe is mosolyog.
Leültünk egy padra beszélgettünk nagyon aranyos gyerekek. Rengeteg dolgot meséltek Eduardo a suliról Fernando meg az oviról. Fernando teljesen kinyílt előttünk és az ölembe kéredzkedett és úgy mesélt tovább. Eduardo pedig Selenának áradozott az iskoláról. Rubens közeledett felénk, de nem mérgesen, mint tegnap, hanem nevetve, látva, hogy a fiai biztonságban vannak. Elvitte őket a csapathoz. Mi pedig mentünk a Red Bullhoz, helyet foglaltunk majd néztük a rajtot. Fernando jó rajtot kapott el megőrizte első helyét. Hátrébb kisebb tolongás, lökdösődés alakult ki. Nem figyeltem, hogy kik a résztvevői, de mikor a monitoron közelítetek az eseményre idegesen felugrottam.
- Nos, megszólaltok még ma vagy nézzük egymást egy ideig?
- Hát nem tudunk mit mondani – vigyorgott Seb.
Már idegesített, hogy csak ott állnak a medence széléhez siettem és berántottam a kis németet ő pedig a barátjába kapaszkodott így ő is jött vele. Fernando csak mosolygott az egészen, de nem sokáig, hiszen mikor ő is bejött közénk rögtön rávettem magam.
- Laura örülnék, ha nem fojtanál meg- próbált levegő után kapkodni a spanyol.
- Nem állt szándékomban- vigyorogtam rá.
Egészen jól elvoltunk, persze Seb és Rob elválaszthatatlanok voltak. Amíg Felipe és Fernando beszélgettek addig meglátogattam a két jó madarat.
- Srácok nem viszitek egy kicsit túlzásba ezt a meleg játékot?- közben Robot sikeresen szembe csaptam vízzel.
- Nem drága Laura- válaszolt Sebi drága.
- Ti tudjátok, de nekem már nagyon úgy tűnik, hogy tényleg egymásra találtatok- aranyosan rájuk mosolyogtam.
- Lau nekünk meg úgy tűnik, hogy ti meg heteró játékot játszatok Felipével- Seb arcán egy pajzán mosoly tükröződött.
- Az nem úgy volt- próbáltam értelmes választ adni, de éreztem, hogy egyre vörösebb leszek.
- Nyugi Laura nem kell olyan vörösnek lenned, mint a Ferrari, a nélkül is bejössz a kis brazilnak- mosolygott Rob.
- He he he – nagyon vicces- közben megindult felém Seb én pedig szépen elbuktattam hatalmasat esett a vízben.
- Seb drágám jól vagy?- Rob rögtön utána kapott.
- Persze szívem- majd hozzábújt a párjához a kis szöszi.
- Mi szerintem most megyünk, sziasztok!- és a szerelmes pár távozott.
- Hmmm sose gondoltam volna, hogy két haverom is meleg lesz- gondolkodott hangosan Fer.
- Jaja elég meglepő- adta meg rá a választ Felipe- közben próbált közel húzni magához, de nem engedtem.
Pár percig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk ideje lefeküdni holnap verseny. Amíg eljutottunk a szobánkhoz az a bizonyos kínos csend állt be közöttünk. Gyorsan elmentem zuhanyozni mire visszaértem Felipét nem találtam sehol se. A keresésére indultam, de az erkélyen megtaláltam. Mögé léptem és halkan megszólaltam.
- Meg fogsz fázni és ideje lenne lefeküdnünk holnap futam- halkan mondtam megrázkódott mikor megszólaltam.
- Le akarsz velem feküdni?- csillogó szemekkel kérdezte.
- Nem úgy értettem.
- Tudom, és újra megcsókolt- eltoltam magamtól és csak ennyit mondtam.
- Figyelj, rám kérlek! Én nem érzem kész magam egy komolyabb kapcsolatra. Nem akarok távkapcsolatot sem, arról nem jó emlékeim vannak. Azt sem szeretném, hogy miattam menjen tönkre egy jó pár évig tökéletesen működő kapcsolat. Lehet, hogy tényleg nem olyan már, mint régen volt Rafaelával de ő szeret, téged aggódik érted, veled van mindig régóta ismered végig melletted állt bármi történt is. Én erre nem lennék képes, mikor elveszítettem a legjobb barátnőmet- közben megérintettem a karkötőmet- hónapokig nem szóltam senkihez sem, olyan volt számomra, mint egy testvér. Ha veled történne valami, de ne történjen, szóval akkor én nem hiszem, hogy kibírnám, nem vagyok erős és akkor mit mondanának? Nem állok, a barátom mellett? Ezt nem akarom, hidd el így is nagyon féltelek pedig még nem is ismerlek nagyon. Igazad van, amit mondtál a medencében menekülök, magam és az érzéseim elől. Pedig igenis úgy érzem, szeretlek! Ezt szerettem volna, ha tudod- nem szólt semmit csak bevonult a szobába és lefeküdt.
Én pedig csak álltam és néztem az éjszakai várost. Egyre hűvösebb lett, de nem érdekelt fájt, hogy elmondtam mindent neki. Fájt az, hogy nem lehetünk együtt. Valamikor hajnal körül lefeküdtem. Reggel, vagyis délelőtt mire felkeltem már nem volt itt Felipe rég a pályán volt. Egy kis levelet találtam az asztalon.
Laura!
Sajnálom a tegnap estét, hogy nem válaszoltam, de nem erre számítottam.
Valószínűleg neked volt igazad nem illünk egymáshoz, el kell felejtenelek nem lesz könnyű. Barátok remélem, még lehetünk.
Csókol Felipe!
Megbántottam ebben biztos vagyok. Megint úrrá lett rajtam a rosszkedv. Mire észbe kaptam már rég a pályán kellett volna lennem. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy vörös toppot és már indultam is. Rakéta sebességgel értem ki a pályára. A srácok már elindultak a pilóta parádéra. Selenát az egyik padnál találtam meg. Elindultunk sétálgatni épp a tegnap estét meséltem neki, amikor valaki hátulról átölelt.
_ Szia Laura- mosolyogva köszönt Eduardo.
- Ohh szia kis herceg, hogy kerülsz ide?- közben adtam neki egy puszit.
- Csak szerettem volna bemutatni az öcsikémet Fernandot –a kis srácot először nem láttam, mert a bátyja mögé bújt el.
- Szia Fernando!- leguggoltam hozzá és láttam, hogy a még kisebb törpe is mosolyog.
Leültünk egy padra beszélgettünk nagyon aranyos gyerekek. Rengeteg dolgot meséltek Eduardo a suliról Fernando meg az oviról. Fernando teljesen kinyílt előttünk és az ölembe kéredzkedett és úgy mesélt tovább. Eduardo pedig Selenának áradozott az iskoláról. Rubens közeledett felénk, de nem mérgesen, mint tegnap, hanem nevetve, látva, hogy a fiai biztonságban vannak. Elvitte őket a csapathoz. Mi pedig mentünk a Red Bullhoz, helyet foglaltunk majd néztük a rajtot. Fernando jó rajtot kapott el megőrizte első helyét. Hátrébb kisebb tolongás, lökdösődés alakult ki. Nem figyeltem, hogy kik a résztvevői, de mikor a monitoron közelítetek az eseményre idegesen felugrottam.
7. rész
Reggel mintha teljesen máshol ébredtem volna idegennek tűnt minden mikor megfordultam egy ismerős alakot fedeztem fel magam mellett, aki engem nézett.
- Hogy kerültem én ide?- álmos hangon érdeklődtem.
- Este mikor visszaértem már békésen aludtál szerettem volna adni egy puszit az arcodra, ekkor hirtelen megfordultál és elkaptad a kezemet szorosan fogtad nem akartad elengedni így mivel nem akartam a padlón aludni felkaptalak és ide hoztalak magam mellé, de nem nyúltam hozzád nem használtam ki a helyzetet- félénkén rám mosolygott.
- Köszönöm- suttogtam.
- Mit?
- Mindent, amit eddig értem tettél és bocsánatot kérek, hogy nem lehetünk együtt, de úgy érzem, ez a kapcsolat nem menne, és én nem vagyok szerelmes- próbáltam a szemébe nézni, de nem ment, hisz magamnak és neki is hazudok.
- Rendben, remélem, egyszer meg fog változni a véleményed ne feledd, én várni fogok rád- a fürdő felé indult, de előtte még kaptam egy puszit a homlokomra.
A reggel további részében nem sokat beszélgettünk. Felipének sietnie kellett a pályára, hisz ma időmérő és még előtte rengeteg interjút kell adnia illetve csapat megbeszélés és stb. Rosszul éreztem magam nem volt kedvem ki menni az időmérőre, de nem láthatják rajtam, hogy most egy kicsit összetörtem lelkileg. Összeszedtem magam és elindultam a pályára útközben kb 20 sms-t kaptam Selenától, hogy merre járok. Bekapcsoltam a rádiót hátha valami vidám és élettel teli számot játszanak, amitől jobb kedvem lett. Talán mégse kellett volna bekapcsolni http://www.youtube.com/watch?v=xR90OaR_RJU ahogy meghallottam a számot a könnyeim utat törtek maguknak. Kerülővel mentem ki a pályára nem akartam, hogy lássák rajtam ezt a szomorúságot. Az időmérő előtt kb fél órával érkeztem meg. Selena már idegeskedet és a srácok is kérdezősködtek felőlem ők is aggódtak. Mikor megláttam barátnőmet szinte futottam hozzá. A fiúkhoz oda mentünk és mindenki kapott biztató puszit, hogy jobb helyezést sikerüljön nekik elérni utoljára Felipét hagytam lassan közeledtem felé majd megpusziltam az arcát. Legszívesebben megcsókoltam volna, de ezt nem lehet. Miután elköszöntünk a srácoktól visszatértünk a Red Bull boxába. Ott leültünk egy távoli sarokba és beszélgetni kezdtünk. Selena elmesélte a tegnap esti vacsorát az „apukájával” nagyon boldog volt, remélem most már az anyukája meg marad Adrian mellett.
- Lau mi a baj?- félénken kérdezte.
- Semmi- válaszoltam szomorkásan.
- Lécci ne csináld ezt!
- Ha elmondom, nem nézel hülyének?
- Nem csak végre mond el.
- Rendben- majd nagy levegőt vettem és bele kezdtem mindent elmondtam, ami történt a végére már könnycsepp is legördült az arcomon.
- Szerelmes, vagy de nem értem miért nem akarod ezt a kapcsolatot- válaszolt Sel.
- Félek egy komolyabb kapcsolattól- végre ki tudtam mondani miért nem akarom.
- Ki kellene próbálnod vele, hiszen majd meg vesztek egymásért- mosolygott rám a barátnőm.
- Lehet, de én nem akarom- a földet kémleltem.
- Gondold át!- biztatóul átölelt.
Az időmérő nem volt túl izgalmas. Első helyről indulhat majd Fernando a másodikról Sebastian, a harmadikról pedig Felipe, Rob csak a tizenegyedik helyet szerezte meg kicsit szomorú is volt emiatt. Most hamarabb visszamentem a szállodába elfáradtam, vagyis ezt mondtam a többieknek. Felipét egész nap kerültem nem akartam vele találkozni, hiszen akkor tuti neki esnék, nem bírom, tovább akarom! Addig győzködtem magam, amíg el nem aludtam. 6 óráig aludtam, de Felipe még mindig nem jött vissza. Unatkoztam így úgy döntöttem használatba veszem a hotel fürdőjét felvettem a kedvenc virágmintás fürdőruhámat és szépen lesétáltam a medencéhez. Szerencsére senki se volt lent csak én egyedül. A víz kellemesen meleg volt pár hosszt leúsztam majd észrevettem, hogy valaki engem néz.
- Te mit csinálsz itt?- kérdőn néztem rá- közben a szememmel majdnem felfaltam.
- Fernando mondta, hogy itt vagy- közben közelített hozzám.
- És ő honnan tudott erről?
- Látott téged, amikor bejössz- közelebb úszott hozzám.
- Értem- próbáltam menekülni előle, de mindig utolért.
- Laura miért menekülsz előlem?- beszorított az egyik sarokba és már nagyon közel volt hozzám.
- Én nem menekülök- hebegtem habogtam összevissza.
- De menekülsz!- és megpuszilta a nyakamat.
- Felipe ne!- suttogtam.
- Miért? Tudom, jól hogy te is akarod- majd megcsókolt most sem ellenkeztem egész nap erre vártam. Pár percig megszűnt a világ számunkra, majd pár hangos kacajra illetve suttogásra lettünk figyelmesek.
-
6. rész
Még egy pár percig beszélgettünk Sebivel megosztott velünk pár háttér információt mi szerint a ma esti vacsoránál mi fog történni. Gonoszak a srácok újra meggyőződtem e felöl. Selenával sétálgattunk még egy kicsit úgy volt velünk fog vacsorázni, de Adrian meghívta hisz így jobban megismerheti az úgymond „lányát”. Remélem Sel anyukája kitart Adrian mellet, hisz akkor lehet normális családja a csajszinak nem úgy, mint nekem. Elbúcsúztunk, de én még maradtam kicsit a pályán. Gondolkozni akartam, túl sok dolog történt velem pár nap alatt. Egész életemben nem történt velem ennyi dolog, mint most. Szerelmes se voltam még szinte, de most úgy érzem, az vagyok igaz egy reménytelen egy oldali szerelem ez az egész. Olyan férfit szeretek, akivel úgyse lehet semmi se. Neki ott van a barátnője, biztos nem hagyná ott értem egy egyszerű lányért. Verd ki a fejedből Laura! Észre se vettem, hogy már nem egyedül sétálok, hanem egy kis srác lépked mellettem. Nem szólt egy szót se, csak halkan észrevehetetlenül követe az utamat. Megálltam és ő is rám nézett majd elmosolyodott.
- Csókolom- köszönt kicsit félénken a kis srác.
- Szia- köszöntem neki vissza mosolyogva.
- Te hogy kerültél ide?- érdeklődve néztem a kis srácra, aki nem lehetett több mint 8 éves.
- Apa megengedte, hogy sétáljak a pályán és megláttam a nénit utána meg követni kezdtem- közben a kezeivel mutatta az útvonalat, ahogy ideáig eljutott.
- Értem és ki a te apukád, ha megkérdezhetem?
- Rubens Barrichello én pedig Eduardo Barrcihello vagyok- nyújtott kezet a kis brazil.
- Áhh értem, és te is követed majd apukádat s versenyző leszel?- a kis srác felé fordultam.
- Nem hiszem, vagy nem tudom, annyira nem köt le az autók világa jobban kedvelem a teniszt. A néni is valamelyik pilótának a barátnője?
- Nem én nem. De szeretném, ha nem néniznél, nem vagyok én olyan öreg- mosolyogva nyújtottam kezet- Laura Martinez.
- Okés akkor most már tegezlek.
Pár percig némán sétálgattunk, egyszer csak Eduardo megszólalt.
- Te szerelmes vagy valakibe- állapította meg a kis törpe.
- Én dehogyis- intettem a kezemmel.
- De de már figyeltem az előbb is, hogy percekig elbambulsz, utána pedig mosolyogsz főleg akkor, ha meglátsz pár Ferrari drukkert.
- Én nem is – próbáltam mentegetőzni, de nem hiszem, hogy ennyire látható lenne rajtam az, hogy csöppet bele zúgtam egy srácba, aki úgy is elérhetetlen számomra.
- Kapj el, ha tudsz!- kiabálta a kis brazil, de már messze volt tőlem.
- Hamarabb indultál- halkan megjegyeztem.
Utána eredtem, pár száz méter után már alig kaptam levegőt, de még mindig messze volt tőlem már szinte vonszoltam magam a pályán mire Eduardo is megállt és csak nevetett rajtam.
Oda léptem hozzá és felkaptam és megpörgettem párszor. Nevetve raktam le a földre, elég hosszú ez a pálya hisz még mindig hátra van a fele. Félúton láttam, hogy a törpike már fáradt így felkaptam és úgy sétáltam tovább. Mire visszaértünk a boksz utcába addigra már aludt is a kis virgonc. Láttam, ahogy Rubens kicsit mérgesen járkál egyik boxból a másikba. Intettem neki először egész csúnyán nézett rám, majd elmeséltem neki mindent és ekkor már megköszönte, hogy visszahoztam épségben a kis srácot. Visszaindultam a szállodába, a forgalom is most már teljesen nyugisabb volt ennek köszönhetően rekord gyorsasággal visszaértem. Fellifteztem a harmadikra és már alig vártam, hogy egy kicsit ledőljek pihenni a vacsora előtt. Beléptem az ajtón és egy elég felzaklatott Felipével találtam magam szemben.
- Szia- köszöntem vidáman.
- Szia- ő már nem volt olyan vidám.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle, közben leültem mellé.
- Ez- rám nézett, majd megcsókolt- mióta megismertem erre a csókra vágytam viszont tudtam, hogy hiba, hisz neki ott van a barátnője én csak futó kaland lennék számára- először el akartam tolni magamtól, de nem ment, akartam nem is kicsit egyre szenvedélyesebben és vadabbul csókolóztunk. Lassan ledöntött az ágyra a nyakamat kezdte elcsókolgatni, ekkor egy hatalmas csattanásra lettünk figyelmesek, az ajtóhoz siettünk gyorsan kinyitottam először nem láttam semmit se, majd a földre néztem és kitört belőlem a nevetés.
- Miután kiröhögtétek magatokat segíthetnétek- morgott Fernando.
- Rendben haver segítek, de. hogy kerültél te a földre- próbálta visszatartani a röhögést Felipe.
- Jöttem és valószínű megcsúsztam valamiben utána itt találtam magam a földön- mesélte a kis spanyol, nem bírtam tovább és hangosan felröhögtem egy megvető pillantást kaptam a srácoktól így visszasétáltam a szobánkba.
Pár perc múlva visszatért Felipe is. Át akart ölelni, de én eltoltam magamtól, pedig mindennél jobban vágynék a karjai közzé, de nem lehet.
- Mi a baj?- kérdezte halkan miközben maga felé fordított.
- Ez nem helyes, sőt az sem volt az, amit az előbb tettünk- a földet bámulva mondtam.
- Én pedig vonzódok hozzád és szeretlek- az arcomat simogatta.
- Neked ott van, a barátnőd nem teheted ezt vele-, a könnyeimmel küszködve mondtam.
- Laura hidd, el nem játszok veled köztem és Rafaela között már kihűlt minden tulajdonképpen csak együtt élünk, de ez már nem egy kapcsolat és ezt mind ketten tudjuk viszont egyikőnk se lép. Most viszont, hogy találkoztam veled lenne okom miért ott hagyni te teljesen elvarázsoltál- próbált közelebb húzni magához, de nem engedtem.
- Az lesz a legjobb, ha elfelejtesz ennek a kapcsolatnak nincs jövője- könnyes arccal válaszoltam.
- De te is akarod…
- Az nem számit, hogy én mit akarok - letöröltem az arcomról az utolsó könnycseppet- ideje lenne készülődni, ha vacsorázni, akarunk a srácokkal- az órámra pillantottam majd a fürdő felé vettem az irányt.
Egy egyszerű keki ruhát öltöttem magamra, enyhe sminket és már kész is voltam. Ahogy, kiléptem Felipe szeme rögtön megakadt rajtam. Oda sétáltam hozzá, és megpusziltam.
- Akkor ezek szerint lehet köztünk valami?- reménykedve kérdezte.
- Legyünk csak barátok én ezt szeretném, a srácoknak pedig ne említsd meg azt, ami történt oké?
- Persze nem szólok egy szót.
Közösen leindultunk, hisz így is késtünk pár percet már mindenki lett volt. Sebi és Rob egymás mellett ültek és láthatólag nagyon jól elvoltak, Fer próbált nem a szerelmespárra nézni, mikor meglátott minket elmosolyodott. A vacsora közben rengeteget nevetünk, Sebi udvarolt Robnak és ez ugyanúgy megtörtént fordítva is. Se Felipe se Fernando nem vette észre, hogy ez csak egy játék kezdtek bele törődni, hogy a srácok mások. Egész csendes voltam, ezt Rob meg is jegyezte.
- Mi a baj Laura, olyan csendes vagy?
- Csak fáradt vagyok hosszú volt a mai nap- próbáltam egy halvány mosolyt erőltetni az arcomra.
- Srácok, ha nem gond, akkor én most felmennék pihenni- elköszöntem mindenkitől majd elindultam a szobánkba.
Lezuhanyoztam közben átgondoltam, hogy mit mondott Felipe, de tudom, hogy ennek nem lenne, jó vége el kell felejtenem ennyi. Próbáltam győzködni magam. Fürdés után belebújtam a pizsimbe és megkerestem az MP4 lejátszómat, bekapcsoltam és hallgattam pár vidám bulizós szám után felcsendült az egyik kedvenc számom http://www.youtube.com/watch?v=Ld4KRRfAEK8 behunytam a szemem és őt láttam előttem, ahogy megcsókolt újra éreztem az ajkaimon az övéit. Sírva aludtam el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)